Paesiello
Paesiello (ejtsd: -eziello) János (Paisiello-nak is irják), olasz zeneköltő, szül. Tarantóban 1741 máj. 9., megh. Nápolyban 1816 jun. 5. A nápolyi konzervatoriumban Durante, Cotumacci, Abos voltak oktatói 1754-59., mikor őt is segédtanítóul alkalmazták. Egyházi zeneművek után 1763. egy drámai intermezzo zenéjével akkora sikert aratott, hogy egymást érték a szinházak megbizásai: Bologna, Modena, Parma, Velence, Róma egymásután adták elő újabb és újabb dalműveit. Az Il marchese di Tulipano (másképen Il matrimonio inaspettato) c. lett először európai hirüvé; a L' idolo Cinese Nápolyban bemutatott operája P.-t a legelső olasz zeneköltők közé emelte. Az elsőség a nemsokára Franciaországba távozott Piccinni Miklósról mégsem ő reá szállt, hanem az Angliából hazatérő koros Guglielmi Péter és az éppen feltünt Cimarosa Domokos közt oszlott meg, akik ellen P. hiába küzdött. Elfogadta tehát 1776. II. Katalin cárnő meghivását Pétervárra (évi 9000 rubel fizetéssel), s itt La serva padrona, Il barbiere di Seviglia és még 8 dalművet szerzett. 1784. visszatérőben Il re Teodoro operát irta Varsóban s Nápolyban IV. Ferdinánd király udvari karnagyául kinevezve, La molinara, Nina és más darabjait szerzette. Az 1799-iki forradalom alatt a «nemzeti zene» igazgatójává tették. 1802. Napoleon, az akkori első konzul, meghivta Párisba 18 000 frank évi fizetéssel az udvari zenekar szervezésére; a császárkoronázásra ő irta a Te Deumot; de irigyei miatt 1804. ismét Nápolyba tért régi állásába; 1815. nyugdíjazták. Nagy hirnevét mintegy 100 operájának köszönhette, melyek üde, kedves dallamaikkal és drámai kifejezésükkel mindenütt gyorsan gyökeret vertek. De irt P. oratoriumot, 2 requiemet, mintegy 30 kisebb misét, 12 szimfoniát (II. Józsefnek ajánlva), hangverseny-műveket zongorára, hárfára stb. Életrajzát megirták: olaszul Gagliardo (Onori funebri di P., Nápoly 1816) és Schizzi (Milano 1833); franciául: Quatremere de Quincy (Páris 1817) és Lesueur (u. o. 1816); németül Arnold J. F. (Erfurt 1810).
