Paget
Paget (ejtsd: pedsett), 1. János, angol eredetü s magyar hazafivá lett jeles gazda és iró, szül. Torpe Satchvilleben (Anglia) 1808., megh. Gyéresen (Torda-Aranyos) 1892 ápr. 10. A York-Collegeben kezdett tanulmányait, az edinburghi egyetemen végezte s orvosi oklevelet nyert, de mint orvos nem működött. Tanulmányai bevégzése után Párisba ment a kórházak tanulmányozása végett, hol a koleráról irt étekezésével az első díjat nyerte el. Később Olaszországban megismerkedett a magas műveltségü Wesselényi Polixenával, özv. Bánffy László bárónéval, kit később nőül vevén, beutazta Magyarországot és Erdélyt s Gyéresen telepedett le. ahol megkezdette mintaszerü gazdálkodását. Az 1846-47-iki erdélyi országgyülésen honfiusítást nyert. Az 1848-49-iki szabadságharcban részt vett karddal és tollal. Bemnek egyik szárnysegéde volt és az angol sajtót ő értesítette minden mozzanatról. A függetlenségi harc után nejével együtt Angolországba menekült, honnét csak 1855. térhetett vissza gyéresi kastélyába. Művelődésünket előmozdító minden kezdeményezésnél ott találjuk nevét: az erdélyi gazdasági egyletnek rendes, később alapító tagja, az erdélyi unitárius egyháznak mindvégig buzgó és tevékeny hive volt; nevét alapítványával is megörökítette. Legjelesebb munkája: Hungary and Transylvania (London 1839, 2. kiad. németül, Lipcse 1842), mely a hazánkról irt legjobb régi művek közé tartozik. A magyar tört. társulatnak 1868-tól fogva volt tagja. szinte jelentékeny irói nevet vívott ki Kolozsvárt 1841-ben megjelent két kötetes útleirása által, melynek címe: Schweitzi és Olaszhoni utazás (Kolozsvár 1842). Életét magyarul és angolul külön füzetben Kovács János irta meg (Kolozsvár 1893). - 2. P. Vilmos Henrik, l. Anglesey.
