Pál
Pál (I.), Pavel Petrovics, orosz cár (1796-1801), szül. Szt.-Pétervárott 1754 nov. 20 dec. 1., meggyilkolták 1801 márc. 11/23. A tehetséges nagyherceg ifju korában nyilt és nemes szivü volt, de anyjának, II. Katalin cárnénak szigorusága, ki Pált saját fia javára a trónról is le akarta szorítani, továbbá atyjának, III. Péter cárnak tragikus halála, kit anyja gyilkoltatott meg, zárkózottá, bizalmatlanná és zsarnokká tette. 1796. lépett a trónra s nagylelküségének nyilvános jelei mellett (p. a lengyelekkel szemben) bizalmatlanságának és zsarnoki hajlamainak is bizonyságát adta azzal, hogy birodalmát a külföldtől elszigetelte, szigoru kémrendszert alkalmazott, s az egyes fölkeléseket kegyetlen erőszakkal nyomta el. Bár gyülölte a francia forradalmat, mégis csak 1798., Malta elfoglalása után lépett be a nagyhatalmak szövetségébe Franciaország ellen, s az 1799-iki háboruban, mint a maltai lovagrend nagymestere, roppant erőfeszítéseket tett, hogy a sziget birtokát az elűzött rendnek visszaszerezze, de azután elkeseredett Anglia meg Ausztria önzése miatt. Napoleon, ki Pál elkedvetlenedését észrevette, sietett közeledni Oroszországhoz, mely ekkor azon kezdett fáradozni, hogy a kisebb tengeri hatalmasságokat egyetlen ngy szövetségbe tömörítse a tulnyomó angol flotta ellenében. Ez alatt Pál zsarnoki önkénye egyre növelte az elégületlenséget az ország belsejében, s egy összeesküvésre vezetett, melynek feje Pahlen Péter gróf, főbb részesei pedig a Szubokov, Bennigsen tábornok, Troscsinszkij szenátor, Vjaszemszkíj herceg és Uvarov voltak. 1801 márc. 11/23. éjjelén az összeesküvők betörtek a Mihajlov-palotába, s a cárt hálószobájában lepték meg; kezdetben csak lemondásra akarták birni, de Pál ellenszegülése előidézte a katasztrófát: leteperték a földre és saját nyakkendőjével fojtották meg. Pált még anyja jegyezte el (1773 okt. 10.) Vilhelmina hessendarmstadti hercegnővel (Natalia Alexejevna), kinek gyermektelen halála után Pál 1776 okt. 24. nőül vette Zsófia Dorottya Auguszta württembergi hercegnőt. Ebből a házasságból sarjadtak: I. Sándor és Miklós, később orosz cárok; Konstantin és Mihály nagyhercegek; továbbá következő nagyhercegnők: Alexandra (1799 óta József főhercegnek, Magyarország nádorának volt, s 1801. halt meg); Helena (megh. 1803-ban, mint Mecklenburg-Schwerin uralkodó-örököse); Mária (szász-weimari nagyhercegnő, megh. 1859.); Katalin (württembergi királynő, megh. 1819.); Anna (Németalföld királynője, megh. 1865.).
