Palacky
Palacky Ferenc, cseh történetiró, szül. Hodslawitzban 1798 jun. 14., megh. 1876 máj. 26. Trencsénben és Pozsonyban tanult, aztán nevelő volt 1823-ig, amikor Prágában a huszita-kor történeti forrásait kezdte tanulmányozni és Sternberg gróf levéltárnoka volt. 1829. a cseh rendek megbizták Csehország történetének megirásával s 1838. az ország történetirója lett. Élénk részt vett az 1848-49-iki eseményekben, s több német-cseh iróval együtt szerkesztette a márc. 21-iki nyilatkozatot, melyben az Ausztriától való függés ellen harcoltak és nemzeti egyenjoguságot követeltek. Később a nemzetgyülés tagja, a szláv kongresszus elnöke, az ideiglenes cseh kormány tagja, s a bécsi és kremsieri birodalmi gyülésen az autonom-párt vezére volt. 1848. két ízben is fölajánlották neki a közoktatásügyi tárcát, de P. mindannyiszor elutasította politikai okokból, s csak 1860 óta vett újra részt a közéletben. Fő munkája: Geschichte von Böhmen (5 köt., új kiad. 1893 s köv.), mely históriai kritika, előadás és forma tekintetében igen becses tudományos mű; ezt részben előkészítették, részben összefüggnek vele egyes monografiái: Würdigung der alten böhm. Geschichtschreiber (Prága 1830); Der Mongolen Einfall im J. 1241 (u. o. 1842); Über Formelbücher (u. o. 1842-47); Altböhm. Chronographen (u. o. 1829); Archiv cesk(ycaron) (u. o. 1840-72); Urkundliche Beiträge zur Gesch. Böhmens u. der Nachbarläder im Zeitalter Georgs von Podiebrad (Fontes rerum austriac., Bécs 1860); Documenta M. J. Hus vitam, doctrinam, causam etc. illustrantia (Prága 1869); irta továbbá: Anfänge der böhm. Dichtkunst (Safarikkal, Pozsony 1818); Die ältesten Denkmäler der böhm. Sprache (u. azzal, Prága 1840); Zur böhm. Geschichtschreibung (u. o. 1871); Radhost (u. o. 1870-73); Gedankenblätter (u. o. 1874). Szerkesztette továbbá a casopis Musea kralovstoi ceského c. folyóiratot (1827-38).
