Palatium
Palatium (lat.), a később Róma helyi történetében nevezetes szerepre jutott Mons Palatinus régi neve. A rómaiak a P. nevét Pallantion arkádiai várossal hozták kapcsolatba, holott inkább Pales istenasszony nevével függ össze. Hasonlóan a capitoliumi hegyhez, igazában két magaslatból állott, melyeket egy nyeregszerü mélyedés választott el egymástól, szabálytalan négyszöget alkotván, melynek alakjáról vették az ősrégi helyrajzirók a Roma Quadrata nevét. ÉNy-i lejtője (Cermalus) a Tiberisre dőlt. Itt mutatták később a Lupercalt (l. Lupercalia) és Romulus mitikus házát (casa Romuli). Az É-i lejtő a Capitolium felé terjed, az ÉK-i (Velia) a Forum és az Esquilinus irányában, a DK-i a Mons Caelius felé tsimult el. Valamennyi lejtőn részint templomok voktak (Victoria, Juppiter Stator, Magna Mater), részint magánpaloták (Ciceróé, Scaurusé), melyek közül a Liviának tulajdonítot napjainkban is látható. Hortensiusnak a D-i lejtőn fekvő házát Augustus vette meg, abból palotát alakított a maga részére, mely azontul a császári székes épület szerepté játszotta és a P. nevét viselte. Kr. e. 28. épült ugyanezen tájon Apollo Palatinus temploma s a vele kapcsolatos latin és görög könyvtár. Augustus utódai folytatták a palatiumi építkezéseket. Tiberius és Caligula az É-i magaslatot építették ki, a Flaviusok a mélyedést hatalmas alsó építményekkel áthidalván, palotát emeltek fölébe és igy a kétoldalt álló császári építkezéseket összekötötték. Hadrianus és Septimius Severus D. felé építkeztek; különösen említendő az utóbbi által emelt Septizonium (sokemeletes oszlopcsarnok), melynek romjai még a XVI. sz-ban is fennállottak. Alexander Severus óta a P. megszünt császári székhely lenni, de a név megmaradt abban az értelemben mint császári palota. Később a P. magában Rómában is meglehetősen feledésbe ment, és csak 1726. kezdettek ottan Bianchininak vezetése alat6t ásatni, ami 1861. Napoleon költségén Pietro Rosa vezetése alatt nagy arányokban folytatódott és 1871 óta az olasz kormány parancsára még egyre folytatódik. V. ö. Jordan, Die Kaiserpaläste in Rom (Berlin 1868); Visconti és Lanciani, Guida del Palatino (Róma 1873); Deglane, Le palais des Césars (Páris 1888).
