Paleontologia
Paleontologia (gör., őslénytan), az őskor (l. o.) állati és növényi maradványainak leirása.
Az ősnövénytan vagy növénygeologia (Phytopalaeontologia, palaeo-phytologia), a föld régibb növényzetének összefoglalása, amire a bányák vájása, a vasutak és csatornák elkészítése vagy más földmunkálatok alkalmával előkerült számos növénymaradvány vagy kőmásolat egybevetése kalauzolt. A leleteknek a mostaniakkal való összehasonlításából az derül ki, hogy az ősiek közt is volt sósvizi, édesvizi és szárazföldi, hogy azonos kőségü rétegekben nem mindenütt vannak azonos alakok, ami a klima különféleségére mutat és harmadszor, hogy a földbe mélyedve, más és más, mind kevesebb és kevesebb fajra bukkanunk. Ez a szerteszét igazolt tapasztalat az ősnövények tenyészetének kibontakozását bizonyítja. Az egyes emeletek állat- és növénymaradványainak kölcsönös összehasonlítása azt is bizonyítja, hogy a régi állat és növény megszünése v. újnak észlelése nem esik ugyanabba az időbe, vagyis, hogy a föld kérge nem katasztrófákkal, hanem lassankint rakódott rétegekből épült föl. Azt is világosan láthatjuk belőle, hogy az ősnövénytan korszakai mások, mint az ősállattanéi. Saporta Franciaországra négyet különböztet meg: az ősnövénytan (paléophytique), közepes (mésophytique) és új korszaka (néophytique). Az őskorszakot csupán tengeri algák jellemzik; az ősnövénytanból az edényes kriptogamák, kivált fatermetü surlók s páfrányok tömzsi, buja növényzete, melyben fenyő szórványosan megjelenik, a legrégibb kőszénben maradt meg (l. Kőszénszisztéma). A közepes korszakot, mely a triasz, jura és triaszba esik, a fenyvek és cikadeák jellemzik, közben már pálmákkal. Az újban az egysziküekés utána a kétsziküek megjelenése olyan, mint ma az enyhébb forró-égövében t. i. a kúszó cserjék, hol tölgyre, hol boglárfára, hol pálmára, hol pedig más óriási egysziküre tekerődnek föl. Hazánk ebbeli állapota mind jobban derült ki, p. csupán a Zsil-völgy aquitán-koru kőszénrétegeiből. Staub 92-féle növényt állapított meg. L. még Palaeotherium.
