Pallavicini-
Pallavicini-család (őrgróf), ősrégi eredetü a Olaszország története egy ezredéven keresztül a P. névvel van egybeforrva. A család tagjai minden időben kiválóan fontos történeti szerepköröket töltöttek be. A kitünő hadvezéreknek, államférfiaknak, diplomatáknak, kormányzóknak és helytartóknak (Lombardiában s Korzikában), továbbá az iróknak, művészeknek, tudósoknak s főpapoknak egész sorozata telt ki közülök. Hatan a bibornokságig emelkedtek, hárman a genovai dogék koronáját viselték. Még a legutóbbi időkből is világtörténelmi nevezetességü események fűződnek a P. névhez. Igy 1862 aug. 29. Aspremontnál Emilio P. di Priola ezredes ejtette fogságba Garibaldit, ki különben régi fegyvertársa volt. A P.-család idővel rendkivül elterjedt és Bajorországban, Ausztriában és Magyarországban is honosságot nyert. Négy főágazata: a lombardiai, varranói, genovai és rospigliosei, ugy a pallegrinói és scipionei mellékágazatai ismeretesek. A legrégibb ág a lombardiai, melynek alapítója a X. sz.-ban a német eredetü Adalbert gróf volt, a badeni őrgrófok rokona, akinek , Adelhaid, a szász családból való római császárokkal tartott rokonságot. Adalbert II. Ottó császár kiséretében ment Olaszországba, hol hűségének jutalmául 981. a Parma, Piacenza és Cremona kerületekben fekvő javakat kapta hűbérül. Utódai e javakat gyarapítva, stato Pallavicino név alatt szerepeltették. A család római-német császárok rendíthetetlen hiveihez tartozott. A ghibellin párthoz tartozva, a guelfek és az egyháziak részéről üldöztettek. I. Frigyes császárnak János, II. Frigyesnek pedig Hubert (Oberto) volt Lombardiában legfőbb támasza. Ez utóbbi mint acsászár helyettese, Ezzelinóval szövetkezve (1240) a legnagyobb condottieri (zsoldos) sereget szervezte. Ez ágazat 1427. Velencében patriciusi jogot nyert. Az aranykönyvbe azonban csak 1667. jegyeztetett be. A lombardiai ágból származott: P. Sforzia, ki az 1540-iki erdélyi hadjáratban részt vett; egy másik Sforzia bibornok, ki 1656. a tridenti zsinat történetéről szóló két kötetes, nevezets munkát adott ki, mely a Sarpi által ugyanerről szóló nagy feltünést keltett mű irányát igyekezett ellensúlyozni; Ferrante, nevezetes novellairó (1618-44); Károly, kiváló dalműszerző (1667-88) s a szász választó-fejedelem zenekarának igazgatója. Az Ausztria-Magyarországban honoss már nálunk is több ágazatra szakadt P.-ek a genovai ágból származnak. A család egyik tagja, János Lukács, mint a genovai köztársaság követe, 1731. került Bécsbe, de állását csakhamar elhagyta és III. Kárply király szolgálatába lépett. A török hadjárat alatt, 1738., a dunai hajóhad parancsnoka volt. Még ugyanazon évben Genovába küldetett, hol a hadjárat céljaira szükséges 600 000 frt kölcsönt szerzett, amelyhez a sajátjából 200 000 frttal járult. 1741. Mirandola ostromát vezette, 1743-44. Camposanto és Cuneo mellett fényes diadalokat aratott. 1746. Parma ostrománál megsebesült s ekkor az elfoglalt olasz tartományok főhelytartója lett, mely állásától 1753. mint az aranygyapjas rend lovagja vált meg. Megh. Bolognában 1773 szept. 27. Fia Károly, szül. Genovában 1742. s az osztrák hadseregbe lépve, 31 éves korában már ezredes lett s 1779. Habelschwertostrománál tanusított vitézségeért a Mária Terézia-lovagrendet nyerte. 1788 szept. 13. Örményes mellett (Krassó vármegye) a törökök ellen vívott éjjeli csatában megsebesült s ennek következtében 1789. márc. 3. Temesvárt meghalt. Nejétől, Zichy Leopoldina grófnőtől, egyetlen fia Edvárd őrgróf született (1787., megh. 1839.), ki mint a mintszent-algyői hitbizományi uradalom tulajdonosa (melyet 1804. Zichy Leopoldina grófnő a genovai társaságtól, illetőleg az Erdődy grófi nemzettségtől vett meg) az 1827. XLIII. t.-c. által a magyar honfiuságot nyerte. Hat fia volt, s a legidősebbtől, Alfonztól (szül. 1807., megh. 1875.) származott a hitbizomány jelenlegi haszonélvezője Sándor őrgróf (l.o.). A másodszülöttől, Arthurtól származott Ede (l.o.). Az ötödik szülött Roger, a Csáky-Pallavicini ág alapítója lett.
1. P. Ede őrgróf, szül. Sopronban 1845. Tanulmányait Sopronban és Pozsonyban végezte. 1867. mint Sopronmegye tiszteletbeli aljegyzője lépett közpályára. 1869 végén a pénzügyminisztériumba lépett, melyet mint osztálytanácsos miniszteri tanácsosi cimmel és ranggal hagyott el 1880., midőn a magyar általános hitelbank vezérigazgatója lett. 1873. nőül vette Mailáth Etelkát, néhai Mailáth György országbiró leányát. A főrendiháznak tagja, sok éven át jegyzője volt, a bizottságaiban, főleg a regnikoláris és quóta-bizottságban, valamint a delegációban tevékenyen vett és vesz részt. Mint a magyar általános hitelbank vezérigazgatója, vezérszerepe van a magyarországi pénzműveletekben, és mindazokban a tárgyalásokban, melyeket a magyar kormány hitelműveletek céljából az ugynevezett Rothschikd-hitelintézeti bankcsoporttal folytatott, P. képviselte ezt a csoportot. Számos jelentékeny iparvállalat is neki köszönheti létesítését. Igy elnöke a kőolajfinomító részvénytársaságnak, a Ganz-féle vasöntöde és gápgyárnak, a brassói cellulose-gyárnak, a Franklin-társulatnak, a magyar fém- és lámpaárugyárnak, a mezőgazdasági ipar részvénytársaságnak, a kőolajkutatásra alakult részvénytársaságnak; alelnöke a fiumei első magyar rizshántoló- és rizskeményítő-gyárnak stb. A hazai közlekedésügy terén is vezérszerepet játszik, a fő vasutak között a budapest-pécsi vasút építésében volt élénk része és ennek a vasútnak is elnöke volt mindaddig, amig nem áálamosították a vasutat; azonkivül több vicinális vasút építését szervezte és még ma is élén áll több helyi érdekü vasút részvénytársaságnak. Választmányi tagja a magyar földhitelintézéetnek stb. Sokoldalu tevékenységeért több kitüntetésben részesült. 1878 óta cs. és kir. kamarás, 1884. a vaskorona-rend másodosztályát kapta stb. A társadalmi téren is állásához mért kiváló szerepet visz.
2. P. Sándor őrgróf, főrendházi tag, cs. és kir. kamarás, szül. Szegeden 1853 máj. 6. A jogot a bécsi egyetemen hallgatta, majd diplimáciai pályára lépett s a szentpétervéri követségnél attaché lett. Ettől visszavonulva gazdálkodásnak szentelte idejét. 1874. nyerte a cs. és kir. kamarási rangot. 1884. a szegvári kerület országgyülési képviselőjének választotta meg. A szegedi árviz alkalmával több rendbeli hazafias áldozatot hozott, igy p. az árvizkárosultak egy részét saját birtokán letelepítette s ezáltal Sándorfalvát alapította.
