Panama-csatorna,
Panama-csatorna, az a mesterséges vizi út, melyet 1881. kezdtek építeni a Panama földszoroson, hogy azt átvágva, a Nagy-oceánt az Atlanti-oceánnal összekössék. A vállalkozásra az a nagy anyagi siker buzdított, melyet a szuezi csatorna elért, s a P. irányát a Türr tábornok elnöklete alatt megalakult Société internationale du Canal interocéanique megbizásából Lucian Napoléon Bonaparte Wyse és Armand Reclus határozták meg, és az 1879-iki párisi földrajzi kongresszus többsége is a P. kivitele mellett nyilatkozott. Még ugyanazon év végén Lesseps Ferdinánd gróf, a Szuezi csatorna építője, több mérnök kiséretében a helyszinére ment, s már 1880 febr. 14. költségvetéssel álltak elő, mely szerint a szintes csatorna elkészítése 843 millió frankba került volna; ez az összeg azonban, mint magának Lessepsnek későbbi nyilatkozatából kiderült, a költségeknek alig felét fedezte. A részvénytársaság azonban, ennek a költségvetésnek és a hozzá csatolt kiviteli terveknek alapján mégis megalakult és a munkálatokat is megkezdte; a tervek szerint a P. hossza 73 km., felső tükrének szélessége a hegyekben (a legmagasabb 102 m.) 28 m., a síkon 50 m. lett volna, mélysége pedig az Atlanti-oceán bejáratánál 8,5 m., a Csöndes-tengeri torkolatánál 10,5 m. és befutására 6 óra volt volna szükséges. A P. kiindulási pontja Colon volt, honnan 10 km.-nyire, Gabun mellett a Rio Chagreshez ért volna, és ennek vizét fölhasználva Obispóig (Colontól 46 km.), onnan a hasonló nevü folyóban haladt volna 7 km.-t, s azután áttörve a Cordillerák vizmedencéjét, a Rio Grande völgyében szakadt volna a Panama-öbölbe. Nemsokára kitünt, hogy a befizetett részvénytőke nem elég egy szintes csatorna kiépítésére, s ekkor elhatározták, hogy zsilipes csatornát építenek. A munkások sokat szenvedtek a gyilkos klima miatt és számosan haltak el a járványos lázban; a Rio Chagres bő vizének levezetésére pedig nagy költséggel hosszu csatornákat kellett építeni, ugy hogy 1888. már 1400 millió frankot adtak ki s a csatornának alig egyharmada volt kész, és ebből is csak a colon-gabuni (10 km.) részlet volt hajózható. Ekkor már azért sem lehetett a dolgok állását eltitkolni, mert Lessepsnek új tőkékre volt szüksége s a vállalat, miután az 1888 decemberi szelvényeket nem birta beváltani, csődbe került. Brunet, a tömeggondnok (1890 jun.) ugyan kieszközölt egy bizottsági jelentést, mely a zsilipes csatorna folytatását ajánlotta és a 7-8 évig tartó építkezések költségeit 900 millió frankban állapította meg, Wyse pedig új szerződésre lépett Columbia állammal, mely szerint az 1889-ig engedélyezett építési határidő 1903-ig meghosszabbíttatott, de az új részvénytársaság megalakítása, illetőleg a szükséges tőke előteremtése nem sikerült. (A Panama-társulat bukásának következményeit, l. Franciaország, VII. köt., 569, 571. old.) A P. építkezési el vannak hanyagolva és pusztulásnak indultak s a vállalat valószinüleg csak akkor fog ismét lábra kapni, ha az épülőfélben levő Nicaragua-csatorna (l. o.) a forgalom követelményeinek megnyitása után meg nem felelne. V. ö. Polakovsky, Panama-oder Nicaraguakanal? (Lipcse 1885); Petermann-féle Mitteilungen (1885. évf.); Lesseps, Le Canal de Panama etc. (a londoni Geographical Society 1888 évf.)
