Pap,
Pap, 1. (Kohn) Dávid, l. Koh.
2. P. Endre, költő és publicista, szül. Zsarolyán (Szatmár) 1817., megh. Pesten 1851. Iskoláit Debrecenben végezte s eleinte az egyházi pályára lépett, később azonban megváltoztatván szándékát, Sárospatakon a jogot hallgatta. Ekkor lépett fel az irodalomban először nyilvánosan az ifjuságtól kiadott Parthenon címü zsebkönyvben. Joggyakorlaton Kölcseynél, akkor Szatmár vármegye főjegyzőjénél volt Csekén, s 1840. letette az ügyvédi vizsgát, azonban e pályáról csakhamar lemondván, az irodalomnak kezdett élni. Apró lirai dolgozatok mellett e korszakra esik első balladája is, mely a Kisfaludy-társaság pályázatán jutalmat nyervén, nevét ismeretessé tette. Kölcsey összegyüjtött munkáinak szerkesztését is majdnem egyedül P. végezte, mert Szemere, Eötvös és Szalay, kiknek neve a címlapon szerepel, a felügyeleten kivül egyébként nem avatkoztak a munkába. 1842. Szatmáron lakott, itt látogatta meg Petőfi. Részt vett a szatmárvármegyei szabadelvü párt alkotmányos küzdelmeiben s mérsékelt hangjával, szelid jellemével nem kis hatást gyakorolt pártfeleire. Közgyülési tudósításai az Erdélyi Hiradóban és a Pesti Hirlapban a kiválóbbak közé tartoztak. A megyei viták elmérgesedtével gazdálkodni vonult vissza és ügyvédkedett, egyúttal vezércikkeket és egyéb publicisztikai dolgozatokat irt a Pesti Hirlapba, mint Eötvös és Szalay hive, s mindvégig e lapnál maradt. 1848-ig családja körében élt, akkor Szatmár vármegye egyik kerületének képviselője lett s a magyar minisztérium megalakulásakor közoktatási tanácsossá nevezték ki. A világosi katasztrófa után az irodalom központjába, Pestre költözött, de alig két év mulva meghalt. Jeles lirikus volt; eleinte Kölcsey hatása alatt fejlődött, később Goethe és Heine voltak kedvelt költői; főleg kedélydalai tetszettek egyszerü melegségökért és formatisztaságukért. Balladáiban a kor divata szerint a szónokias pátosz uralkodik. Próza munkáiban is jeles stiliszta volt. Vezércikkei mellett igen értékes dolgozata Kölcsey Ferenc jellemzése a Magyar státusférfiak és szónokok könyvében. Mint műfordító is kitünt, Heineból, Goethéből s Uhlandból fordított, igen jelesen fordította Cicerót is. Összegyüjtött munkáit Csengery Antal és Kemény Zsigmond báró adták ki: P. E. hátra hagyott munkái címen (Pest 1852).
3. P. Gyula (nógrádi), költő, szül. Felső-Pálfalván (Nógrád) 1843 máj. 20., földbirtokos nemes szülőktől; a család nemesi előneve «révkomáromi». Losoncon kezdte iskoláit, Selmecbányán folytatta és Sárospatakon végezte, hol Erdélyi János nagy hatással volt fejlődésére és irodalmi tanulmányaiban külön is vezette. Kiváló kedvvel foglalkozott a népköltészettel, sok mesét és népdalt gyüjtött s a népköltés műformáit saját költeményeiben is alkalmazta. Irodalmilag Arany János Koszorujában lépett föl, először egy fordított verssel, majd Szép piros, Örzsébet c. népballadával. Azóta a Vasárnapi Újság, Magyarország és a Nagyvilág, Nefelejts, Hölgyfutár, Fővárosi Lapok, Hét, Új Idők közölték költeményeit, részint Nógrádi (megkülönböztetésül egy hasonnevü irótól), részint a nélkül. Szent Péter c. verse Arany L. pályanyertes Elfridája mellett dicséretet nyert a Kisfaludy-társaságnál. Dolgozótársa volt Abafi Figyelőjének és a Nyelvőrnek. Irodalmi érdekü cikkeket is irt a lapokba, többnyire névtelenül; nagyobb tanulmánya: Erdélyi Jánosi irdalmi hatása, a Helfitől szerkesztett Magyar Újságban jelent meg névvel. Nevezetesebb népköltési gyüjteményeink közé tartozik az ő Palóc népköltemények c. mese- és dalgyüjteménye (Sárospatak), jeles tanulmánynyal a palóc nép szokásairól és etnográfiai sajátságairól; a mesék a tanulmánynyal együtt angol nyelven is megjelentek The Folk-Tales of the Magyars collected by Kriza, Erdélyi, Pap and others c. London). P. az ügyvédi vizsgálatot 1868 nov. letette s azóta Füleken él, részt vesz a közéletben is. Pósa Lajos neki ajánlotta Tiz év alatt c. verskötetét.
4. P. Henrik, genrefestő, szül. Kassán 1864. Gimnáziumi tanulmányait kitünő eredménynyel a budai főgimnáziumban 1882. végezte s ugyanekkor, művészi vonzalmának engedve, a müncheni művészeti akadémia növendékei közé iratta magát, hol 1883. bronz, a következő évben pedig ezüst éremmel tüntették ki természet után készített rajzaiért. A festőiskolát Löfftz vezetése alatt három esztendeig látogatta s e közben nagy kedvvel foglalkozott a rézkarc technikájának elsajátításával is. E téren produkált munkáiért 1886. bronzérmet kapott a tanári kartól. Katonai kötelezettségének eleget téve, 1889. a Benczur Gyula vezetése alatt álló mesteriskolába lépett s egyúttal tevékeny részt vett a képzőművészeti társulat kiállításaiban. Jelentékenyebb festményei: A hadi zsákmány, mely Amerikába került; Október elseje, Melyik itt a Lizi kisasszony? (mindkettő ő felsége a király birtokában) s Az üres bölcső. Rézkarcai közül felemlítendők: A börtönben, Baditz Ottó, a Vig társaság, Vágó Pál s Tisza Kálmán arcképe Benczur Gyula olajfestménye után. Az 1891-ben rendezett legyezőkiállításon a műbarátok köre harmadik díjjal tüntette ki Lepkét fogó faunok címü legyezőlapját.
5. P. Zoltán, iró, költő, szül. Budapesten 1862 márc. 1. Iskolai tanulmányai végeztével Szegeden hivataloskodott, majd a fővárosba tette át lakását, hol szintén a tisztviselői pályán működött. A magyar dalszerzés iránt is nagy hajlamot érezvén: egészen az irodalom és a dalköltés terére lépett, melyen hamar népszerü lett s dalai, melyekben eredeti fordulatok s igaz magyaros érzület nyilatkozik, hamar elterjedtek. Első nagyobb sikerü dalát: Iszogatok, dalolgatok id. Ábrányi K. harmonizálása s letétele mellett bocsátotta közre, s azóta különféle kiadóknál számos kedvelt és keresett népdala forog közkézen, melyeknek nemcsak dallamait, hanem szövegeit is maga irja. 1893. a Petőfi-társaság tagjai közé választotta. Önálló verskötete is jelent meg.
