Pápa.
Pápa. A római egyház tana szerint Jézus Pétert ruházta fel az egyházfőnökséggel, mert őt ruházta fel az alaphatalom jelvényével, s reá ruházta a kegyosztói, kormányzói és tanítói főhatalmat. Ennek bizonyítására a szentirásnak főleg következő helyei szolgálnak. Az alaphatalom jelvényével történt felruházásra az, hogy Jézus az addig Simonnak nevezett apostol nevét Péterre (l. o.) változtatta, igy szólván hozzá: Tu Peter es, et super hanc petram aedificabo ecclesiam meam, nec portae inferni praevalebunt ei. A kegyosztói fő hatalomra nézve, Péternek a kötési és oldási fő hatalommal történt felruházása, neki mondván Jézus: Neked adom a mennyországnak kulcsait, és amit megkötözesz a földön, megkötözött leend égben is, és amit feloldasz a földön, feloldott leend égben is. A kormányzói fő hatalomra nézve Jézusnak Péterhez intézett ama szavai: Pasce agnos meos, pasce oves meos, az agnos alatt az ecclesia discens (a hivek), az oves alatt az ecclesia docens (a klerus) értendő, minélfogva Péter nemcsak a nyájnak, hanem a pásztoroknak is pásztora, tehát főpásztor. A tanítói fő hatalomra nézve az, hogy Jézus valamennyi apostolhoz igy szólván: ecce Satanas expetivit vos, ut cribraret sicut triticum, egyes számban s kizárólag Péterhez fordulva igy folytatá: Ego autem rogavi pro te, ut non deficiat fratres tuos. Péternek az egyházfőnökségben örököse s törvényes utódja a római pápa.
A szentszék betöltése választás útján történik, régenten a pápát a Rómában egybegyült szomszéd püspökök a városi klérussal és a néppel választották; jelenleg csak a bibornokoknak van választási joga. A választási eljárásra irányadó XV. Gergely Aeterni patris-féle határozmánya (bulla) 1621-ből. A bibornokok a szék megüresedésétől számított 11-ik napra az u. n. konklavéban vagyis a pápai palota erre a célra külön előkészített részében gyülnek össze, hol a részökre strázsáktól őrzött kamarák fentartvák, melyeknek szétosztása kisorsolás útján történik. Cselekvő választási joguk csak a konklavéban jelenlevő bibornokoknak van: a konklaven kivüli választás semmis. A választás megejtéséig a bibornokok a konklavéből nem távozhatnak; kivétel a bebizonyított betegség esete, de a konklavéből távozott bibornoknak nincs szavazata. A szenvedő választási képességre nézve a szakadatlan gyakorlat az, hogy csak bibornokot választanak, de az egyházi törvények megszorító intézkedést nem tartalmaznak: egyedül a simonia (l. o.) miatt elitéltek vannak kizárva, továbbá a hitszakadárok s azok, akik önmagukra szavaznak. Vajjon világi egyén választható-e, az vitás. Az osztrák, a spanyol és a francia fejedelmeket a kizárási jog (l. o.) illeti meg. Vajjon a francia fejedelmet megillető jog a köztársasági elnököt is megilleti-e, az kétséges. A választás módja háromféle: a) quasi inspiratio, közfelkiáltás; b) compromissum, a választási jognak egy vagy több bibornokra átruházása; c) scrutinium, titkos szavazás. A szavazatokat a skrutátorok szedik össze. A megválasztáshoz a beadott szavazatoknak 2/3-a szükséges; ha az első szavazásnál senki sem nyeri el a szavazatoknak 2/3-át, a szavazást hozzájárulás (per accessit) által folytatják mindaddig, mig a többséget valaki el nem nyeri. A hozzájárulásnál csak olyanra lehet szavazni, aki az első szavazásnál legalább egy szavazatot nyert. Aki az első ízben adott szavazatát hozzájárulási szavazásnál megmásítani nem akarja, vagyis aki a per accessit szavazásnál ugyanezt akarja pápának, akire első ízben szavazott, ezt nem érvényesítheti ugy, hogy újra ugyanarra a jelöltre szavaz, mert kétszer egy jelöltre senki sem szavazhat, hanem érvényesíti akként, hogy a szavazástól tartózkodik s szavazólapjára azt irja, hogy nemini accedo. A választó bibornokok a választás alatt a külvilággal való érintkezéstől oly szigoruan eltiltvák, hogy a tilalom megszegése exkommunikációt von maga után. A bibornokoknak hajdan a választás érdekében az étel és italban szokásban volt megszorítása az újabb időkben a divatból kiment; az ellátás tekintetében a választó bibornokok nem panaszkodhatnak. A megválasztott a választás elfogadása után más nevet vesz fel, de soha sem Péter apostolét, s erre következő formula szerint: Annuntio vobis gaudium magnum, Papm habemus Eminentissimum et Reverendissimum Dominum N. N. qui sibi imposuit nomen N.
A pápai főnökség nem merő tiszteleti, hanem joghatósági elsőbbség, az «egyházegység» és a «hitegység» fentartása s biztosítása érdekében. A tiszteleti főnökség (Primatus honoris) jogai: a «pápa», «summus pontifex», «pontifex maximus», «Dei vel Christi vel Petri vicarius», felszólításnál a «szentséges atya» «sanctissime v. beatissime Pater» «Sanctitas v. Beatudo Vestra» c. (a pápa maga magát episcopus és «servus servorum Dei» irja); a méltóság jelvényei jelesül: a mitra nevü föveg némely ünnepélyes alkalmaknál a tiara vagyis hármas, régebben kettős koronával ékesített mitra (u. n. mitra turbinata; Triregnum), a kereszttel ékesített egyenes pásztori bot (pedum rectum), mig a többi egyháznagyok csak görbe pásztori botot használhatnak, az egyenes bot épp annak jelképe, hogy a pápa senkinek sincs alárendelve; a kereszt, melyet a pápa előtt visznek; a pallium (l. o.) és a halász-gyűrü (annulus piscatorius). Egyedül a pápa püspöki széke apostoli szék (sedes apostolica). A pápa tiszteleti főnökségéhez tartozik továbbá, hogy az összes keresztény világ érte imádkozni tartozik, a fogadtatásoknál szokásos leborulás és lábcsók; hajdan az u. n. officium strepuae, mely szerint ha a pápa lóra ült, a kengyelt a római császár tartottá. De ez, valamint több más tiszteleti jogok az idők folytában elenyésztek, igy p. a fejedelmi címek osztogatásának, a római császárok koronázásának joga, stb. A követküldés és követelfogadás joga általános elismerésben részesül azóta is, hogy Olaszország egyesítése folytán a pápa világi hatalmát elvesztette.
A joghatóság főnökség jogait némelyek lényegesekre és nem lényegesekre osztják, mig mások ezt a felosztást elvetik s a jogok osztályozásánál a hármas kormányzói, tanítói és kegyosztói hatalomból indulnak ki. A kormányzói hatalomból folyó fönökségi jogok különösen a fő felügyeleti, törvényhozói, felmentési, legfőbb törvényhatóság és legfőbb megadóztatási joga, továbbá a követek által való képviseltetés már említett joga. A fő felügyeleti jogból akarják származtatni a pápa és az egyház közt a kölcsönös érintkezésnek az osztrák konkordátumban elismerésre jutott teljes szabadságát, melylyel szemben az állami szempont a hazai jogunkban folyton érvényesült királyi tetszvényjogot (placetum régium) követeli, a fő felügyeleti jog folyománya a püspököknek kötelessége, hogy a szentszéket egyházaik állapotáról folytonosan értesítsék és az apostolok küszöbeinek látogatása (visitatio liminum s. apostolorum), melynek értelmében a püspökök legalább minden három vagy négy évben Rómában személyesen megjelenni tartoznak.
A törvényhozói hatalomnál fogva nemcsak a pápa kizárólag jogosult a közzsinat egybehivására, de a tridenti zsinat határozmányai szerint, közzsinati határozmányok törvényerőre emelkedéséhez a pápai szentesítés szükséges. A törvények hiteles magyarázatának (authentica interprelutio) joga is a pápát illeti. A tanítói fő hatalomnak legnevezetesebb folyománya: a tévtanok nyilvános és ünnepélyes félrevetésének (Roma locuta, controversia finita est) s a hittanellenes könyvek kárhoztatásának joga (index). A kegyosztói főhatalomnál fogva p. általános és közbúgcsut csak a pápa hirdethet, a házassági bontó akadályok alól rendesen csak a pápa adhat felmentést, a püspökök csak tüzetes felhatalmazás, jelesül az öt évi engedélyek (facultates quinquennales) alapján stb.
A pápák sorrendje
Szt. Péter 42-67; Linus 67-79; szt. Kletus (Anakletus) 70-91; szt. Kelemen 91-100; szt. Evarist 100-109; szt. I. Sándor 109-119; szt. I. Sixtus 119-128; szt. Telesphorus 128-139; szt. Hyginus 139-142; szt. I. Pius 142-157; szt. Anicetus 157-168; szt. Soter 168-176; szt. Eleutherius 177-190; szt. Viktor 190-202; szt. Hephirinus 202-218; szt. Calixtus 218-223; szt. I. Orbán 223-230; szt. Pontánius 230-235; szt. Anterus 235-236; szt. Fábián 236-250; szt. Kornél 251-252; szt. I. Lucius 252-253; szt. I. István 253-257; szt. II. Sixtus 257-258; szt. Dénes 259-269; szt. I. Félix 269;274; szt. Eutychián 275-283; szt. Cajus 283-296; szt. Marcellin 296-304; szt. Marcell 308-301, mind vértanuk; szt. Özséb 310; szt. Melatiades 311-314; szt. I. Szilveszter 314-335; szt. Márk 336; szt. I. Gyula 337-352; szt. Liberius 352-366, ennek száműzetése alatt II. Félix 355-365; szt. I. Damasus 366-384; szt. Siricius 384-398; szt. I. Anasztáz 398-401; szt. I. Incze 402-417; szt. Zozimus 417-418; szt. I. Bonifác 418-422; szt. I. Coelestin 422-432; szt. III. Sixtus 432-440; szt. nagy Leo 440-461; szt. Hilár 461-468; szt. Szimplic 468-483; szt. III. vagy II. Félix 483-492; szt. I. Géláz 492-496; szt. II. Anasztáz 496-498; szt. Symmachus 496-514; szt. Hormisdas 514-523; szt. I. János 523-526; szt. II. (III.) Félix 526-530; szt. II. Bonifác 530-532; szt. II. János 532-535; szt. I. Agapet 535-536; szt. Szilverius 536-540; Vigilius 540-555; I. Pelagius 555-560; szt. III. János 560-573; I. Benedek 574-578; II. Pelagius 578-590; szt. nagy I. Gergely 590-604; Sabián 604-606, III. Bonifác 607; szt. IV. Bonifác 608-615; szt. Deusdedit 615-618; V. Bonifác 619-625; I. Honor 625-638; Szörény 638-640; IV. János 640-642; I. Tivadar 642-649; szt. I. Márton 649-655; szt. I. Jenő 655-657; szt. Vitalián 657-672; Adeodátus 672-676; I. Donus 676-678; szt. Agatho 678-681; szt. II. Leó 682-683; szt. II. Benedek 683-685; V. János 685-686; Konon 686-687; szt. I. Sergius 687-701; VI. János 701-705; VII. János 705-707; Sisimius 708; Konstantin 708-715; szt. II. Gergely 715-731; szt. III. Gergely 731-741; szt. Zacharias 741-752; II. István három napig; III. István 752-757; szt. I. Pál 757-767; II. Konstantin 767-768; IV. István 768-772; I. Adorján 772-795; szt. III. Leó 795-816; V. István 816-817; szt. I. Paschalis 817-824; II. Jenő 824-827; Valentin 827; IV. Leó 847-855; III. Benedek 855-858; szt. I. Miklós 858-867; II. Adorján 867-872; VIII. János 872-882; I. Marinus 882-884 (II. Márton); III. Adorján 884-885; VI. István 885-891; Formosus 891-896; VI. Bonifác 896; VII. István 896-897; Román 897; II. Tivadar 897-898; IX. János 898-900; IV. Benedek 900-903; V. Leó 903; Christophorus 903-904; III. Sergius 904-911; III. Anasztáz 911-913; London 913-914; X. János 914-928; VI. Leó 928-929; VIII. István 929-931; XI. János 931-936; VII. Leó 936-939; IX. István 939-942; II. Marinus (III. Márton) 942-946; II. Agapet 946-955; XII. János 955-964 (ellenpápa); VIII. Leó 963-965; V. Benedek 964-965; XIII. János 965-972; VI. Benedek 972-973; II. Donus 973-974; VII. Benedek 974-983; XIX. János 983-984 (VII. Bonifác mint bitorló, XV. János pedig föl sem szenteltetett); XV. (XVI.) János 985-996; V. Gergely ellenpápa XVI. (XVII.) János 997-998; II. Szilveszter 998-1003; XVII. (XVIII.) János 1003; XVIII. (XIX.) János 1003-1009; IV. Sergius 1009-12; VIII. Benedek 1012-24; XIX. (XX.) János 1024-33; IX. Benedek 1033-45; VI. Gergely 1045-46; II. Kelemen 1046-47; II. Damasus 1048; IX. Leó 1048-54; II. Viktor 1054-57; X. István 1057-1058; X. Benedek 10 hónapi pápaságról lemondott 1059; II. Miklós 1058-61; II. Sándor 1061-73, ellenpápa III. Kelemn; III. Viktor 1086-87; II. Orbán 1088-99; II. Paschal 1099-1118; II. Geláz 1118-19; II. Calixtus 1119-24; II. Honor 1124-30; II. Ince 1130-43; ellenpápa II. Anaklet; II. Coelestin 1143-44; II. Lucius 1144-45; III. Jenő 1145-53; IV. Anasztáz 1153-54; IV. Adorján 1154-59; III. Sándor 1159-1181; III. Lucius 1181-85; III. Orbán 1185-87; VIII. Gergely 1187; III. Kelemen 1187-98; III. Coelestin 1191-98; III. Ince 1198-1216; III. Honor 1216-27; IX. Gergely 1227- 1241; IV. Coelestin 1241; IV. Ince 1243-54; IV. Sándor 1254-61; IV. Orbán 1261-64; IV. Kelemen 1265-68; X. Gergely 1271-77; III. Miklós 1277-80; IV. Márton 1281-85; IV. Honor 1285-87; IV. Miklós 1288-92; szt. V. Coelestin 1294; VIII. Bonifác 1294-1303; XI. Benedek 1303-04; V. Kelemen 1305-14; XXI. (XXII.) János 1316- 1334, ellenpápa V. Miklós; XII. Benedek 1334-42; VI. Kelemen 1342-52; VI. Ince 1352-62; V. Orbán 1362-70; XI. Gergely 1370-78; VI. Orbán 1378-89; IX. Bonifác 1389-1404; VII. Kelemen 1378-94; XIII. Benedek letétett 1415; V. Sándor; XXIII. János 1415-15; V. Márton 1417-31; IV. Jenő 1431-47; V. Miklós 1447-55; III. Calixtus 1455-1458; II. Pius 1458-64; II. Pál 1464-71; IV. Sixtus 1471-1484; VIII. Ince 1484-92; VI. Sándor 1492-1503; III. Pius 1503; X. Leó 1513-21; VI. Adorján 1522-23; VII. Kelemen 1523-34; III. Pál 1534-49; III. Gyula 1550-55; II. Marcell 1555; IV. Pál 1555-59; IV. Pius 1559-65; szt. V. Pius 1566-72; XIII. Gergely 1572-85; V. Sixtus 1585-90; VI. Orbán 1590; XIX. Gergely 1590-91; IX. Ince 1591; VIII. Kelemen 1592-1605; XI. Leó 1605; V. Pál 1605-21; XV. Gergely 1621-23; VIII. Orbán 1623-44; X: ince 1644-55; VII. Sándor 1655-67; IX. Kelemen 1667-69; X. Kelemen 1670-76; XI. Ince 1676-89; VIII. Sándor 1689-91; XII. Ince 1691-1700; XI. Kelemen 1700-21; XIII. Ince 1721-1724; XIII. Benedek 1724-30; XII. Kelemen 1730-40; XIV. Benedek 1740-58; XIII. Kelemen 1758-69; XV. Kelemen 1769-74; VI. Pius 1776-99; VII. Pius 1800-23; XII. Leó 1823-29; VIII. Pius 1829-30; XVI. Gergely 1831-46; IX. Pius 1846-1878; XIII. Leó 1878-.
