Pápafű
Pápafű (növ., áldott fű, áldott tövis, Cnicus L.), a csövesfészkesek fajaszakadt füve, a búzavirággal közelebbről rokon, de a külső tányérkaforma csipkés bóbita tőle megkülönbözteti. A C. benedictus L. (Centaurea benedicta L.), szent bogács, bencésfű, keserü bogács, egynyáréltü fű. Görögországban és Keleten. Nálunk itt-ott termesztik s az ilyen helyen el is vadul (Vizslás, Nógrád vármegye), a kulturával Norvégiába és É.-Amerikába is eljutott. 2-4 dm. magas, ága berzedt, levele szöszös és ragadós szőrü, váltakozó, szárnyaltan öblös, a fészekpikkelylyel együtt tövises, virága sárgálló, fészke csaknem kúpalaku. Az egész növény (herba cardui benedicti) frissében kellemetlen szagu, nagyon keserü, nem zamatos. Tartalma kristályosodható keserüség, a cnicin, sok káli- és mészsó. Virágostól hathatós orvosság volt.
