Pápai rendszer
Pápai rendszer (systema papale vagy curiale), ellentéte a püspöki rendszernek (systema episcopale). Az utóbbi rendszer a legfőbb teljhatalmat a közzsinatnak, a közzsinatban egybegyült püspöki karnak tulajdonítja, s a közzsinatot a pápa felé helyezi, a P. ezzel ellentétben a pápának abszolut teljhatalmát tanítja. A püspöki rendszer a XIV. sz. vége felé fejlődött ki; a XV. sz.-ban főleg a baseli és a konstanzi zsinatok által mind nagyobb elterjedést nyert. A francia gallikanizmus s a febronianizmus ennek a rendszernek elvein sarkallanak. A XV. sz. óta azonban a P. mindinkább tulsúlyra emelkedett; a tridenti zsinat a kérdésnek kifejezett eldöntésébe nem bocsátkozott, de tényleg a P.-nek kedvezett, melyet végül a vatikáni zsinat 1870. évi jul. hónap 18. kelt «Pastor aeternus» konstitucióval, a pápai csalhatatlansággal együtt dogmává emelt, mi által a legújabb időkig vitás kérdés (egyházjogi szempontból) nem vita tárgya többé.
