Petri,
Petri, 1. Emil, elzászi politikus, szül. Buchsweilerben 1852 ápr. 3. Heidelbergában és Strassburgban jogot tanult, 1878. királyi ügyész lett Strassburgban, 1892. pedig a föld- és községi hitel részvénytársaság igazgatójává választották. 1884 óta az elzász-lotaringai evang. főkonzisztorium, 1885 óta az alsó-elzászi kerületi tanács, 1886 óta a tartománygyülés tagja; 1887. és 1890. Strassburg képviselője volt a német birodalmi gyülésben, hol a nemzeti liberális párthoz csatlakozott, de 1893. Bebel ellen megbukott.
2. P. Olaus, svéd reformátor, szül. 1493 jan. 6-án, megh. 1552 ápr. 19. Vittenbergában tanult 1516 óta és Luther befolyása alá került; u. o. promoveált 1518 s a következő évben visszatért Svédországba, hol mint strengnäsi diakonus azonnal a reformációt hirdette Irataiban (Manuale suecticum és Ordo missae sueticae) is terjesztette a hitújítás tételeit. 1531-33. a király kancellárja és 1539. a stockholmi székesegyház pásztora lett. Mivel azonban a király az összes egyházi javakat kizárólag csak világi célokra használta föl, P. nyiltan kifejezte e miatt a rosszalását, s mivel továbbá nem jelentett föl egy gyilkossági tervet, mely a király ellen irányult, de amelyet ő gyónási titok pecsétje alatt tudott meg, 1540. halálra itélték; de a hitközségnek sikerült P. számára kegyelmet nyerni, akit 1543. egyházi méltóságába is újra visszahelyeztek. Iratai közt legfontosabb: Sver crönike (krit. kiad. Klemmingtől 1860), melyben régi tudósítások alapján Svédország legrégibb történeteit irta meg. - Öcscse: 3. P. Laurentius, szül. 1499., megh. 1573., u. o. tanult, ahol bátyja, s bár nem volt meg benne ennek bátorsága és szónoki képessége, de tudásra, a mérsékletre és higgadtságra bátyja fölött állott. 1531. Upsala első luteránus érsekévé neveztetett ki, s közreműködött Anderson megkezdett bibliafordításának átdolgozásában, mely 1540-41. (I. Gusztáv folio bibliája) meg is jelent; irta még: Then svenska kyrkeordning (1572), amely még ma is a svéd egyházi szervezet és alkotmány alapja. V. ö. Weidling, Schweidische Geschichte im Zeitalter der Reformation (Gotha 1882).
