Polgári halál
Polgári halál (franc. mort civile), a polgári jogképességnek elvesztése. A római jogban Capitis diminutio maxima, vagyis a szabadságnak, a polgárjognak és a családi állásnak elvesztése, és a Capitis diminutio media, a szabadság megtartása mellett a polgárjognak és a családi állásnak elvesztése. Az első eset, a szabadságnak elvesztése, minden jognak, a másik, a polgárjognak elvesztése, a jus civilében gyökeredző jogoknak elvesztét jelenti. A Code Nap. szerint P.-t vonnak maguk után azok a büntetések, amelyek folytán az elitélt a törvényben meghatározott polgári jogait elveszti; ilyenek a halálbüntetés, amennyiben a törvény ehhez a P. következményét köti. A P. folytán az elitélt elveszti vagyonát, amely örököseire szállt ugy, mintha végrendelet nélkül valóban meghalt volna; örökséget nem szerezhet, vagyonáról sem élők közt, sem halál esetére nem rendelkezhetik, sem vagyont nem szerezhet, kivévén tartás címén; nem lehet gyám, sem tanu; ugy felperesi mint alperesi minőségben csak gondnoka által állhat perben; jogi hatályu házasságot nem köthet; elébb kötött házasság polgárjogi hatályaira vonatkozólag megszünik; házastárság s örököseit mindazok a jogok megilletik, melyek őket halála esetében illetnék; a polgári halott által s tényleg szerzett és halála percében birtokában levő vagyon mint uratlan vagyon a kincstárra száll, megengedvén a törvény, hogy az államhatalom az özvegy, a gyermekek vagy rokonok javára méltányos intézkedést tehessen. Újabb törvények a Code szigorát enyhítették. Hazai jogunk a P.-t nem ismeri, de igenis bizonyos jogoknak büntetésül elvonását vagy megszorítását, jelesül a hivatalvesztést s a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését.
