Püspök.
Püspök. A róm. kat. egyház alkotmánya szerint a P.-ség a hierárkia legfőbb rangfokozatát jelenti; az érsekek, primások stb. is csak mint P.-ök vesznek részt az egyházkormányzásban. A hierárkia v. a Sacer principatus rangfokozataihoz ugyanis a diakonok, a presbiterek s harmadik és legfőbb fokban a P.-ök tartoznak. A P.-i hatalom a pápa főnökségének épségben tartása mellett a P.-ségben él, amely egységes és oszthatatlan; mert a P.-ök nem egyenkint utódai az egyes apostoloknak, hanem a P.-i kar mint ilyen utódja az apostolságnak. Azért, hogy a P. bizonyos meghatározott területen a P.-i joghatóságot gyakorolhassa, erre külön egyházi küldetés (missio ecclesiatica) szükséges. Hogy azért valaki megyés P. lehessen, arra kettő szükséges: a) a P.-i rangfokozat és b) a pápai felhatalmazás a P.-i hatalomnak az illető megyében gyakorlására. A felhatalmazás dacára azonban a P. nem átruházott, hanem saját joggal (jure proprio) gyakorolja joghatóságát. - P.-rend elnyerésére mindazok a kellékek szükségesek, melyek általában a felszentelésnek kellékei; különös kellékek a 30 éves életkor (a trienti zsinat óta), legalább fél évvel elébb elnyert aldiakonusi rend; a teologiai v. kánonjogi doktorság nem feltétlen kellék. A P.-i hatalomban foglalt jogosítványok összege jus episcopale, v. jurisdictio, v. lex dioecesana. Szorosabb értelemben azonban lex dioecesana alatt a P.-nek tiszteleti és jövedelmi jogait értik, melyekkel szemben a P.-i hatalomban foglalt többi jogosítványokat lex jurisdictionis-nak nevezik.
A P.-i hatalom az egyházhatalom három ágazata szerint háromféle: a) hittanítói; b) kegyosztói és c) kormányzási hatalom. Hittanítói hatalmánál fogva különös joga és kötelessége a hitépség és a hitegység fölött való felügyelet; a hitvallás tanítására azért P.-i felhatalmazás szükséges, mely bármikor visszavonható. A kegyosztói hatalomnál fogva a P. nemcsak az áldozárokkal közös jogait (jura communia), hanem a P.-i rendnek fentartott jogokat (jura propria) is gyakorolhatja; mig a kormányzói hatalomnál fogva őt megillető jogok közül említendők: a felügyeleti, a megyelátogatási, a törvényhozási és felmentési jog; az egyházjavak kezelésének, javadalmak adományozásának, megyei zsinatok tartásának joga (l. még Ordinatio). Végül pedig a P. tiszteleti jogai és jövedelmi igényei. A felmentő (dispensatio) és feloldó (absolutio). hatalmának határait jelesül az u. n. facultes quinquennales (ötévenként adott pápai meghatalmazás) tartalma határozza meg. A törvényhozási jog a megadóztatási jogot is foglalja magába. A közönséges egyházjog a következő adónemeket ismeri: a) Cathedraticum vagy Synodaticum, a püspöki szék iránti tisztelet jeléül évenkint a megyei zsinat alkalmával a papság részéről fizetendő, de napjainkban már nem létező adó; b) Procuratio vagyis a P.-nek s kiséretének tisztességes eltartása a megyelátogatás alkalmával; c) a papnöveldék fentartására szolgáló seminaristicum vagy alumnaticum (nálunk ismeretlen); d) a jus sigilli, vagyis különféle díjak és illetékek; e) végül a P. által, de kormányzásának egész ideje alatt csak egyszer követelhető (hazánkban nem divatos) subsidium charitativum.
A P.-ök rangban a bibornokok után következnek; a pápa őket venerabilis frater v. fraternitas tua-nak címezi; mig a P. magát családnevének elhagyásával irja alá (Ego N. Dei et apost. Sedis gratia episcopus). Tiszteleti jogaihoz tartozik még a szállítható oltár (altare portatile) vitelének joga; a P.-i süveg, bot, gyűrü, mellkereszt stb. A P.-i kongruát (minimális jövedelem) a trienti zsinat 1000 aranyban állapította meg. Hazánkban a P.-ök gazdag dotációja ismeretes. A hazai P.-ök különös joga, hogy méltóságuknál fogva a főrendiháznak tagjai. A győri és a zágrábi P.-ök 1848-ig praedialis nemeseket nevezhettek. A veszprémi P. a magyar királynénak kancellárja s a királynénak a házi koronával koronázója. A P.-ök kinevezése hazánkban a király joga. L. még Episcopalismus és Episcopi in partibus infidelium.
P.-ök protestáns szempontból. A XVI. sz. elején megindult reformátori mozgalmak folytán keletkezett egyházak közül az anglikán egyház (l. o.) a P.-i hivatalt s egyházkormányzati alakot meghagyta azon hatalommal, jogkörrel s azon nagy mérvü javadalmazással, amelylyel az a középkorban felruháztatott. A lutheri reformáció szélső jobb oldalaként tekinthető svéd, norvég és dán evangélikus egyházakban is vannak P.-ök és érsekek, kik egyházkormányzati tekintetben is jóval nagyobb hatalmat gyakorolnak, mint más protestáns egyházak papi kormányzói, ezen kivül a világi törvények hozatalában is mint a felsőház tagjai részt vesznek; de javadalmazásuk szerény. Poroszországban a samlandi és pomerániai róm. kat. P.-ök mindjárt kezdetben csatlakozván a reformációhoz, megtartották P.-i címüket és birtokukat s ezt élvezték utódaik is a XVI. sz. végéig. Midőn I. Frigyes Vilmos porosz fejedelem a királyi címet készült felvenni 1700., felelevenítette ismét a P.-séget, kinevezvén mindkét udvari lelkészét P.-ökké, részint azért, hogy ezek mint ilyenek végezzék a koronázást, részint hogy kisérletet tegyen az angol P.-i kormányalak behozatala iránt. A nép ellenszenve miatt a kisérlet folytatása abban maradt. III. Frigyes Vilmos 1816. ismét nevezett ki P.-öket a lelkészi hivatal körében szerzett érdemek elismeréséül. III. Frigyes Vilmos utóda alatt megszünt a P.-i cím osztogatása.
A hazai evangélikus, református és unitárius egyházak, bár szervezetük teljesen ellentétes a P.-i rendszerrel, a XVI. sz. második felében az evangélikusok 1610. és 1613. felállították a P.-i hivatalt; de amelynek viselői csak névben hasonlítanak a róm. kat. P.-ökhöz; jog- s hatáskörük egészen más. A protestáns P. csak első a vele egyenlők között (primus inter pares); anyagi javadalmazása - az erdélyi református és evangélikus P. kivételével - ugyszólván semmi sem volt az újabb időkig; az utóbbi 3-4 évtized alatt 1200 forint tiszteletdíjat húz évenkint legtöbb P. egyházkerületétől; jövedelmének nagyobb részét az egyháztól nyeri, melynek egyszersmind lelkésze is s amelyben végzi a rendes lelkészi teendőket. E tekintetben is kivételt tesz az említett két erdélyi P., kik csupán a P.-i hivatal után kapják javadalmukat. A bodrogkeresztúri konvent (l. o.) óta a P.-öknek elnöktársaik a világi főgondnokok; a politikai téren csak a főrendiház újból szervezése (1885) óta van szerepük, amennyiben mind az evang., mind. a ref. egyháznak hivatalukra nézve idősb. három-három P.-e tagja a főrendiháznak; tagja az unitárius P. is abban az esetben, ha hivatalában idősebb gondnoktársainál. Egyházi téren a P. jogköre: kormányzója egyházkerületének, elnöke a főgondnokkal együtt az egyházkerületi közgyülésnek és törvényszéknek; tagja az egyetemes konventnek és zsinatnak; képviselője az egyházkerületnek az államkormánynyal és más hatóságokkal szemben, felügyelője a kerületében levő, felekezetéhez tartozó összes iskoláknak. A P. szokta végezni a lelkész- és más kerületbeli P.-avatást; de ez nem oly kizárólagos joga a prot. mint a róm. kat. P.-öknek. A XVI. sz.-ban címük tiszteletes vagy becsületes P. úr volt, később főtisztelendő, legújabban, amennyiben főrendiházi tagok is, méltóságos és főtisztelendő. A P. nevet a XVI. és XVII. sz.-ban inkább a kalvinisták használták; a lutheránusoknál szokásoabb volt az azzal egy jelentésü latin elnevezés szuperintendens; a XVIII. sz. utóbbi felében és a XIX. sz.-ban egészen 1867-ig többször megújított helytartósági rendeletek megtiltották a protestáns egyháznagyoknak a P.-i cím használását; de részben ezen tilalmak által keltett visszahatás folytán az alkotmány visszaállítása és a helytartóság megszüntetése után mindkét protestáns egyházban általánossá lett a P. név használása. A fentebb elősorolt országokon és tartományokon kivül a protestánsoknak sehol másutt nincsenek P.-eik.
