Pyrénées,
Pyrénées, 1. Hautes- (ejtsd: ot pirene), francia département Basses-P., Gers, Haute-Garonne és Aragoniának Huesca nevü tartománya közt, 4529 km2 területtel, (1891) 225 681, egy km2-re 49 lak. Felülete É-on sík, illetőleg dombos és igen termékeny; közepét és D-i részét nagyobbára magas hegyek, a Pireneusok, takarják. Természeti szépségekben bővelkedik ez a vidék. Itt emelkedik az Azun-völgy végében a Balaitous (3146 m.), ettől K-re a Cambales (2951 m.), a Fache (3020 m.) és e fölött a hatalmas Vignemale (3298 m.), a francia Pireneusok legmagasabbika. Ettől K-re van a Gavarnie-cirkusz, a Pireneusok egyik csodája, amelyet a Gabiétou (3033 m.), a Taillon (3146 m.), a Breche de Roland, a Casque és a Tours meg a Pic du Marboré fognak körül. Az Estaubei-cirkusz mellett a legmagasabb hegy a Munia (3150 m.). Ennek közelében ágazik ki a Pireneusok főláncaiból egy É-i ág, amelyen ülnek a Cambieil (3175 m.), a Pic-Long (3194 m.), a Pic de Néouvielle (3092 m.) és a pompás Pic du Midi de Bigorre (2877 m.). a P. ÉK-i része fensík, amelyet Lannemezannak hivnak, és amelyről a vizek kerékküllők alakjában futnak szét. A folyók az Adour és Garonne vízkörnyékéhez tartoznak; emez 1520, amaz 3030 km2. Az Adourhoz tartozik a Gave vagy Grand Gave, a Gave d'Oloronnal és az Arros, a Garonnehoz az Ourse és a Nese; a Save, Gimone, Gers, Baise Devant és Baisolle a Neste-csatorna nélkül nyáron kiszáradnának. Az éghajlat a magassághoz mérten különböző; a síkon igen enyhe. A département fő termékei a búza (1892-ben 435 100 hl.), a rozs (108 990 hl.), a zab (128 100 hl.), továbbá burgonya, len, gyümölcs és a bor (1892-ben 71 560, 10 évi átlagban 139 519 hl.). A hegyoldalakon levő kitünő legelők és rétek az állattenyésztést nagyon előmozdítják. A lóállomány 19 600, a szarvasmarhák száma 118 730, a juhoké 219 920 és a sertéseké 65 000. A sajt és vaj kiviteli cikkek. Az ásványország nem bővelkedik kincsekben; a Barousse-völgyben márványt, azonkivül ezüsttartalmu ólom-, azután cink- és ólomércet bányásznak. Számos az ásványvizforrás; legkiválóbbak: a Bagneres, Capverns, Sainte-Marie Siradan, Cauterets, Saint-Sauveur és Bareges mellettiek. A fő és csaknem egyedüli iparág a gyapjufonás és szövés Mazeres, Ancizan, Luz-Saint-Sauveur és más helyeken, továbbá a bőrgyártás Tarbes és Lamarque-Pontacqban. Járásai: Argeles, Bagneres-de-Bigorre és Tarbes. Székhelyei azutóbbi. A département-t 1790. Bigorreból és Felső-Armagnac egyes részeiből (Magnoac Castelnau fővárossal és Nebouzan részeiből) alakították. V. ö. Joanne, Géogr. des Hautes-P.; Bois és Durier, Les Hautes-P.; étude hist. et géogr. du département (Tarbes 1884).
2. P. Orientales (ejtsd: pirenez oriantal), francia département Ariege, Aude, a Földközi-tenger, Gerona spanyol tartomány és Andorra köztársaság közt, 4124 km2 területtel, (1891) 210 125, 1 km2-re 51 lak. Ny-on a Közép-Piereneusokhoz tartozó Mont-de Maranges (2914 m.) és a Pic de la Porteille (Andorra felől) szolgálnak határául; ÉNy. felől pedig azon hegylánc, amelyen a Col de Puymorens (1931 m.) vezet át és amelyben a Pédroux (2828 m.), a Carlitte (2921 m.), a Prique (2810 m.) és a Camp Ras (2554 m.), végül a Madres (2471 m.) emelkednek. D-i határai a Col de la Perchetől kezdve a K-i Pireneusok, a Corbieres-lánc. Végül itt emelkedik a Canigou (2785 m.). A Földközi-tenger mellett síkság terül el. Az Ariege forrásvidékét kivéve, egész területéről a vizek a Földközi-tengerbe ömlenek. Fő folyója a Tet a mellékvizeivel, továbbá az Agly és a Tech, amelyek mint a Földközi-tengerbe torkolnak. Végre itt ered az Aude és a Segre. A tenger partján van a Leucatei-, vagyis Salsesi- és a Saint-Nazairei vagyis Caneti-étang (laguna). Az alantabb fekvő részek és a völgyek mind szelid éghajlatuak és termékenyek. Kitünő gyümölcs, citrom, narancs, olajfa, dinnye pompásan terem; a gabonanemüek is jól teremnek: 1892-ben 68 000 hl. búza, 95 232 hl. rozs, 84 267 hl. zab. Nagy jövedelmi forrás a bortermelés. 1892-ben 53 111 ha.-on 1 653 236, 10 évi átlagban (1881-90) pedig 1 125 923 hl. bort szüreteltek; a legjobb borok a banyulsi, cosperonsi, colliourei, inas-deui és rivesaltesi. A házi állatok: a ló (10 700), öszvér (4-5000), szarvasmarha (18 000) és a juh (278 570), amely különösen Conflant, Capsir és Cerdagneban tenyészik jól, végül a kecske (24 890). Perpignan járásban selyemhernyót is tartanak. Vas, bizmut, réz, nikol ércei vannak, de nem igen bányászszák. Az estavari bánya körülbelül 1800 tonna barnaszenet szolgáltat. A lagunákból tengeri sót főznek. Ásványvizforrások: Amélie-les-Bains, Boulou, Nossa, Vernet mellett vannak; az olettei viz (78°) Európa legmelegebb ásványvize. Canet tengeri fürdő. Az ipar ágai közül vannak vaskohók (Ria, Prades), gyapjufonók (Prats-de-Mollo, Osseja stb.), bőrgyárak (Perpignan, Prades), cigarettapapiros-készítés és hordógyártás. Kikötői közül a legjobb Port-Vendres, azonkivül Banyuls-sur-Mer, Colioure, La Barcares, amelyekből leginkább bort, oliva-olajat, selymet és vasat exportálnak; ugyanezen helyeken halásznak sok szardellát és tonhalat. Járásai: Céret, Perpignan és Prades. Székhelye: Perpignan. 1790-ben Roussillon részeiből (Capsir, Conflant, Vallespir, Cerdagne és Querol) és a Languedoc-hoz tartozó Razesból alakították meg. V. ö. Alart. Géogr. hist. des P.-Orientales (1860); Vida, Guide hist. et. pittoresque dans le dép. des P.-Orientales (Perpignan (1880); Joanne, Géogr. des P.-Prientales (1886).
3. P. basses, l. Basses-Pyrénées.
