Pyrker
Pyrker János László (felsőeőri), egri érsek, szül. Nagy-Lángon (Fehér) 1772 nov. 2., megh. Bécsben 1847 dec. 2. Első kiképzését a székesfehérvári gimnáziumban nyerte, majd a pécsi akadémiára ment, melynek végeztével állami szolgálatba akart lépni. De mivel Budán a főkancelláriába nem vették föl, egy palermói gróf mellé magántitkárul szegődött. Útra is kelt vele 1792 tavaszán, de mielőtt Sziciliába átmentek volna, megváltoztatta szándékát és visszatérésre határozta el magát. A déli vidék látása nagy befolyással volt költői kedélyére. Visszautazásakor Velencén és Bécsen keresztül egy volt cisztercitával találkozott, akivel való társalgásban annyi gyönyört élvezett, hogy a cisztercita rendbe kivánt felvétetni, mi 1792 okt. 18-án Lilienfelden (Alsó-Ausztria) sikerült is. A teologiát St.-Pöltenben elvégezvén, 1796 pappá szentelték és a konvent pénzügyi és irodai dolgainak rendbeszeszedésével bizták meg. 1807. türnitzi plébános lett, mint ilyen megmentette községét a franciák által való leégetéstől. 1811. lilienfeldi prior, 1812. u. o. apát. A lilienfeldi alapítvány könyvtári, kép-, természettani és technologiai gyüjteményeit nagyban gyarapította és az ottani környék szépítésére is sokat tett. 1818. szepesi püspök lett, mint ilyen tanítóképzőt alapított. 1820. velencei patriárka, 1821. dalmát primás és császári titkos tanácsos. 1827. egri érsek. Szive Egerben nyugszik, mig testét akaratához képest a lilenfeldi temetőben takarították el. P. szeretetre méltó ember, lelkiismeretes és buzgó pap, a művészetek pártolója, a szegényeknek igazi atyja, a tudományok dísze volt. Jótékonysága különösen oly nagy szabásu volt, hogy mint szegények atyját emlékpénzzel tisztelték meg. Egerben tanítóképzőt és rajziskolát alapított, az egri nagy templom felépítését létre hozta, melynek belső ékesítésére 10 000 forintot hagyományozott, az omladékvárat kálváriává alakíttattat, a város és az érseki lakot folyton csinosíttatta, a nemzeti muzeumnak nagy becsü és ritka műízléssel gyüjtött képtárt adományozott, a karlsbadi és gasteini fürdőkben, hol gyógyulást keresett, katonai kórházakat alapított stb. P. kiváló német költő volt és ritkán találtak német költemények oly számos és szebbnél szebb kiadásra, mint az ő költeményei. Költői művei ezek: Historische Schauspiele (Die Korwinen, szomorujáték 1 felvonásban; Carl der kleine, König von Ungarn, szomorujáték 5 felvonásban; Zrini's Tod, szomorujáték 5 felvonásban, Bécs 1810); Tunisias (eposz, u. o. 1819, 1826. átdolgozta Udvardy Ignác, Buda, 1839); Perlen der heiligen Vorzeit (Bécs 1821, lefordította Kazinczy Ferenc, Szent Hajdan gyöngyei címmel); Rudolph von Habsburg (Rudolphias, eposz, u. o. 1825, 1826); Bilder aus dem Leben Jesu u. der Apostel (Lipcse 1842 és 1843); Lieder der Sehnsucht nach den Alpen (Stuttgart 1845). Összes költői műveit 3 kötetben kiadták Stuttgartban 1845. A magyar tudományos akadémia 1844 dec. 24. tiszteleti taggá választotta, mely kitüntetésért viszonzásul 2000 forintot hagyományozott az akadémiának. V. ö. Koncz Á., Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren; Wetzer-Welte, Kirchen-Lexikon.
