Quinet
Quinet (ejtsd: kiné) Edgár, francia iró és bölcsész, szül. Bourg-en-Bresseben 1803 febr. 17., megh. Versaillesben 1875 márc. 17. Tanulmányait a strassburgi, genfi, párisi és heidelbergai egyetemeken végezte. Herder Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit című művét francia nyelvre fordította (3 köt., 1827) és róla essait is irt (1828). A francia kormánynak Moreába indított expediciójában mint az akadémia megbizottja vett részt. Megfigyeléseit a De la Grece moderne et de ses rapports avec l'antiquité (1830, 2. kiad. 1832) c. művébe foglalta össze. Erre aztán a középkor tanulmányozásához fogott és megirta a Rapport sur les éopées françaises du XII. siecle (1831) c. munkáját, mely azonban oly szigoru megbirálásban részesült, hogy Q. politikai tanulmányokra adta magát. 1832. adta ki az Allemagne et Italie (új kiad. 1846, 2. köt.) c. művét, melyben kivált Németország viszonyairól sok igen találó itéletet kockáztatott. 1840-ben az idegen irodalmak tanárává nevezték ki Lyonba, ahonnan 1842. hasonló minőségben a College de Francehoz helyezték át. Ekkor adta ki Michelet történetiróval a Les Jésuites (1844) c. munkát, mely mitt sok ellensége támadt, sőt 1846. állásától fölmentették. Tanársága idején irta meg a Le génie des religions (1842, 2. kiad. 1851) és Le christianisme et la Révolution (1845) c. műveit (ez utóbbi Straussnak Leben Jesu hatása alatt készült), melyekben a vallást mint a társadalom alapját tüntette föl. Az 1848. febr. forradalom után képviselő lett s mint ilyen a demokrata töredékkel szavazott. Az államcsiny után (1852 jan. 9-én) számkivetésbe kellett távoznia, amelyből az 1859-iki közbocsánat után sem tért vissza. Összesen 20 évig élt külföldön és ezt az időt többny9re Brüsszelben, Genfben és Montreuxben töltötte. Ezen idő alatt megjelentek: Les révolutions d'Italie (1848-52, 2 köt.); Marnix de Sainte-Aldégonde (1856); La révolution religieuse au XIX. siecle (1857) és a Histoire de mes idées, érdekes önéletleirás, mely korának irodalomtörténetéhez tartalmaz sok jeles adatot (1860); Histoire de la campagne de 1815 (1862, németül Cassel 1862); La révolution (1865, 2 köt.; 5. kiad. 1868, 3 köt.); France et Allemagne (1867) stb. A császárság bukása után visszatért Párisba és Hugo Viktor és Blanc Lajossal együtt a szélső balpártnak vezére lőn. Ez időben emelkedett a népszerüség tetőpontjára. Utolsó munkái: La création (1870, 2 köt., németül Lipcse 1871); L'esprit nouveau (1874, mintegy himnusz az emberiség haladására). Egyéb művei közül nevezendők: Ahasvérus (miszterium 1833); Napoléon (1836); Prométhée (1838); Merlin l'enchanteur (allegorikus bölcsészeti költemény, 1860, 2 köt.). Halála után jelentek meg; Le livre de l'exilé (1875); Correspondance inédite (1877, 2. köt.); Vie et mort du génie grec (1878, ezt magyarra is lefordították); Lettres d'exil a Michelet et a divers amis (1884-86, 4 köt.). Összegyüjtött műveit: Oeuvres completes, életrajzzal együtt, 28 kötetben kiadta Chassin 1859. A forradalom c. művét Károlyi Tibor gr. fordította (Budapest, 2 köt.). V. ö. Heath, Edgar Q., his early life and writings (London 1881).
