Rablógazdaság,
Rablógazdaság, általában a gazdálkodásnak az a módja, melynél a termelésre felhasznált erők és értékek kellőképen nem pótoltatnak vissza, ami idővel a termelő tönkrejutására vezet. Szorosabb értelemben a földbirtok-kezelésnek az a neme, melynél a földbirtok értékének és termőképességének fentartásáról nem gondoskodnak, a szántóföldet zsarolják, az erdőt pusztítják, a nélkül, hogy a letarolt erdők újakkal pótoltatnának. A R.-nak legáltalánosabb és leveszélyesebb neme pedig az, amidőn a termőföld, kiváltképen a szántóföld termő-erejének fentartásáról megfelelő trágyázás útján nem gondoskodnak. Ha a szántóföldet nem trágyázzák, termőereje fokozatosan hanyatlik, termései csökkennek, mig végre oly alacsony szinvonalra sülyednek, hogy az átlagban elért termések értéke nem téríti meg a termelésre fordított kötlséget. Az ilyen területet gazdasági értelemben kizsaroltnak, kiéltnek v. kimerültnek mondják. Feltételnek akkor mondjuk a R.-ot, ha egyáltalában nem trágyázunk, leplezettnek v. körülményesnek pedig akkor, ha a szántóföldet trágyázásban részesítjük ugyan, de ez nem elegendő a termőerő fentartására. V. ö. Dapsi L., A talajkimerülés befolyása az államok életére (Pest 1869); Cserháti és Kosutány, A trágyázás alapelvei (1884); Tormay B., Elmélkedés a mezőgazdasági egyensúlyról (1894); Hensch Á., Jószágberendezés- és kezeléstan (1895).
