Rački
Rački (ejtsd: racski) Ferenc, horvát történetiró és régiségtudós, szül. Fužinében (Fiume mellett), 1829 nov. 25., megh. 1894. Gimnáziumi tanulmányait Fiumében és Varasdon, a teologiaiakat Bécsben végezte. 1852. a zágrábi érseki papnevelő intézetben az egyháztörténelem és egyházjog tanára volt; 1857-60-ig Rómába időzött, mint a római illir káptalan kanonoka; ezt az időt a vatikáni levéltár és könyvtár tanulmányozásával, különösen a délszlávok történetére vonatkozó források kutatásával töltötte, mely téren igen fontos eredményeket ért el. 1861. Rómából Zágrábba visszatérvén, zágrábi kanonok és 1866. a zágrábi délszláv akadémia elnöke lett. Különösen értékesek a délszlávok középkori történetére vonatkozó következő munkái: Viek i dielovanje Cirila i Metoda (Ciril és Metod kora és működése, 2 köt., Zágráb 1857-59); Pismo Slovjensko (A szláv irás, u. o. 1861); Odlomke iz staroga zavjeta hrvatskoga za narodne dinastije (Töredékek a horvátok történetének legrégibb korából a nemzeti dinasztiák korában (u. o. 1865); Töredékek a horvát államjogból (Bécs 1861); Ociena starih izvora domaće poviestnice hrvatske és srbske (A horvát és szerb hazai történet régi kútforrásainak kritikai méltatása, 1865); Pokret na slovjenskom jugu XIV vieka i bogomile (Forrongás a déli szlávok közt a XIV. sz.-ban és a bogomil eretnekek). 1865. kiadta Jagić társaságában a vatikáni könyvtárban levő Assemani-evangélium hasonmását. Irt ezenkivül számtalan tanulmányt, ismertetést és birálatot a Književnik címü folyóiratba és a délszláv akadémia Rad és Starine címü vállalataiba. R. politikai téren is működött, mint lelkes és felvilágosodott horvát hazafi tevékeny részt vett a horvát országgyülés munkálataiban, főkép a kiegyezési tárgyalásokban.
