Radicsevics
Radicsevics Brankó, szerb költő, szül. Brodban (Szlavonia), 1824 márc. 27., megh. Bécsben 1853 jun. 30. Zimonyban, Karlócán és Temesvárott végezte alsó és gimnáziumi iskoláit, 1847. Bécsben jogot és 1850-51. orvostant hallgatott. Bécsben a hires szerb nyelvtudósnak Karadsics Vuknak (l. o.) munkatársa és barátja volt és együtt lakott a tudós Daničić Györgygyel (l. o.). Hogy gond nélkül élhessen, atyai pártfogója Karadsics neki Obrenovics Mihály fejedelemtől évi nyolcszáz forint járadékot szerzett. Költeményeiből az első és második könyvet maga adta ki Bécsben 1847. és 1851., a harmadik kötetet a költő halála után atyja adta ki Temesvárott 1862. Összegyüjtött munkái 1879. Pancsován a hatodik kiadásban láttak napvilágot és azóta is sok kiadást értek. Legszebb költeménye a Djački rastanak (Deákok búcsuzása). Ő használta először a szerb irodalmi nyelvet a költészetben. Hamvait a bécsi köztemetőből a hálás szerb nép 1883. Karlócára hozta; síremlékéhez köveket küldöttek minden vidékről, hol szerbek laknak s mely helyzet történelmi emlékeik fűződnek. Miklós Montenegro fejedelme ezüst koszorut küldött sírjára.
