Ranieri
Ranieri Antal, olasz iró, szül. Nápolyban 1809 szept. 8., megh. Porticiben 1888 jan. 5. Nápolyban és Bolognában jogot, Berlinben filozofiát és történelmet tanult. Szabadelvü és radikális politikai nézetei miatt száműzték a nápolyi királyságból s ekkor Firenzébe ment, hol Leopardival lakott s a beteg költőt Nápolyba is magával vitte, hol ő és nővére Paulina hét évig ápolták. Leopardi halála után R. emléket állított neki Piedogrottában, Nápoly mellett s kiadta a költő műveit és életrajzát, mit később kiegészített: Sette anni di sodalizio con Giacomo Leopardi (Nápoly 1880) címen. Olaszország egyesülése után R. a történelem tanára volt a nápolyi egyetemen. Irta még: Ginevra, o l'orfana della Nunziata szocialista regényt, melyért fogságot is szenvedett, továbbá: I primi cinque secoli della storia d'Italia da Teodosio a Carlomagno (Brüsszel 1841). Összes művei Milánóban (3 köt. 1862-64) jelentek meg, ezt a Scritti varii (Nápoly 1891) egészítették ki.
