Ravenna,
Ravenna, 1. tartomány Olaszországban Ferrara, az Adriai-tenger, Forli, Firenze és Bologna közt, 2134 km2 területtel, (1881) 218 359, az 1893-iki becslés szerint 223 943, 1 km2-re 121 lak. DNy-i részét a toscanai Apenninek takarják; többi része sík és jobbára termékeny; néhol mocsáros. A partok mentén, amelyek a Po iszapjának lerakodása következtében mindig jobban kinyúlnak a tengerbe, homokbuckákkal vannak takarva; ezeken volt egykoron Olaszország legnagyobb és legterjedelmesebb pinia-erdője (la Pineta), amely a rómaiaknak és velenceieknek a hajóépítésre szükséges anyagot szolgáltatta, de most legnagyobb részt ki van irtva. A fő folyók a Po di Primari vagyis Reno a Santeróval és Senióval, tovább D-re a Marzenóval bővült Lamone, a Montona, Ronco, mely két utóbbi Fiumi Uniti néven egyesül, végül a Savio. Csatornái a Naviglio Zanelli és a Canale Corsini. Az éghajlat a partokon sok helyen egészségtelen. Termékei: búza, kukorica, rizs, kender, szőllő, olajbogyó, gesztenye. Cervia mellett sok sót főznek. Az ipar, amelynek központja Faenza, papiros-, faience-, üvegkészítéssel, selyem-, vászon- és pamutszövéssel foglalkozik. Járásai: Faenza, Lugo és R. V. ö. Miserocchi, La preovincia di R. (Torino 1888).
2. R., az ugyanily nevü olasz tartomány fővárosa, érseki székhely, 10 km.-nyire az Adriai-tengertől, amelylyel csatorna köti össze, vasút mellett, (1881) 60 573, az 1893-iki becslés szerint 66 239 lak., selyemfonással és szövéssel, hangszer--, üveg-, szappan-, és keményítőkészítéssel; évenkint egyszer, májusban tartott nagy vásárokkal; szépművészeti akadémiával, régiségtárral és nyilvános könyvtárral (70 000 kötet, 700 kézirat, a többi közt egy X. sz.-beli Aristophanes, XV. sz.-beli Cicero-levelek és Dante kéziratai és Stuart Mária imakönyve). Az egyébként meglehetősen kihalt város különösen művészi szempontból nyujt kiváló érdekességet; a bizánci építészeti ízlés itt van legtökéletesebben képviselve. A legelső helyet foglalja el az 547-ben fölszentelt San Vitale (l. Építészet 10-ik szövegábra és X. melléklet 3. ábra), továbbá a San Orso vagy Bazilika Orsiana, három hajós templom kupolával és régi campanilével; mellette van a San Giovanni in Fonte nevü bettisterio, nyolcszögü épület kupolával, amelynek mozaikja R.-ban a legrégibb: benne van azonkivül egy ó-keresztény oltár is. Az érseki palota kápolnájában egy V. sz.-beli kápolna van 547-ből való freskókkal. Egyéb templomok még a San Giovanni Evangelista, amelyet 424. Galla Placidia császárné építtetett; a San Nazario e Celso, Galla Placidia sírkápolnája, latinkereszt-alaku, kupolával és belsejében mozaikokkal; a Sant' Apollinare Nuova bazilika, amelyet még Nagy Theodorik alapított mint ariánus templomot, de most nagyobb részében új építmény. Igen érdekes épületei még R.-nak a Nagy Theodorik síremléke a Porta Serrata di Rotonda előtt, amelyet 530. Theodorik leánya Amalasuntha építtetett; és Dante síremléke a San-Francesco-templom mellett. R. Italia egyik legrégibb városa, eredetét alkalmasint az etruszkoknak köszönheti; későbben a gallusok és azután a rómaiak birtokába került. Augustus a várost a Portus Classis nevü kikötővel látta el és az adriai hajóraj állomásává tette. Későbben azonban a kikötő elhomokosodott és a flotta-állomást áthelyezték; R. azonban megmaradt Flaminia provincia fővárosa és állítólag már 41. püspöki székhelylyé lett, mivel szt. Apollinaris, szt. Péter tanítványa ide jött lakni. Tulajdonképpeni virágzása korát azonban a város akkor élte, midőn Honorius császár 404. székhelyét Rómából ide tette át; ekkor pompás épületekkel díszítették és a tengerig csatornát építettek. Odoaker és Nagy Theodorik, sőt a keleti gótok országának megdőlése után a bizánci exarchák is itt laktak. Ez utóbbiakat 752. Aistulf longobard király űzte el, akitől ismét a várost 754. Pipin frank király vette el és az egész exarchatussal együtt a római szentszéknek adta. Későbben R. rendesen a német császárok pártján állott. 1218-tól kezdve a pápai érzelmü Traversarik, 1725-től fogva pedig a Polenta-család állott a város élén. 1441-1508. a velenceiek birták, akiktől 1509. II. Gyula pápa és a cambrayi liga vette el. Ezóta 1797-ig és ismét 1815-60. pápai birtok volt. 1512 ápr. 11. itt vívta ki győzelmét a spanyol csapatokon Gaston de Foix francia vezér, aki e csatában el is esett.
