Réczey
Réczey Imre, orvostanár, sebész, szül. Pesten 1848-ban. Atyja műtőorvos volt u. o. s annak idején a nagy hirü Stáhly Ignác sebészettanár asszisztense. Elemi, középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Mint okleveles orvos az egyetemi sebészeti tanszék mellett hat éven keresztül (1871-76-ig) műtőnövendékül alkalmaztatott, s mint ilyen 1874. a fővárosi barakk-kórházban három hónapon át helyettes sebész-főorvos gyanánt is működött. 1884. a fővárosi barakk-kórházban a III. sebészeti főosztály vezetésével bizatott meg mint rendelő orvos és 1885 óta az üllői-úti új közkórház (most Szt.-István kórház) egyik sebészeti osztályát vezette 1892 őszig. A budapesti egyetemen 1878. képesíttetett magántanárrá a csontok és ízületek sebészeti bántalmainak kór- és gyógytanából. 1884. nyilvános rendkívüli címet és jelleget nyert s 1890-ben az egyetem II. számu sebészeti tanszékére nyilvános rendes tanárrá neveztetett ki (Lumniczer Sándor tanár halála után). Már 1871-ben a pesti királyi orvosegyesület rendes tagjává választatott és ugyanazon egyesületben 1875. könyvtárnokká, 1877. másodtitkárra, 1878. első titkárrá, 1890. üléselnökké és 1892. másodelnökké választatott, mely tisztet jelenleg is betölti. 1891. az igazságügyi orvosi tanács rendes tagjává neveztetett ki s 1895. a közkórházi orvostársulat elnöke lett. A magyar orvosi könyvkiadó-társulat, a Stefánia szegénygyermekkórház-egyesület, országos közegészségi egyesület igazgató-választmányának évek óta tagja, s tagja számos más tudományos és jótékony egyesületnek. Legkiválóbb tudományos dolgozatai: Gátvarrat Hepner szerint (1875); Csontok rosszidulatu álképletei (1875); A tábori sebészet az utolsó 150 év alatt Poroszországban (1875); A csontok burkonytömlői (1876); Orvosi tanügyünk (Budapest monográfiája 1879); A budapesti kir. orvosegyesület története (1880); A vesekiirtásról (1882); Az idült csipőízületi lob kezelésének mai alapelvei (1882); Az újabb sebkezelési módok s azok értéke (1883); Adatok a sublimát-sebkezeléshez (1885); A bőr alatti veserepedésekről (1888); Sebgyógyítás drain nélkül (1890); Sebészeti gümős betegségek (Klinikai Füzetek 1890); Képző műtétek (Kovács József-féle ünnepi dolgozatokban 1894); Orvosnők képzése (1895); A fogászat egyetemi tanításának rendezése (1896). Szerkesztette 1878-1886-ig a budapesti királyi orvosegyesület évkönyvét és 1886-88 végéig az Orvosi Hetilapot. E lexikonba sebészeti cikkeket ir.
