Reményi,
Reményi, 1. Antal, ügyvéd és tengerészeti iró, szül. Miskolcon 1825. ápr. 15. Iskoláit Egerben, a jogi gyakorlatot Pesten elvégezvén, u. o. 1846. ügyvédi oklevelet nyert. A szabadságharc kitörésekor, mindjárt 1848 jul. hóban, a Pesten, Lázár György őrnagy parancsnoksága alatt szervezett 1. sz. honvédzászlóaljhoz beállott közhonvédnek, végig küzdötte a szabadságharcot s századosi rangot nyert. Komárom várának átadása után Klapka György tábornokkal, aki mellett az utolsó napos szolgálatot teljesítette a várban, külföldre menekült, hol 12 évet töltött részint Angliában, legnagyobbrészt azonban az északamerikai Egyesült-Államokban. Részt vett az Egyesült-Államok által rendezett több expedicióban. Az 1859-iki események után hazája felszabadítását remélvén, 1860-ben Párisba ment, ahonnét az általános amnesztiát felhasználva, 1861 őszén visszatért Magyarországba és ismét jogi pályára lépvén, birói hivatalt vállalt az akkor pestvárosi törvényszéknél. 1869 tavaszán megválasztották főjegyzőnek s még u. a. év őszén törvényszéki tanácsosnak. 1872 jan. kinevezték a budapesti angol királyi főkonzulátus jogtanácsosának, ennek folytán törvényszéki tanácsosi állásáról lemondott, és ettől fogva ügyvédi gyakorlatot folytat. 1882. a tengerészeti publicisztikai térre lépett és ettől fogva buzgósággal terjeszti a magyar lapok hasábjain a tengerészeti és különösen a hadi tengerészeti ismereteket. Legutóbb a m. tudományos akadémia megbizta Southeynek Nelsonról irt hires munkája lefordításával és hozzá glosszarium megirásával. Károly István főherceg tengernagy, néhai József nádor unokájának parancsnoksága alatt 1892. a cs. és kir. yachtraj megalakulván, a főherceg R.-t kinevezte a yachtraj jogtanácsosának. 1895. megkapta a tengerészeti irodalom és publicisztika terén kifejtett érdemei elismeréséül a Ferenc-József-rend lovagkeresztjét. Midőn testvére, R. Ede (l. o.) 1872. európai körútjára indult, ő vette kezébe a Petőfi-szobor ügyét és az ő munkásságának köszönhető, hogy a szobor végre 1882 őszén felállíttatott.
2. R. Ede, hegedüművész és zeneiró, szül. Egerben 1829. Már gyermekkorában feltünt rendkivüli zenetehetségével. Bécsben az ottani zenede hires hegedütanára Böhm G. vezetése alatt művelte ki magát, a 40-es évek második felében Pesten hangversenyzett nagy sikerrel. A szabadságharc alatt Görgey tábornok segédtisztje és tábori hegedüművésze volt. Mint menekült több évet töltött Párisban és Londonban, hol az 50-es években lelkes apostola volt a magyar zenének. Viktoria angol királyné udvari virtuózi címmel tüntette ki. 1860. amnesztiát kapván, visszatért hazájába, beutazta egész Magyar- és Erdély- s a többi koronaországokat, mindenütt párját alig ismerő kitüntetésekkel halmozták el. Ez időtől fogva állandó lakását Budapesten tartotta egészen a 70-es évek közepéig, honnan koronként európai műutazásokat tett, sőt még Egyiptomba is ellátogatott. Jelentékeny összegeket áldozott a hazai közművelődési célokra, ő kezdeményezte a Petőfi-szoboralapra való gyüjtést, melynek legnagyobb részét maga hegedülte össze országos körútjai alkalmával. Összesen 67 000 frtnyi összeggel járult a Petőfi-, valamint a Széchenyi-szoboralaphoz és adakozott számos jótékony- és hazafias célra. A magyar műzene fejlesztésének is egyik legkiválóbb apostola volt. 1870. Orczy Bódog báró nemzeti szinházi intendáns első magánhegedüsnek és versenymesternek szerződtette, de ez állásától alig egy év mulva megvált s tovább folytatta hazai és külföldi műutazásait, mig végre nőül vevén Fáy Antal Gizella leányát (megh. 1896 tavaszán), családostul együtt Párisba költözött, s onnan tett nagyobb mérvü hangversenyi kirándulásokat. A 70-es évek végén családját Párisban hagyván, Amerikába utazott, ott töltött több évet s onnan a legmesszebb világrészekbe is eljutott. Ez évtized elején hosszu távollét után ismét visszatért családjával együtt hazájába, hol legelőször Budapesten hangversenyzett, majd beutazta az országot, több mint hangversenyben ragyogtatva hegedüjének régi nimbusát. E körútja bevégeztével ismét elhagyta a hazát s visszatért Párisba, hogy az onnan tovább folytassa világkörútját. Jelenleg az Egyesült-Államokban él, hol nagy népszerüségnek örvend. R. nemcsak mint hegedüvirtuóz, hanem mint zeneiró is előkelő helyet foglal el a zene terén. Magyar stilusu zeneművei mellett irt számos nagyobb szabásu művet is, mint koncertet zenekarkisérettel s vonós négyest, énekműveket s hegedüábrándokat, melyek mind magasabb stilus s művészi kidolgozás által tünnek ki. Az 50-es és 60-as évekbe mint műiró is tevékeny részt vett ugy a hazai, mint a külföldi lapokban sokféle irányu cikkeivel és értekezéseivel. Kiválóan szellemesek konstantinápolyi és Olaszországi uti levelei.
3. R. Ede, iró, kir. kat. főgimnáziumi tanár, R. Antal fia, szül. Chicagóban 1861., ahol atyja R. Antal mint magyar emigráns tartózkodott volt. Irodalmilag főleg mint esztetikus és tárcairó működött. Nagyobb értekezései jobbadán az Egy. Phil. Közlönyben jelentek meg. Fordított a görög lirikusokból: Anakreonból, Sapphóból, a görög antologiából. Irt kisebb elbeszéléseket is az Élet címü folyóiratba és úti tárcákat a napilapokba.
4. R. Ferenc, cs. és kir. haditengerésztiszt, szül. Pesten 1868. R. Antal fia. Az elemi s az alsó 4 gimnáziumi osztályt Pesten végezte. 1882. a fiumei hadi tengerészeti akadémiába vétetett fel, hol 1886. mint első soroltatván ki, 2 évre rá a nagy tiszti vizsgálatot is letette és fokozatos előléptetésben 1896. már a sorhajóhadnagyi (századosi) rangot érte el. Ferenc Ferdinánd főherceget a Kaiserin Elisabeth fedélzetén elkisérte a föld körüli útjára és erről a tanulságos útról a Budapesti Hirlap, Nemzet és az Egyetértés hasábjain, főként pedig a Vasárnapi Újságban számos képpel illusztrálva tárcaleveleket, útleirásokat tett közzé.
