Rufinus
Rufinus (aquilejai), egyházi iró, szül. Julia Concordia városban (Aquileja mellett) a IX. sz. közepe táján, megh. Sziciliában 410. Mint katekumenus egy ideig Aquilejában tartózkodott, 370 körül felvette a keresztséget és szent Jeromossal barátságban volt. 373. Egyiptomba ment és részint Alexandriában, részint a nitriai pusztában tartózkodott. Ezután Palesztinában az olajfákhegyi remeték elüljárója volt, hol János püspök őt pappá szentelte. 397. visszatért Itáliába. Szent Jeromossal való barátsága az Origenes-vita miatt felbomlott, mert R. Origenes hivének vallotta magát. Anastasius pápa felelősségre vonta őt e miatt, de ugy látszik nem közösítette ki, mert a vele barátságban levő püspökök nem szakítottak vele. Művei legnagyobbrészt fordítások görögből: Περτ αρχων (Origenes műve, sok kihagyással és az erősebb részek enyhítésével); lefordította Flavius Josephus, Basilius, Nazianzi Gergely, Evagrius stb. műveit és Eusebius egyháztörténelmét, melyhez két könyvet csatolt folytatásképen 395. évig. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon IX. 440-442. old.
