Sipos,
Sipos, 1. Árpád, jogtudós, szül. 1844. Tanulmányait a nagyváradi jogakadémián és a bécsi egyetemen bevégezvén, 1867. a pesti egyetemen jogdoktorrá avattatott és ugyanakkor az ügyvédi oklevelet is megszerezte. Márt 1868. megindította a Nagyváradi Lapok című Deák-párti közlönyt, melyet két évig szerkesztett. 1870 jan. a kassai kir. jogakadémiához tanárrá neveztetett, honnét saját kérelme következtében 1873 máj. 6. mint ny. rendes tanárt Nagyváradra helyezték át. Ausztriát, Németországot, Svájcot és Franciaországot ismételve beutazta. Az ausztriai és a magyar magán- és bányajogok tanszékét látja el és a községi iskolaszék elnökségét viseli. Önállóan vagy külön lenyomatban megjelent művei: A magyar bányajog (1 köt.); Házassági vagyonjogunk átalakulása; A szénbányászat joga és a földbirtok; A bányatörvényjavaslat; A törvénytelen gyermek és az öröklési jog; A viszkereseti jog a nemzetközi váltójogban (magyar jogászgyülés évkönyve); ezenfelül a Jogtudományi Közlönyben jelentek meg terjedelmesebb tanulmányai.
2. S. Elek, szinész, l. Solymosi.
3. S. József, nyelvészeti iró a XIX. sz. elején. Kecskeméti származású, ref., tanult Debrecenben, 8-as éves deákkorában Hódmezővásárhelyre ment rektornak, majd Göttingában járt egyetemet, azután szoboszlai káplán, nagykőrösi konrektor, szeremlei prédikátor volt. 1806 máj. 5. a szentesi ref. gimnáziumi tanfolyam rektor-professzora lett s itt maradt 1818 elejéig. Itt készítette két munkáját: Oskolai tanítók tárháza (Pest 1817), s Ó és új magyar (Pest 1816).
4. S. Pál, ref. lelkész és tanár, szül. Nagy-Enyeden 1759., megh. Tordason 1816 szept. 15. Előbb a szászvárosi gimnáziumban volt tanár, innen 1805. a sárospataki ref. főiskolához hivatott meg a természettan és mennyiségtan tanárául; ismeretes volt mint költő, még inkább mint egyházi szónok; egyik mennyiségtani művéért a berlini tudóstársaság aranyéremmel tüntette ki. Pataki tanárkodása idején Kazinczy Ferenccel szoros baráti viszonyban élt, ki őt hol személyesen, hol leveleivel sűrün meglátogatta s vele később is egész haláláig sűrü levelezésben állt. Mint tanár gyenge sikerrel működött, ezért tanári állását 1810. a Szászváros közelében fekvő Tordas lelkészi állomásával cserélte fel. Erdélyben Döbrenteivel, Búczy Emillel és Pataki Miklóssal egy irodalmi társaság alapításán fáradozott. Élet- és jellemrajzához számos becses adatot szolgáltatnak a következő művek: Kazinczy Ferenc levelei S.-hoz 1806-16. (kiadta Grunow F. W., Lipcse 1846); Kazinczy Ferenc levelezése (Budapest, közli Váczy János dr., az akad. kiad.); Gyulay Lajos gróf Naplótöredékei (1815-34, az 59-61. lapokon, kiadta Kuun Géza gr., 1875).
