Subić
Subić (ejtsd: subics) nemzetség, a leghiresebb horvát-magyar család, melyet a hizelgés minden alap nélkül a római Sulpitius-családból származtat, ama 12 nemzetség egyike, mely horvátország állami önállása idejében királyválasztó volt és azon hat hrovát nemzetség egyike, melyekből a horvát bánokat és királyoakt váalsztották. Prioratus Gvaldus: Vita del Niccolo de Zrin című művében, melynek adatait a Zrinyi-család okmányaiból meríti, a család legrégibb ismert ősének Budec (Budiszláv) brebiri zsupánt és Péter Kresimir horvát király udvarmesterét (postelnik) mondja (1066-70); ennek utódjai a brebiri zsupánságban: Crmenik (1070), Sztresinja (1076-87) brebiri zsupán Zvonimir és II. István horvát királyok alatt; ennek két fia volt: Dujmo (Filippus Stresinna) spalatói perjel (1080) és Vukilo (Vlcsina de Stresazza, Vlachizo) brebiri Zsupán, kinek fia Marmonja S. brebiri zsupán, egyike ama 12 horvát főúrnak, kik 1102. Kálmán magyar királylyal megkötötték a szövetséget Horvátország és Magyarország között. S. Bogdán (Bogdanica) brebiri zsupán 1164. S. Miroszláv, Bogdán fia 1164, I. Gergely Miroslavić 1180-84. I. Gergely fiai: S. Pribinja (Privica) brebiri gróf (knéz) 1197. S. Visen (Vuissenus) bogomil eretnek, 1220. Zvonigrád knéze (grófja) likában, 1221. spalatói gróf, agyonütötte unokaöcscse S. Gergely, II. S. Gergely knini püspök 1229. Pribinja fiai: III. Gergely brebiri és spalatói gróf (1197-1248) I. György brbiri gróf 1197; I. István brebiri s trogiri gróf (1217-1229); Vulcsina trogiri gróf 1220. I. István fiai közül kitünt II. István és I. Jakab. II. István brebiri és trogiri gróf és egy ideig primorjei (dalmát tengerparti) bán, ki részt vett a tatárok elleni harcban, megvédelmezte Trogir várát és az oda menekült IV. Béla magyar királyt és Kajdan tatár khán kénytelen volt onnét hadaival elvonulni; ezért a háladatos király 1251. a család régi donációit megerősítette. II. István fiai I. Pál (l. alább), II. György, I. Mladen és I. Iván; ezek a család hatalmát és tekintélyét nagyon emelték. I. Pál atyja halála után a primorjei bán és spalatói gróf címét viselte, 1285. boszniai bán, 1293. örökösödési joggal primorjei bán, 1295. élethossziglan egész Horvátország bánja, 1298. örökösödési joggal Horvátország bánja. Míg élt, majdnem korlátlan hatalommal uralkodott Horvátországban és sok tengermelléki várost és várat vtt el Velencétől, mely városoknak grófi címét viselte. 1312. halt meg. II. György (1274-87) Sebenico grófja, 1283-94. Omis grófja, 1293-1306. fivéreivel az összes dalmáviai városoknak grófja; megh. 1306. I. Mladen 1276. Trogir kapitánya, 1281-96. spalatói gróf. 1302. a bogomil eretnekek ölték meg. Egyik nővérük Lőrinc velencei doge fiának Tiepoli Jakabnak felesége volt. Másik nővérük Orsolya-rendü apáca, a szkutarii zárda apátnője, amely zárdát fivéreivel ő alapította, iX. Gergely pápa a szentek közé iktatta. I. Pálnak öt fia volt: II. Mladen (l. alább), III. György, II. Pál, V. Gergely és II. Márk. III. György, I. Pál bán második fia, 1306-tól 1308-ig a primorjei városok grófja, 1308. Trogir vár kapitánya, 1312-24. Omis és Klis górfja. 1324. a Nelepics-család Knin várába záratta, hol 1326-ig fogságban volt. 1326. szabadult ki, megh. Klis várában 1330 dec. 18. Özvegye Ilona, Róbert Károly rokona votl. Három fia: III. Mladen, III. Pál, I. Boldizsár és egy leánya Ilona maradt, ki 1338 aug. 17. férjhez ment Kotromanics Ulászlóhoz és anyja volt Bosznia dicső királyának I. Tvartko Istvánnak és Vuk boszniai bánnak. I. Pál harmadik fia II. Pál Banics (Bán fia). ez 1305-től 1322-ig Trogir grófja, 1333-tól 1346-ig Osztrovicsa vár ura és grófja. Sok harca volt a magyarokkal, a Nelepics-családdal és S.-Ugrin Budiszlávval. A Nelepicsek elvették Osztrovica várát, de 1337. visszaadták neki; megh. 1346. Fia IV. György. S. I. Pál negyedik fia V. Gergely, ez 1320-tól 1322-ig Sebenico grófja, 1346-47. Osztrovica várura. Leánya Katalin a boszniai királyi udvarban nagynénjénél Ilonánál nevelkedett. Tvartko király Vukasin szerb király fiával akarta összeházasítani, de a pápa ezt a valláskülönbség miatt nem egnedte meg és azt kivánta, hogy a leányka a magyar királyi udvarba vitessék. S. I. Pál ötödik fia II. Márk brebiri gróf 1319-45. Két fia volt Vulcseta és Butka, kiknek egyike 1328. megölte a szkutarii püspököt Draskovics Pált. I. Pál fivérének II. Györgynek fia, Iván, Klis górfja volt (1337-56). Feleségül vette az egyházi törvények ellenére és egyházi engedély nélkül engyedízbeli rokonát Katalint, IV. S. Mladen leányát. I. Pál dédunokái közül, kik Dalmáciában születtek, mielőtt IV. György (Zrinyi) ivadékai Horvátországba költöztek és a Zrinyi nevet fölvették, megemlítendők: III. György fia III. Mladen klisi és skradini gróf (1330-48), omisi gróf (1343), trogiri (1347) és sebenicói gróf (1347-48); felesége lelka, Dusán szerb cár nővére volt, fiuk IV. Mladen klisi és skradini gróf. III. György második fia III. Pál klisi gróf, emgh. 1356.; felesége Dandolo János velencei doge leánya Katalin; fiuk III. Márk.
1. S. II. Mladen, I. Pál fia, 1294. spalatói gróf, 1302. boszniai bán és atyja halála után 1313-tól 1322-ig Horvátország és Dalmácia ábnja, mely méltóságokat örökösödési jogon foglalta el. Magát: «a horvátok bánja, Zára örökös grófja, Dalmácia hercege és egész Bosznia bánja»-nak címeztette. 1316. Nelepics Vladiszláv knini gróf, a hatalmas Gusicsok és Babonicsok lázadtak fel ellene és a dalmát városok 1317. XXII. János pápához fordultak oltalomért Mladen hatalmaskodásai ellenében. A szövetségeseket Kotromanics istván boszniai bán is segítete. 1320. került a dolog nyilt hbáorura. 1322. Mladent legyőzték és ő Klis várába menekült. Mladen szorultságában Róbert Károlyhoz fordult segélyért, kinek támogatására bizton számított apja érdemeiért az Anjouk körül s azért is mert ős is Róbert Károlyt segítette nagy sikerrel Uros Milutin szerb cár ellen (1319). Róbert Károly nagy sereggel jött Horvátországba és megszállt a S.-ok legnagyobb ellenségeinek, a Nelepicseknek Knin várába; ide hivta tanácskozásra Mladent s midőn megjött, fogságba vetette s előbb Zágrábba, onnét Magyarországba hurcolta. Ez nagy csapás volt az egész S.-családra. A háládatlan Róbert Károly nem hederített a S.-ok örökösödési jogára a bánságban és Babonics Ivánt nevezte ki horvát bánná, de ez nem fogadta el.
2. S. I. Pál, 1274-től 1312-ig szerepelt mint Horvátország és Bosznia bánja és a dalmát várak és városok grófja. Nem volt barátja III. Endre magyar királynak s noha ez minden áron meg akarta nyerni, sőt 1293. mint Primorje (dalmát tengerpart) bánját az örökösödési joggal felruházta, I. pál Martell Károly pártján állott és az Anjou-ház kedves rokonának nevezte és neki 1292 aug. 19. egész Dalmáciát és Horvátországot adományozta. Martell Károly halála után (1295) Róbert Károly mellé állott s őt Horvátországba hivta és 1300. nagy pompával Spalatóban fogadta, innét elkisérte Zágrábba, hol Gergely esztergomi érsek magyar és horvát királylyá koronázta (de nem Szt. István koronájával). Róbert Károly 1295. hálából a báni méltóságot örökössé tette családjában Dalmáciában és 1298. Horvátországban, és őket kedves atyafiainak nevezi, ezenfelül neki évenkint 100 font aranyat fizetett. Míg élt, ő volt Róbert Károly fő támasza. Meghalt 1312.; öt fia maradt: II. Mladen, III. György, III. Pál, V. Gergely és II. Márk.
