Szabadkőmüves-szövetség,

Teljes szövegű keresés

Szabadkőmüves-szövetség, a szabadkőmüveseknek az egész világra kiterjedő szervezete. Sokáig titkos társaságoknak tekintették a Sz.-et, illetőleg annak egyes részeit, a páholyokat, sőt ma is azok, akik teljesen félreismerik a Sz. céljait, titkos társaságnak mondják, pedig nem titkos, hanem zárt társaság. Titkai nincsenek; csak azokat a jeleket, amelyekről az egész világ szabadkőmüvesei megismerik egymást, és a felavatás szertartását meg a szimbolumokat kell a tagoknak titokban tartaniok. Ezzel szemben az állami hatóság által jóváhagyott alapszabályai vannak, melyeket bárki megszerezhet és éppen igy nyilvános a Sz. története, alapelvei, törvényei, szervezete, életének és létezésének minden egyes mozzanata. Az pedig teljesen az egyes tagok tetszésére van bizva, vajjon nyiltan bevallani akarják-e, hogy a Sz.-hez tartoznak. Okiratokkal bizonyítható történeti adatokkal egészen a XIII. századig vezethető vissza a Sz. alakulása s fejlődése, melynek folyamában nevezetes az 1717. év. Ekkor lett ugyanis a Sz. az a tisztán szellemi és erkölcsi működést kifejtő társaság, amelynek folytatása a mai Sz. Addig, amig 1717. meg nem alakult az angol nagypáholy, a Sz. tényleg építéssel foglalkozott s nemcsak átvitt értelemben használta az építés szót az emberi nem tökéletesítésére irányzott működésének megjelölésére. Tulajdonképen csak a 40-es és 50-es években kezdődik a Sz. történetének ismerete. Ekkor került napfényre néhány a Sz. történeti fejlődésére vonatkozó fontos okirat, amelynek nyomán egyszerre megdőlt az a sok mese, mely a Sz. eredetét a különféle középkori szerzetesrenddel, a bölcsek kövének s az életelixir keresőinek középkori társaságával, Angolország XVII. sz.-beli politikai pártjaival, az olasz karbonárikkal stb. hozta összeköttetésbe. A mai Sz. eredetét a középkor építőműhelyeiben kell keresni. A középkorban ugyanis, amikor különösen kezdetben papok és szerzetesek, nevezetesen Benedek-rendiek, foglalkoztak az építés mesterségével, minden építés megkezdésekor és minden munka befejezésekor ájtatosságot végeztek az építőmesterek, akik külön zárt és némi előjogokkal fölruházott kasztba sorakoztak. Ezt az ájtatosságot az emelendő épület közelében elhelyezett házban végezték, melyben egyszersmind szerszámaikat is tartogatták s itt oktatták ki egymást az építés fortélyaira. Ezek az építőmesterek nem állottak a hatóságok hatalma alatt, a körükben fölmerült egyenetlenségeket saját főnökeik intézték el és ezért szabad kőmüves volt a nevük, azaz olyan, aki fel van szabadítva a hatóság beavatkozása alól. Idővel inasokat és legényeket is vettek fel szövetségükbe, akiknek felavatása bizonyos formaságokhoz volt kötve. Eleinte a papok voltak a kőmüvestestületeknek a vezetői, később az építés tudományát teljesen elsajátították a felvett laikusok és a XIII. században már Halberstadtban, Magdeburgban, Kölnben és Bremában ilyen laikusok vezetése alatt álló építőműhelyek léteztek. Egészen a XVI. és XVII. sz.-ig semmi változás nem állott be ez építőműhelyek szervezetében. A szokásokat és a titkokat nem őrizték meg irásban, csak az építőműhelyek törvényeit, melyeknek legrégibb kiadása az, amelyet Halliwell adott ki 1840. Londonban (The early history of freemasonry in England). Németországban lassan-lassan kivesztek az építőmesterek e szokásai, de annál szilárdabban megmaradtak Angolországban, ahol mind több és több tudós és előkelő férfiu vétette föl magát a kőmüvesek közé, mert közöttük sokat tanulhattak. De akkor tájban sehol sem voltak nagyobb építkezések és a hosszu pihenés következtében a legtöbb kőmüvesműhely megszünt. A 1666-iki londoni nagy tűzvész után ismét szükség lévén munkás kezekre, új éeltre keltek a kőmüvesműhelyek, amelyek felépítették Londont, befejezték a Szt.-Pál-templom építését, melyet Wren Kristóf hires építőmester vezetett, de London újjá építése után megszünt a tevékenység, ugy hogy III. Vilmos király halála után (1702), aki 1645-ben maga is szabadkőmüves volt és a társaságnak védnöke, már csak négy rendszeresen dolgozó műhely volt az angol fővárosban. 1717. e négy műhely egyesült egy nagypáholylyá, mely lemondott a tényleges építésről és a szellemi építést, azaz az emberiség emelését és egyesítését tűzve ki céljárul, Sayer Antalt választotta meg első nagymesterré. Ez páholy, mely 1776. fölvette a Lodge of Antiquity nevet, megbizta Anderson prédikátort, aki szintén az alapítók között volt, hogy a hagyomány, a régi szokások és törvények felhasználásával késíztsen egy a Sz. megváltozott céljához illő alkotmánykönyvet. E megbizatásnak megfelelve, 1721 dec. 27-én átadta a nagypáholynak az alkotmánykönyvet, melyet 1723. Londonban kinyomattak s ez az alkotmány a Sz. tételeinek legnagyobb tekintélylyel biró gyüjteménye. A Sz., mely ilyenformán a középkor építőműhelyeiből tisztán szellemi működést kifejtő társasággá változott át, ez idő óta gyorsan terjedt el mindenfelé. A század harmadik tizedében Franciaországban, Németalföldön, Spanyolországban és Portugáliában, a negyedik tizedben pedig Német-, Svéd-, Orosz-, Lengyel-, Törökországban, Svájcban és Amerikában vert gyökeret; a XVIII. sz. közepén már Kelet-Indiában is terjedt a Sz. és mindezeken a helyeken az angol Sz. befolyása érvényesült. Egyedül Lengyelország volt az, amely nem engedett tért az angol Sz. befolyásának. A Sz. egyre terjedt és erősödött és éppen ez a folytonos terjedés okozta azt, hogy nemsokára azokban az országokban, melyekben a Sz. az angol nagypáholy vezetése alatt állott, hovatovább önálló kőmüvesi főhatóságok keletkeztek. Egyes főhatóságok az angol Sz. alapelveitől lényegesen eltérő elveket kezdtek hirdetni. ezek az eltérések és utánzatok Franciaországban keletkeztek és végcéljaikat tekintve mindinkább eltávolodtak az igazi Sz.-től és egész sereg kalandos természetü, titkos, középkori lovagi és romanatikus társaságnak lévén szülőanyjává, csak hátráltatták az igazi, nemes Sz. természetes fejlődését. 1780 körül mindeme mesterkedések következtében határozottan a felbomlás felé indult egész Európában a Sz. és nem is volt meg az a külső hatalma, mely visszaadhattta volna egységét és megőrizhette volna integritását. De a legnagyobb zavarban és a fenyegtő veszedelmek közepette ismét megnyilatkozott az igazi Sz.-szelleme: 1783. Majna-Frankfurtban és Wetzlarban megalakult az eklektikus szövetség, mely azt tűzte ki céljárul, hogy egyedül a három fokot (tanonc, legény és mester) őrzi meg teljes tekintélyében, a különböző magas fokokat, mint a Sz. kinövéseit elveti, és hadat üzenve mnden pártoskodásnak, minden titkos rajongásnak, visszaállítja a Sz. régi egyszerüségét és új életre kelti a tünedező testvéri egyetértést. Ezt a törekvést siker is koronázta. A XIX. sz. elején már erős a haladás az igazi Sz. fejlődésében, melyre nézve legfontosabb volt az Angolországban egymás mellett létező, két különböző rendszerü (János-rendü, azaz hármas foku és skót rendü, azaz magas foku) nagypáholy egyesülése. Az ellentéteknek ilyen kiegyenlítődése ettől az időtől kezdve napirenden volt. Az angol nagypáholy elvesztette ugyan azt a nagy befolyását, melyet az egész Sz.-re gyakorolt és új nagypáholyok keletkeztek, de az egész világ szabadkőmüves főhatóságai szoros összeköttetésbe léptek egymással és ma a Sz. valójában egy nagy testvéri lánc, mely körülfogja az egész világot, hogy az erkölcsiségnek, a haladásnak, a felvilágosodásnak és az igaz emberszeretetnek legyen terjesztője. Intenzivebb terjedése a jelen század második felére esik. A 30-as és 40-es években csak két nagypáholy: a belga és a luxemburgi alakult; 1861. az olasz, 1862. a perui, 1867. a neubraunschweigi, 1870. a magyar nagypáholy alakult meg és ezeket követték az amerikai, uruguaji, haitii, domingói, liberiai, egyiptomi, tuniszi stb. nagypáholyok. Az egyes páholyok száma jóval több a 8000-nél és a világ minden művelt népénél virágzik a Sz. És még nem volt oka egy országnak sem megbánni azt, hogy határain belül szabad fejlődést engedett a Sz.-nek.
Magyarországon már a mult sz.-ban 17 Szt.-János-rendü páholy volt, melyek csendben folytatták munkálkodásukat, mig az 1789. kitört francia forradalmat követő véres francia háboruk mozgásba nem hozták egész Európát. Addig a Sz.-nek sok hive volt hazánkban ugy a magyar fő-, mint a köznemesség soraiban, valamint az egyház, a tudomány és az irodalom képviselői körében is. I. Ferenc király, aki soha sem kedvelte a Sz.-et, 1794. az egész birodalomban beszüntette a páholyokat. Ez időtől egészen 1848-ig még csak kisérlet sem történhetett a Sz. fölélesztésére s 1848 márc. eseményei után alakult meg ismét A dicsőbb fény hajnalához címzett páholy. A viszonyok azonban nem voltak alkalmasak a páholymunka folytatására és csak 1861. indult meg ismét erősebb mozgalom a Sz. ügyében. Ez év nyarán ugyanis Károlyi Ede, Csáky Tivadar és Kálmán, Teleky Sándor (gyömrői) és Esterhzy István grófok, továbbá Vay Béla báró, Komáromy György, Almási Pál, Zsarnay Imre, Polacsek Lajos, Lumnitzer Elek orvosdoktor és Szerényi Ede megalakították a Szent-István-páholyt. De ez a mozgalom is csakhamar elaludt, még pedig azért, mert a hamburgi nagypáholy, melytől alkotmáynt akartak szerezni, azt kivánta, hogy a páholy német nyelven munkálkodjék, páholy alapítói pedig kijelentetté, hogy csak magyar nyelven akarják gyüléseiket vezetni. 1863 dec. 28. azután egy német páholy ügyében keletkezett új mozgalom. Arra számítottak ugyanis, hogy a német páholyt az osztrák uralom legalább hallgatólag megtüri. Ekkor meg azon akadt meg a dolog, hogy a hamburgi nagypáholy követelte a páholy alakítását megengedő kormányengedélyt nem tudták kieszközölni. Schmerling lovag, az akkori államkancellár nem eszközölte ki az engedélyt és utóda Belcredi gróf, aki amikor átvette a Sz. ügyében neki átadott kérvényt, csak annyit mondott, hogy majd megfontolja a dolgot, nehány hónap mulva vissza lépett magas állásáról és az engedély elmaradt. A szabadkőmüveseket nem tántorította el ez a kudarc és a felelős magyar minisztériumnak 1867. történt megalakulása után az akkori belügyminiszter, a liberális Wenckheim Béla báró, egy 1868 febr. 28-án kézbesített jegyzőkönyvi kivonattal megengedte, hogy Lewis testvér felolvasásokat tarthasson a Sz.-ről. Ezzel azután kezdetét vette az a kor, melyben a Sz. szabadon kifejtette munkásságát és megerősödve, megizmosodva síkra szállhatott nemes elvei megvalósítására. 1868 áprilisban az ország fővárosában létesítendő páholy alapszabályait jóváhagyás végett benyujtották a belügyminisztériumhoz, mely azokat 1868 okt. jóváhagyta és ekkor az angol nagypáholy nevében Zetland gróf nagymester megigérte a páholymegerősítését, melynek Egység a hazában volt a neve. E páholy tagjai a vidéken terjesztették a szabadkőmüvesi eszméket és mert köztudomásra jutott az, hogy a magyar minisztérium megengedte a szabadkőmüvesség gyakorlását, egyre nőtt azoknak a száma, akik felvétel végett jelentkeztek. Ekkor Pulszky Ferenc vette át az ügyek vezetését. 1869 ápr. 3. Temesváron új életre kelt az ott már 1784. létezett A három fehér liliom páholy s utána Sopronban, Pozsonyban, Aradon, Baján stb. keletkeztek új páholyok. Ugyanebben az évben megalakult az ország fővárosában a Szent-István-páholy és a francia Nagy-Oriens védelme alatt a skót ritus szerint szervezett Corvin-Mátyás-páholy, melynek főmestere Türr István tábornok lett. Ez utóbbi páholy elérkezettnek látta az időt arra, hogy egy Nagy-Oriens szerveztessék. Az Egység a hazában, mely szintén ennek megalakítására törekedett, kijelentette, hogy csak a János-rend három fokozatát ismeri el és fölhivta a többi János-rendü páholyt is, hogy ezen az alapon szervezzék a Nagy-páholyt. Ez két vélemény összeütközést keltett a kétféle ritus köztt, de alapos tanácskozások és higgadt tárgalások után 1870 jan. 30-án megalakult a János-rendü magyarországi nagypáholy. Ezenközben a skótrendü páholyok száma is szaporodott és a francia Nagy-Oriens megengedte, hogy Magyarországon a magas foku skót ritus szerint szabadkőművesi nagyhatalom rendszeresíttessék. Miután a magyar kormány is megadta erre az engedélyt, az alakuló közgyülést nov. 24-ére hivták össze és az akkor működő páholyok küldöttei napokon át folytatott tanácskozás után kimondották, hogy a Magyar Nagy-Oriens megalakult. Nagymesterré Joannovics György közoktatási államtitkárt választották és megkötötték a kartellt a János-rendü nagypáholylyal. A magyar Nagy-Oriens megalakulván, a szabadkőmüvesség ügye sokkal kedvezőbbre fordult. Mind nagyobb tért hódított magának és végre 1886. a két nagypáholy egyesült Magyarországi Symbolikus Nagypáholy elnevezéssel, melynek főhatósága alatt működnek ma már az osztrák testvérek páholyai és a határpáholyok is. Ausztriában titkos egyesületnek tekintik a Sz.-et és igy az osztrák szabadkőmüvesek Pozsonyban szoktak dolgozni. Jelenleg van Magyarországban 37 páholy; és pedig: Aradon 1, Besztercebányán 1, Brassóban 2, Budapesten 13, Debrecenben1, Kolozsváron 1, Lajosfalván 1, Lajta-Szt.-Miklóson 1, Nagykanizsán 1, Nagyváradon 1, Pancsován 1, Pozsonyban 9, Sepsi-Szt.-Györgyön 1, Szolnokon 1, Szolván 1, Sopronban 1, Szegeden 1, Újpesten 1. Határpáholyok vannak: Belgrádban 1, Nisben 1, Zágrábban 1. A magyar Sz. a sok támadás mellett is, melyben része volt, egyre terjedt és fejlődött, ugy hogy a millennium évében, 1896 jun. 21. fölavathatta saját palotáját (Podmaniczky-utca 43). Működésében szép eredményeket ért el ugy szellem-erkölcsi, mint jótékonysági tekintetben. Nem volt társadalmi kérdés, melyhez a sajtóban, füzetekben és könyvekben hozzá ne szóltak volna a szabadkőmüvesek. A nagy közönség legtöbbször természetesen nem tudta, hogy ezt vagy azt a könyvet szabadkőmüves irta és amikor valamely nagy siker kivívását előmozdították, vagy egyenesen megpendítették és lehetővé tették ezek az iratok, akkor nem gondolt rá senki sem, hogy a gyakran félreismert, még többször megtámadott, de mindig hibásan megitélt Sz. működött a közjó érdekében. A magyar Sz. alkotásai közül, melyeket részben a Sz. teremtett meg, részben a Sz. kezdeményezése után a nagy közönség valósított meg, álljanak itt a következők: rabsegélyző-egyesület, hajléktalanok menhelye, népkonyhák, szünidei gyermektelep-egyesület, a hülyék nevelőintézete, a gyermekbarát-egyesület, önkéntes mentőegyesület, betegágyas nők üdülőháza, gyermekvédő-egyesület, Lujza-egyesület, Teleia, Amphiteis, siketnémákat gyámolító egyesület, nép- és munkáskaszinók, szabad liceum, Klapka-szobor stb. Foglalkozott és sokat tett a következő szociális kérdések ügyében: jogvédelem a vagyontalanoknak, ártatlanul elitéltek kártalanítása, a párbaj-kérdés, munkásmozgalmak, a cselédügy rendezése stb. A páholyok szellemi élete évről-évre élénkebb. A Sz.-nek volt mindig lapja, de ez rendes, állandó alakot csak 1889. nyert és azóta a Kelet és az Orient c. lapok sokat tesznek a szabadkőmüvesi irányeszmék terjesztésére.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages