Szabinok
Szabinok (Sabini), Közép-Itália őslakosságának egyik ága, mely az indoeurópai népek itáliai csoportjából szakadt ki. Legközelebbi rokonai egyfelül a latino kvoltak, másfelől az umberek és a szamnitok, a hozzájok tartozó szabellokkal együtt. Legrégibb hazájuk kétségkivül az Apenninek ensíkjain és ehgyi völgyeiben volt, az Aternus partjain Amiternum közelében. Innen ereszkedtek a Velinus völgyén végig egészen a Tiberig és Anióig, délkelet felé a Lirisig, ahol a hernikek törzsét már az ókor szabin eredetünek tartotta. Szorosan Sz.-nak tekintették régente a marsokat, marrucinokat, pelignókat és vestinokat (közös néven szabellok). Kr. e. 450 óta szamnitok neve alatt tovább folytatták foglalásaikat Alsó-Itáliában. Mind a mellett emgtartották nemzeti jellemöknek alapvonásait: az egyszerüséget és vallásosságot, harci derekasságot; ámde másrészt a partikulárizmust is, mely eleve kizárta, hogy egységes államot alkossanak s megkönnyítette velök szemben a rómaiak győzedelmét. A Sz. földjének igazi, egységes neve sohasem volt, mert nemcsak Szabinában (Latium és Umbria közt) laktak, hanem Szamniumban is (a Sagrus és Liristől lefelé délnyugatnak). Telepeik száma nagy volt, város kevés, erősség egy sem A szűkebb értelemben vett Szabinországban a következők említendők: Amiternum, Reate, Nursia, Cutiliae, Cures, Eretum, Nomentum, Falacrina. Szamnium területén északon a saricinok vagy caracenok laktak (telepeik Aquilonia és Aufidena), odébb a pentrek (lakhelyeik: Aesernia, Venafrum, Bovianum, Tifernum), caudinok (Caudium, Allifae, Telesia, Maleventum) és hirpinok (Equus Tuticus, Aeclanum, Aquilonia, Compsa). A Sz. korán megmérkőztek a szomszéd rómaiakkal, miről már a szabin nők elrablására vonatkozó mondák is tanuskodnak. Későbbi harcok oda veezttek, hogy Kr. e. 448-ban 158 évig tartó béke állott be, Kr. e. 290. pedig Curius Dentatus az összes tulajdonképpeni Sz.-at meghódoltatta és megkapták a polgári jogot sine suffragio (szavazat hiján). Ugyanez történt a szabell törzsekkel, még pedig a szövetségesek háboruja után, csak a szamnitok folytatták a háborut példátlan makacssággal, miglen Sulla (l. o.) 24 győzelem után Kr. e. 82. Pontius Telesinust tönkre verte, ezzel a szamnitok szabadságát megsemmisítette, ugy hogy Strabo idején már az ókori világ is csak hirből emlékezett rájok és a Sz.-ra.
