Szahara
Szahara, sivatag Afrika északi részében, Szudán, az Atlanti-oceán, Marokko, Algeria, Tunisz, Tripolisz, a Barka és a Nilus völgye közt; határai, kivéve K-en és Ny-on, nagyon határozatlanok. Hossza 5200 km., szélessége átlag mintegy másfélezer km. Területe: 6.180,000 km2. Ezen óriási területről egykoron azon hit volt elterjedve, hogy mindenütt homok fedi, hogy alföld és hogy egykoron tengerfenék volt. Mind ennek ellenkezője az igaz. A Sz. átlag magasan fekvő föld, amelynek aránylag csak csekély része fekszik mélyebben. Rajta megkülönböztetik: 1. a homokbuckás területeket (El-Areg), amelyek különösen K-en és Ny-on nagyobbak és nagyobbára lakatlanok; 2. a hammadákat, kövekkel és kavicscsal fedett sós agyagból álló fensíkokat, amelyeket itt-ott egykori folyóvölgyek szelnek át; 3. a hegyes vidékeket, amelyek nagyobbára a középső részen vannak; gránitból, gnájszból, palákból és homokkőből állanak; 4. a vádikat, egykori folyóvölgyeket, amelyek az egyes fensíkok közt húzódnak el és amelyekben régi idők óta vannak a megművelt területek. Természeti tulajdonságai alapján a Sz.-t három fő részre szokták osztani; ezek: 1. A Nilus és a 32. hosszusági délkör közt an a Libiai-sivatag és a Tu azaz a Tedák földje, amelyet csak 1870 óta Schweinfurth és Rohlfs utazásai alapján ismerünk némileg; e vidék homokos, mintegy 400 m. átlagos magasságu kopár fensík és e miatt a karavánok és a sivatag lakói is kerülik; É-on a libiai, K-en az egyiptomi és nubiai puszták határolják; K-i határán egy sor oázis fekszik, amelyek közül É-on néhány a tenger felszinénél is alacsonyabb fekvésü; az oázisok az Audsila, Dsalo, Farafrah, Sziva, Barieh, Dachel és Chargeh. Belsejében vannak a Kufrai-oázisok. Ny-on Fezzan és egy DK-nek vonuló hegység, amelyhez a Tümmo-hegység, Tibeszti a 2400 m. magas Tarsóval és a Vadsanga-hegység tartoznak, képezik az átmenetet a Közép-Sz.-hoz, a tuareg nép tulajdonképeni hazájához. 2. A Közép-Sz. nagyobbára hegyekkel takart vidék, amelyekbe többé-kevésbé mélyen nyulnak be a hammadák és itt-ott homokbuckasorok. Középen a térítő alatt van az Ahaggar vagyis Hogar, amelyhez csatlakozik É-on a Muidir- és Aszgar-fensík és D-en a Taszili-van-Ahaggar, ugy hogy az egész hegyes vidék területre nézve csaknem akkora, mint Ausztria és Magyarország. Legmagasabb a DNy-i rész, szaggatott homokkőfensík, ahol az Ilaman és Tahat elszigetelt hegykúpok évenkint 2-3 hónapig hóval vannak takarva. E vidék szép völgyekben és forrásokban gazdag, ahol a szőllő, füge, ébenfa, gummifa és a gabona jól megterem. A számos vádija közül a legjelentékenyebbek: az Irharhar, amely É-nak a Melrir-sotthoz vezet; a D-nek vonuló Tin-Tarabin és a Ny-nak húzódó Tighehert. A hegyes vidék körül É-on nagy homokos területek fekszenek, a többi közt Uargla és Tugurt oázisoktól K-re az El-Erg, amely csaknem a Kis-Szirtiszig ér. Itt vannak az algeriai sottok: el-Kebir, el-Garsza, Melrir stb., amelyeknek vidéke Bilad el-Dserid nevet visel és amelyek környéke részben a tenger felszinénél mélyebben fekszik. E mélyen fekvő részre Roudaire francia mérnök a Földközi-tenger vizét akarta rávezetni, aminek következtében 16,500 km2 jutott volna víz alá. Az Ahaggar-fensíktól D-re az É. sz. 17 és 19o között, a sóban gazdag Bilma oázistól Ny-ra van egy másik, mintegy 1600 m. magas hegyes vidék: az Air. 3. A nyugati Sz., a greenwichi délkör és az Atlanti-oceán közt, a mór törzsek hazája. Ez részben homokos alföld, amelybe az Ahaggarfensík déli részéből egy hatalmas hammada nyulik be: a vizben szűkölködő köves és kopár Taneszruft. Ez utóbbi és a parti hammada közt fekszik a homokbuckákból álló és növényzetben aránylag gazdag Igidi; a Taneszrufttól D-re pedig az Afelele vagyis kis sivatag, amely gazdag kutakban és a tevetenyésztésre igen alkalmas völgyekben. Az Afelelétől Ny-ra van a sós agyagból álló Mogtier vidék; ennek homokja messze beszóródik az Atlanti-oceánba.
A Sz. klimáját a rendkivüli szárazság jellemzi; ez azon tulajdonság, amely a Sz. különböző felszinü vidékein mindenütt megtalálható. E szárazság oka, hogy rajta mindig a passzátszelek fujnak. A fata morgana gyakori. A Sz.-ban uralkodó hőmérsékletet részletesen nem ismerjük; jellemző e tekintetben az az éles különbség, amely a nappali és éjjeli hőmérséklet közt van és amely legalább 20o-ot tesz ki. Nappal árnyékban sem ritka a 45-50o, mig éjjel a hőmérő néha -3o-ra, sőt többre is leszáll. Legfélelmetesebb szél a számum, amelyről sok ideig az volt a hit, hogy egész karavánokat temet el a homokba; tulajdonképen csak azért veszélyes, mert rendkivül száraz. Hibás azon felfogás is, hogy a Sz. teljesen növényzet nélküli homoktenger, amelyben csak messze elszórtan találhatók egyes oázisok a maguk datolya-ligeteivel. Bár az oázisok, amelyeknek száma sokkal nagyobb mint régebben hitték, az egyedüli helyek, ahol a földmívelés lehetséges, mind a mellett a teljesen kopár területek aránylag csekélyek. Legdúsabb a növényzet, az oázisokat nem számítva, a vádákban. Összesen a Ny-i Sz.-ban 600, a K-iben 700 növényfajt ismernek. Házi állatok a tevék, lovak, zebuk, szamarak, juhok, kecskék és kutyák; a vad állatok közül a legszámosabbak a hiénák, sakálok, gepardok, antilopok, azután a strucok, gyíkok, kigyók, skorpiók. Az Ahagger fensíkon vannak oroszlánok és leopardok is. A sivatag lakóinak számát 2 1/2 millióra becsülik. A lakosság zöme berber. Az Atlanti-oceán és Tuat meg Tombuktu közt élnek a mór törzsek; középen a Tripoliszból a Csad-tóhoz vezető karavánútig a tuaregek (150,000-200,000) élnek; Tibesztiben és Borkuban a tibbuk és a Libiai-sivatagban a berberek és egyiptomiak korcsai. Ezeken kívűl sok a rabszolgaként importált tiszta néger is. Régebben a Földközi-tenger melléke és a Szudán közti forgalom kizárólag a Sz.-n ment keresztül; most e jelentőségéből nagyon sokat veszített. Az Ismertebb karavánutak a következők: 1. Marokko - Adraz (vagy Tandeni) -Tombuktu; 2. Algeria - Tuat - Tombuktu; 3. Algeria - Rhadamesz - Rhat - Air - Szokoto; 4. Tripolisz - Murzuk - Bilma - Kuka; 5. Bengazi - Kufra - Borku - Kuka; 6. Kairo - Szelime - El-Faser. A forgalmat egykoron a rabszolgakereskedés élénkítette meg.
