Szegedi,
Szegedi, 1. Gergely, egy nevezetes XVI. sz.-beli prot. énekeskönyv szerzője. Eredetileg kat. pap (beregszászi Domokos-rendi barát) volt, hihetőleg szegedi születésü; 1556. Kálmáncsehi Sánta Márton debreceni pap és Petrovics Péter segítségével a vittenbergai akadémián tanult, hol 1557. Petrovics Péterhez intézett levele nyomtatásban megjelent. 1557 nyarán hazajött és Debrecenben iskolamester, majd Kálmáncsehi halála után prédikátor lett. 1562-63 körül ismeretlen okból elhagyta Debrecent, s Németi Ferenc tokaji kapitány pártfogása alá helyezte magát. Németi halála után Egerben Mágócsi Gáspár mellett talált biztos helyet, de mikor Mágócsit 1567. Forgách Simon váltotta fel a várkapitányságban, Sz. sorsa rosszra fordult. Forgách buzgó kat. lévén, kiméletlenül bánt a környékbeli reformátusokkal és Sz., a hitehagyott pap, összeütközésbe kerülvén az egyházmegyei hatósággal, kénytelen volt kegyelemért folyamodni Verancsicshoz. A püspök feltételül azt kötötte ki, hogy Sz. távolítsa el a nőt, akiért elhagyta hitét (1569). A dráma kifejlését nem ismerjük, Sz. későbbi életéről nincs tudomásunk, de bizonynyal megmaradt protestánsnak, mert éppen ez évben (1569) jelent meg Énekeskönyve. Ez rendkivül nevezetes, mint a későbbi debreceni ref. énekeskönyvek anyagpéldánya; azonban láthatólag ennek is - legalább részben - régibb debreceni kiadások szolgáltak forrásául, ugy hogy Sz. énekeskönyve összekötő kapocs a legelső ma csak hirből ismert debreceni zsoltáros könyvek és a ma használatban lévő énekgyüjtemény közt. Egyetlen teljes példányát 1892. fedezte föl Hellebrant Árpád a boroszlói városi könyvtárban. Hasonmásszerüleg kiadta az akadémia: Sz. G. Énekeskönyve 1569-ből, Szilárdy Áron tanulmányával (benne a XVI. sz.-beli énekeskönyvek ismertetése), Budapest 1893. V. ö. D. Gy., Magyar Könyvszemle 1894.
2. Sz. János, jogi iró, Jézus-társasági atya, szül. 1699 ápr. 4., megh. Nagyszombatban 1760 dec. 8. Tizenhat éves korában a Jézus-társaságba lépett és oly kitünően tanult, hogy a szerzetesi fogadalmak letétele alkalmával egyszersmind a bölcsészeti és teologiai doktori koszorut is elnyerte. Ezután Nagyszombatban 4 évig a bölcsészetet, majd itt és Grazban 7 évig a teologiát tanította. Utóbb Kolozsváron és a bécsi Pazmaneumban igazgató volt, ugyszintén Budán is, ahol tábori főpapi hivatalt is viselt; legvégül Nagyszombatban volt házfőnök. Törvénytudománya által hiressé lévén, az esztergomi szentszéknél biró volt. Hivataloskodásában időt talált az irodalommal is foglalkozni, mely téren, főleg a hazai jogtudomány terén, szép nevet szerzett magának. Néhány magyar halotti beszédén kívűl latin munkái: Tripartitum juris hungarici Tyrocinium; Notitia de Insignibus et Sigillis Hungariae; Werbötzius illustratus stb. V. ö. Szent-István-társ. Encycl. (XIII., 99).
3. Sz. Lőrinc, XVI. sz.-beli iró, 1569. békési prot. predikátor és a Körös és Maros közti kerület szeniora. Tőle való a XVI. sz. egyik nevezetes dramatizált terméke, a Theophania, azaz isteni megjelenés (új és igen szép comoedia az mi első atyáinknak állapotjáról és az emberi tiszteknek rendeléséről avagy grádicsáról, Debrecen 1575). Toldy Ferenc nézetétől eltérőleg, Heinrich Gusztáv kimutatta, hogy a Theophania nem eredeti drámai kisérlet, hanem Selnecker lipcsei szuperintendens latin drámájának hű, csak stílben összevonó, rövidítő és az eredetit elegáns dikciójából teljesen kivetkőztető fordítása; az eredeit is naív, de gyermekeknek volt szánva. A Theophania voltakép az emberi társadalomnak rendekre és osztályokra tagolását akarja költői módon feltüntetni. Ez az anyag sem Sz.-nél, sem Selneckernél nem új; eredetileg ős-germán mitosz volt az, melyből később keresztény legenda lett, majd népmese, mely Németország különböző részeiben élt, sőt itt-ott él is, végül költői anyagu, melyet a XVI. sz. elej óta ismeretes és ismeretlen költők sokszor feldolgoztak (Melanchton, Hans Sachs stb.). A fordítás az első magyar iskolai drámák egyike, mely előadásra is volt szánva. Csonka példánya a nemzeti muzeum birtokában van. Sz.-től egy ének is maradt fenn. V. ö. Heinrich G., Nemzeti Hirlap (1878, 194., 196. sz.) és Philol. Közlöny (1877); Beöthy, Képes irodalomtörténet (I.); Bayer, A nemzeti játékszin (I.).
4. Sz. Mihály, egyházi és történelmi iró, Jézustársasági atya, szül. 1706 okt. 22., megh. Gyöngyösön 1752 jan. 23. Tanulmányainak végzése közben 15 éves korában lépett a rendbe, hol a szerzetesi fogadalmak letételekor a bölcsészeti és teologiai doktori koszorut is elnyerte. Bölcsészeti tanár volt Nagyszombatban és Kassán, teologiai tanár Győrben. Végre Gyöngyösön házfőnök. Munkái többnyire latin nyelven irvák. Igy: Palatium regni Hungariae, palatinos ad annos 1315. complectens; Res gestae in Hungaria ab anno Chr. 673 ad ann. 1618. stb. Magyarul megjelentek: A Szűz Máriának eredendő bűn nélkül való fogantatásáról és több egyházi beszéd. V. ö. Szt.-István-társ. Encycl. (XIII., 100).
