Telefon-Hirmondó
Telefon-Hirmondó (l. a mellékelt képet), feltalálója Puskás Tivadar (l. o.). Célja a képzelhető leggyorsabb hirszolgáltatás volt, amit feltalálója olykép ért el, hogy egyetlen egy mikrofonba (l. o.) olvasott hir a városnak száz meg száz helyén egyidejüleg lett hallhatóvá. A hirsorozatokat, melyeket egy külön e célra szervezett szerkesztőség szolgáltatott, telegramm-stilusban olvasták fel s egy órán át folyton ismételték. Politikai, helyi, közérdekü és tőzsdei hireken kivül időközönként a pontos középeurópai idő is bemondatott a készülékekbe.
1. ábra.
Műszaki szempontból tekintve a találmány, annak lényege abban áll, hogy az általánosan ismert mikrotelefon-kapcsolás első rendü áramkörében (l. 1. ábra, a b c d a) a mikrofonon (m), áramforráson (E1-E4) és indítóorsón (O1) kivül ez utóbbiból annyi alkalmaztatott (O2O3), ahány külön s egymástól független másodrendü áramkörre (h1h2h3) szükség volt; a másodrendü áramkörök a T. központjából kiindulva egy bizonyos városrész állomásainak táplálására hivatva, e városrészt keresztül-kasul behálózva körülbelül 20 km. út befutása után ismét a központba visszatérve az indítóorsó másodvezetékét (o) zárták. Igy tehát u. n. «hurkok» (h) támadtak bizonyos állomáscsoportok táplálására. Mig az oda-visszabeszélésre szolgáló közismeretü telefonállomások felhivó készülékkel (csengetyü-induktorral és csengővel) birnak, addig a T.-nál, az u. n. beszélő újságnál az állomások csakis hallgatásra rendeztettek be. Egy ily állomás két darab telefonhallgatóval (T, Bell-gyártmány) bir, melyeknek vezetéke (v) egymásután kapcsolva egy indító orsó (állomásorsó, J) másodrendü áramkörén (i) keresztül záródik, mig annak elsőrendü vezetéke (J) a fent említett hurokvonal (h) fémes folytatását alkotja. A mikrofonba szólva annak villamos ellenállása a hangok hullámzása szerint változik s igy megváltoztatja az első rendü a b c d a áramkörben az áramerősséget is; igy keletkeznek az áramimpulzusok (undulációk), melyek az indukció törvényei szerint az indítóorsók másod csavarulataiban (o) és igy az azokon keresztül záródó hurkokban (h1-hn) is fellépnek. A hurkokban fellépő áramok az állomások orsóiban (J, i) újra áramokat indítanak, teljesen azonos ingadozásokkal, mint a hang hullámzása a mikrofon előtt. Igy jutnak kettős indukció (transzformáció) útján a hangidézte áramváltozások a telefonhallgatókba s ezeken keresztül a hallgató fülébe. Egy ily hurokvonal láncolatos kapcsolatban átlag 200-300 állomásorsót tartalmaz. Mint ezen indukció-rendszerből látni, sem az állomások telefonvezetéke (v), sem pedig az azokat tápláló hurokvonalak (h) egymást közt fémes összeköttetésben nincsenek; e szerint egy hurokvonalnak a megsérülése csakis egy bizonyos városrészt, egy állomás másodvezetékének a megrongálása egyedül ezt az egy állomást érintheti zavaró hatásával. Ez a körülmény a T. üzemben tartásánál a legfontosabb tényező.
4. ábra.
Ha az eddigiekben a T. szerkezetének lényege csak vázolva lett, ugy a következőkben különös tekintettel leszünk a berendezések imsertetésére. A 4. ábra egy felszerelt állomást mutat be a két telefonhallgatóval (T) s az azokhoz kapcsolt fémes belü zsinórokkal (v1).
3. ábra.
A 3. ábrában egy állomáshoz tartozó indítóorsót felszerelt állapotban mutatunk be. E készülékek Budapesten városszerte a házak falain láthatók. Az említett ábrában h a hurokvonal légvezetéke (sziliciumbronzhuzal), mely épületről épületre szigetelt támpontok segélyével ugrik s a bemutatott állomásnál S szigetelőkre erősítve, innen burkolt huzalba (g) megy át, mely az indítóorsó két végével fémes összeköttetésbe áll. Maga az indító orsó a szigetelőket tartó s a falba erősített vas-támszerkezet aljához erősített s leforrasztott bádogszelencében (t) foglal helyet szigetelő anyagtól körülvéve. Az indítóorsó másodvezetéke (v) ugyancsak burkolt drót alakjában lép ki a szelencéből s két-három kisebb s szigetelőhöz kötve mint kettős vezető az állomáshoz legközelebb eső ablakon át a szoba belsejébe jut, hol a drótok a fent említett fémes belü zsinór (v1) két végével s igy a telefonokkal is fémes összeköttetésbe jutnak oly értelemben, mint azt az 1. ábra vázlata mutatja.
2. ábra.
Igy megismertetve a rendszert s állomásainak jellemző fő részeit, bemutatjuk a 2. ábrában az 1893. fennállott központi berendezés részleteit, mely az 1. ábrában feltüntetett általános szerkezeti elvek kibővítéseként tekinthető. Itt már egy mikrofon helyett kettő (m1m2) gyors bakapcsolása is lehetséges volt. Egy beszélőhely tehát két mikrofonnal birt és pedig azért, hogy az egyiknek bizonytalan működésekor azonnal a tartalékmikrofon hozatott működésbe a k átkapcsoló segélyével; két beszélőhely alkalmazása abban találja indoklását, hogy egyrészt a felolvasás folytonossága a felolvasók felváltásakor csorbát ne szenvedjen s hogy másrészt a hangok behatása alatt álló mikrofon, az áram következtében lényegesen felmelegedve, az alatt kihűlhessen, mig a másik beszélőhely mikrofonja működött. Mint a 2. ábrából kitünik, a két beszélőhely (B1B2) bármelyik épp bekapcsolt mikrofonja mindegyikének egy-egy külön első rendü áramkör (a1-d1 és a2-d2) felel meg, mely áramkörök mindegyike öt (O1-O5) indító orsót táplált láncolatos kapcsolatban. Ezen 5-5 indító orsó egész 1894 őszéig 5 hurokvonalat táplált (h1-h5) egyenkint 200 állomással. E hurokvonalak táplálását az indítóorsók másodrendü csavarulatai (o1-o5) eszközölték, melyekből mindig 2-2 egymásután volt kapcsolva (p. o1 és o111). Az ábrában a hurokvonalak (h1-h5) vázlatosan vannak feltüntetve. Mivel mindig csak egy olvasó működött egy beszélőhely egyik mikrofonja előtt, p. B1-nél, mig a másik B2 beszélőhely mikrofonja (m2) annyiban működésen kivül volt, hogy azt hanghullámok közvetlenül nem érintették; tényleg mindig csak egy orsósorozat (O1-O5) működött s az abban indított áramok a másik orsósorozat (O11-O15) másod csavarulatait is átjárva kerültek a hurkokba. Ezen egyoldalu működés mindaddig tartott, amig a B1 beszélőhelyen abban hagyták az olvasást, hogy azt nyomban a másik, ugyanazon szobában levő beszélőhelyen (B2) folytassák, amikor is a bár más mikrofon (m2) s más orsók (O1</CS>1-O15) hozattak működésbe, a hatás a hurkokban azonos volt az előbbivel. Megjegyzendő, hogy áramforrásokként nagy szabásu u. n. Callaud-elemek (E) használtattak és pedig 4-4 egy beszélőhely számára. Mikrofon gyanánt pedig a közelről való beszédnél legjobban működő általánosan ismert Deckert-Homolka-féle szabadalmazott grafit-mikrofon volt és van ma is használatban.
10. ábra.
Puskás Tivadarnak 1893 márc. történt elhunyta után a T. központi berendezése a Magyar-utcából az Erzsébet-körútra tétetett át s itt a fent jelzett rendszer 1894 nov. hóig két mikrofonnal és öt hurokvonallal működésben állott.
11. ábra.
Ez utóbbi év őszén a vállalat Puskás Tivadar örököseinek kezeiből Popper István vállalkozó mérnök tulajdonába ment át, ki azt rövid idővel erre részvénytársasággá alakította s lehetővé tette a T. műszaki fejlődését, melynek folyamán Szvetics Emil műszaki igazgatónak közreműködésével a következő javítások és újítások eszközöltettek: a) Kettőnél több mikrofon egyidejü alkalmazása zeneátvitel céljából s ebből kifolyólag egy új gyüjtő és elosztó rendszer létesítése. b) Az állomások szaporodásával fellépő hangcsökkenés meggátlása; az említett hangcsökkenés technikai oka a tetemes önindukció fellépésében rejlett, mely a Puskás-rendszer elkerülhetetlen kisérője. c) A hurokvonalak karbantartása s biztosítása céljából azoknak lényeges szaporíátsa, azaz kisebb részekre való felosztása eszközöltetett, ugy hogy 1896 végén 30 egymástól független áramkör (hurok vagy zóna) különböző városrészeket (háztömböket) táplált s pedig oly módon (10. ábra), hogy az 1894 nov. óta a Kerepesi-útra áttett központból a huroktápláló kettős vezetékek (sziliciumbronz-drót) mint tetővonalak építtettek ki, ezeknek különböző iránynyomai a 10. és 11. ábrában jel vonallal vannak feltüntetve. d) Az elkerülhetetlen külbehatások által zavart vonalaknak gyors karbahozatala céljából távirati összeköttetés létesíttetett esetről-esetre a karbantartást eszközlő egyénekkel és pedig a zavart vezetéken keresztül, ugy hogy a vonalfelvigyázók bármely pillanatban távirati érintkezésbe léphettek a központ műszaki személyzetével.
8. ábra.
Az e célra szolgáló Morse-készülék a 8. ábrában a dugaszos vonalkapcsoló jobb oldala előtt kivehető. e) Zeneátviel létesíétse a T. központjától távol eső helyekről, p. az operától, népszinháztól, mely célra szerfelett érzékeny mikrofonok szerkesztettek. f) A Callaud-elemek helyettesítése akkumulátorokkal. g) Egy u. n. riadójel (felhivó) alkalmazása, mely különös műszerek segélyével lehetővé teszi, hogy a központban egy billentyü (7. ábra) lenyomása által a városszerte elszórt állomások kagylóiban egy azokból több méterre kihallható trombitaszerü búgás gerjesztetik, mely hosszabb tartamnál egy szenzációs hirre felhivja a figyelmet, vagy rövidebb tartamnál p. egy operai felvonás kezdetét jelzi.
7. ábra.
h) Az összes szükséges kapcsolások megejtésére u. n. dugaszos kapcsolókkal szereltetett fel a központi berendezés; ezek alkalmazása ugy a különböző helyekre vezető hangfogóknak (mikrofonoknak) az összhálózatban való móködtetését a leggyorsabban teszi lehetővé, valamint megengedi, hogy a napjában többször szükséges vonalmérések a rendes hirmondó üzem lehető legkisebb megszakítása mellett eszközöltessenek. i) 1897 első felében közvetlen összeköttetés létesült a magyar királyi meteorologiai intézettel, kapcsolatban egy onnan automatice szabályzott órával, mely lehetővé teszi, hogy a T. pontos déli jelet adhasson a g) alatt megemlített riadójával. j) Edison-fonográfok (szórványos) használata, kapcsolatban egy különös mikrofon-szerkezettel oly célból, hogy celebritásoknak megörökített hangja bármikor a T. összhálózatában hallhatóvá tétessék. Az 5. ábrában bemutajuk a T. központi berendezésének sémáját, mint az 1895 óta használatban van.
5. ábra.
Műszaki szempontból a berendezésnél legérdekesebb az a körülmény, hogy a központi transzformátorok indító orsók és áramforrásoktól, t. i. az akkumulátoroktól: az ezekkel az elsőrendü áramköröket kiegészítő mikrofonok és az utóbbiak vezetékei messze kinyulnak a központból, mint ez p. az operában alkalmazott hangfogóknál fellép, hol egy-egy mikrofonnak központkivüli vezetéke (tetők felett) mintegy 1300 m.-t tesz ki; ily hosszu első rendü vezték alkalmazása egyedül álló a telefontechnikában. Az 5. ábra alatt vázolt sémában az egyszerübb áttekintés kedvéért a berendezés csak 3-3 mikrofon s ezeknek 4 csoportja számára van feltüntetve, holott tényleg 6 csoportban elosztott 6-6 mikrofon számára van felszerelve a központ. A mikrofonok ez újabb rendszernél is párosával használtatnak, azaz tartalékmikrofonokkal.
A 6. ábra három különböző használatban levő mikrofonpárt mutat és pedig: M1 alatt központi beszélő mikrofonpárt; M2 alatt központi zenemikrofonpárt; M4 alatt központon kivüli mikrofonpárt (u. n. szinházit). Minden ily mikrofonpártól (5. ábra) M1 3-3 vezető (abc) indul ki, melyekből 2-2 (ab) egy átkapcsoló sarkaihoz (a'b'), s innen mint egyes vezető a dugaszos kapcsoló egyik (m) sarkához vezet, mig a harmadik közös vezető (c), a dugaszos kapcsoló másik (n) sarkával van összekötve. A mikrofonpárok tehát egyenkint egy dugaszkapcsolóval állanak összeköttetésben. Az u. n. dugaszkapcsoló a telefoniában az angol Jack név alatt általánosan ismert alkotó rész gyors kapcsolások eszközlésére. A dugaszkapcsoló jellemző tulajdonsága, hogy két egymástól elszigetelt vezetőt képez egy hengeres ürben, melybe fémes összeköttetés eszközlése céljából egy dugószerü alkotó rész ugy illik, hogy ez utóbbinak ugyancsak egymástól elszigetelt két fémes vezető része pontosan odaillik az üreges kapcsoló vezető részeihez. A dugaszok kettős vezetőjü (fémbelü) hajlékony zsinórokhoz vannak szerelve. Az 5. ábrában I-XII. a mikrofonokhoz tartozó kapcsolók; ugyancsak dugaszos kapcsolókban 1, 2, 3 végződnek az indító orsók elsőrendü vezetői (f g) is. Az akkumulátortelepek A sarkai zsinórokkal, s ezek a fent említett dugaszokkal állanak fémes összeköttetésben; egy akkumulátortelep sarkai 2-2 dugaszban (d, e) vannak elhelyezve; e dugaszok egyike (d) mindig egy mikrofonkapcsolóba (I), a másik (e1) pedig egy indítóorsó kapcsolójába (1) lesz dugaszolva, miáltal helyreáll az elsőrendü áramkör folytonossága, melyet a nyilak irányában az áramforrás egyik sarkától a másikig követhetünk. Az ábrában csak egy mikrofonpár számára való dugaszolás van feltüntetve; a többi egy csoportbeli mikrofon működésbe hozatalára a fentivel teljesen azonos kapcsolás eszközöltetik a d és e dugók segélyével. Igy p. az összes opera-mikrofonok (M4 M5 M6) közreműködésekor az itt vázolt három mikrofon és három dugópár helyett tényleg 6 mikrofon és 6 dugópár mind dugaszolt állapotban, azaz áram alatt képzelendő.
6. ábra.
Könnyen áttekinthető, hogy az átmenet egyik hangátviteli mikrofoncsoportból a másikra egyedül a dugaszoknak más mikrofoncsoporthoz tartozó kapcsolóba való dugaszolása által eszközölhető. Ha p. az ábrában feltüntetett d1 dugót a IV. számu kapcsolóba helyezzük, ugy pillanatnyi művelettel egy központi mikrofon helyett egy operai jut működésbe, hallhatóvá téve városszerte az ott lefolyókat. Részletekbe nem bocsátkozva, csak annyi jegyeztetik meg, hogy az elsőrendü indító orsók másodrendü vezetői (o) egy u. n. gyüjtőben az összes egycsoportbeli mikrofonok által szolgáltatott áramokat egyesítik; e gyüjtőkészülék p. az operaház zenekarában, szinpadján és nézőterén fölszerelt 2-2 mikrofonpár által felfogott hangokat egységes egészszé alakítja. A gyüjtőből az áram egy ismét csak sémában feltüntetett elosztóba jut, mely arra van hivatva, hogy a város különböző részeit (zónák) behálózó hurokvonalait - szám szerint 30 - táplálja. E célból az elosztóból kinyuló h1h30-al jelölt drótpárok ugyancsak dugaszokban végződnek, melyek egy a 8. ábrában bemutatott dugaszkapcsolóban végződő s kivülről jövő drótpárokkal dugaszolás által fémes összeköttetésbe hozatnak.
9. ábra.
Egy az elosztóból kiágazó kettős vezető a dugaszos kapcsolón keresztül a központi telep tetőtámszerkezetéhez (9. ábra) vezet, ahonnan porcellánszigetelőkkel ellátott tetőtámszerkezeteken át a város épületei fölött elvonulva, drótpárt alkot, mig az általa táplált zóna körletébe nem érve, a tetőről leszökve mint egyes drót az épületek homlokzatán végighaladva s háztömböket körülfogva mintegy 15-20 km.-nyi út és körülbelül 200 állomás táplálása után drótpárjához visszatérve, a hurkot zárja.
A 10. ábrában Budapest térképe a T. 30 zónája (hurokvonal) szerint van feltüntetve; a kerepesi-úti központi telepből kiinduló s szakadozottan rajzolt vonalak a hurokvonalak u. n. tetőcsoportjait jelölik meg (a Margithíd és Lánchíd kivételével, hol ugyanazon jelölés alatt kábelek értendők). E vonalak végén s kiágazó pontjain látható kis körök ama pontokat jelölik, amelyeken az átmenet a tetővezetékről az u. n. fali vezetékbe történik. A 11. ábra példakép a 25 számmal jelölt ama zónát tünteti fel, mely a Teréz- és Váci-körút, Andrássy-út és Nagymező-utca közt elterül. A kerepesi-úti központból jövő drótpár szakadozott vonallal, a fali vezetékre való átmenet után pedig az egyes drót teljes vonallal van ábrázolva. Ezen vonal s a háztömbök közt feketére kitöltött kis négyzetek az állomások helyeit jelölik.
A vállalat fejlődését legjobban mutatja a légvezetékek hosszának évről évre való szaporodása. Igy a dróthosszak, értve a hurokvonalak és mikrofonvezetékek dróthosszát, az állomások fölszereléséhez tartozó burkolt drótok nélkül, minden év máj. 1. a következők voltak:
1893. évben 69 km
1894. évben 115 km
1895. évben 271 km
1896. évben 508 km
1897. évben 644 km
1894. évben 115 km
1895. évben 271 km
1896. évben 508 km
1897. évben 644 km
E vonalhosszak a jövőben akkor fogják a leglényegesebb növekedést mutatni, ha megvalósul az a terv, hogy a vidék városai is összeköttessenek a T. budapesti központjával. Az erre vonatkozó kisérletek Araddal és Szegeddel reményt nyujtanak a dolog sikeres műszaki keresztülvitelére.
