Titus
Titus Flavius Vespasianus, római császár, szül. Kr. u. 41 dec. 30., megh. 81 szept. 13. Eleinte a harcmezőn tünt ki; küzdött a germánok, majd atyja Vespasianus (l. o.) oldalán a britannok ellen; ugyancsak atyjával együtt ment Judeába, ahol sok babérra tett szert és atyjának trónralépte után Jeruzsálem elfoglalásával 70. diadalmasan befejezte a háborut. Babérait és fáradalmait Egyiptomban pihente ki, majd Itáliába visszatérve atyjának társuralkodója lett. 79. lépett a trónra, mint egyedúr és ezentúl önmagához és élvezeteinek társaihoz volt szigoru, mások iránt elnéző és kegyelmes. Halálbüntetést nem ismert, az ellen összeesküvőknek megkegyelmezett és kárba veszettnek tartott minden napot, melyen valakivel szemben jótékonyságot nem gyakorolhatott (l. Diem perdidi). Elemi csapások (a 79. évi nagy földrengés, dögvész, Róma leégése) bőséges alkalmat szolgáltattak erre; szeretetének teljében elnézte testvérének Domitianusnak korán mutatkozó gonosz hajlamait is, aki általános hiedelem szerint ismételten életére tört T.-nak. Az utóbbinak rövid uralkodása idejére esik Agricola britanniai hadmenete és egy ál-Nero fellépése, akivel azonban a népszerü császár gyorsan és könnyen végzett. V. ö. Beulé, T. et sa famille (Páris 1870) és Farkas József, T. Flavius Vespasianus (kolozsvári kat. főgimn. értesítője 1888-89).
