Tű,

Teljes szövegű keresés

Tű, oly eszköz, amelylyel szöveteket és másféle szálas anyagokat közvetlenül v. közvetve összetűznek. Ehhez képest megkülönböztetnek tűző- s kapcsolótűket és varró- s fűzőtűket. Az első csoport legelterjedtebb alakja a gombostű, a másodiknak a kézi varrótű. Készítésük módja a következő:

1-5. ábra. A gombostű készítési módja.
A gombostűk (1. ábra) kétféle módon készíttetnek, u. m. kézműiparilag és gyáriparilag. A kézműipari gombostűnek ráillesztett, a gyáriparinak pedig duzzasztott feje van. Anyaguk sárgaréz- v. vasdrót, amelyet üregeken való áthúzással egyenesítenek s ezután darabokra vágnak. A kézműipari eljárásnál kettős tűhosszra, a gyáriparinál egyszerü tűhosszra vágják. A kézműipari eljárásnál a drótdarabokat (2. ábra) gyors forgásban levő tárcsaalaku reszelőkkel mindkét végükön meghegyezik, ezután a tűhegyeken finom köszörüköveken egyengetik s végre kettévágják a darabokat. Ezt követőleg minden tűszár végére lágy drótból készült tekercsgyűrüt helyeznek el (3. ábra) s ezt sajtókon vagy ütőműveken gömbalakra sajtolják, ugy mint ezt a 4. ábra láttatja. A fej sajtolása alkalmával a szár is szenved némi alakváltozást (5. ábra) ami által a fej a lecsúszás ellen biztosítva lesz.

6. ábra. Tűhegyező gép.
A gyáripari eljárásnál a drótdarabok egyik végét szegecsfejjé duzzasztják, ezután meghegyezik a másik végét a 6. ábrán bemutatott szerkezettel, amelynek veleje abban áll, hogy a tűszár LL1 tartóban forgathatóan van befogva, hogy a tűszár forgatását az ide-oda csúszó C ród végzi és hogy az A B jelü tárcsaalaku reszelők elmozdíthatóan vannak elrendezve. Akármely eljárással készültek volna a sárgarézgombostűk, pótlólag még ónoztatnak. A kereskedelemben a gombostűket v. súly v. darabszám szerint árulják; az első esetben dobozokba csomagoltatnak, az utóbbi esetben pedig papirosba (levelekbe) tűzetnek.
A varrótű anyaga rendszerint acéldrót. Készítését gyáriparilag űzik, még pedig a következő módon: A drótot miután üregeken áthúzták s igy egyenesítették, kettős tűhosszra vágják s azután a drótdarabokat mindkét végükön meghegyezik. E célra oly alaku gépek használnak, aminőt a 6. ábra jelez, csakhogy az A B korongok nem reszelő-, hanem korund- (smirgli) v. karborundumtárcsák. Hegyezés után a drótdarabokat azokon a helyeken, ahová a tűk fülei jönnek, kissé laposra koptatják a 7. ábrán jelzett gépen.

7. ábra. Koptató gép.
Az e célra használt koptató gép szerkezete a következő: A tűszárak a T tartóban vannak felhalmozva, amelyet a C korong is érint. A C korong surlódása magával rántja a tűszárakat a bőrrel bevont S pofa közé s gördítve továbbítja azokat. Mig a tűszárak lassan tovagördülnek, az alattuk elhelyezett B csiszoló (smirgli-) szalag koptatja őket. A koptatás azonban nem folytonos, mert a B szalag excentrikusan felékelt A koronggal van támasztva s igy csak kis ideig érintkezik a tűkkel. A részleges koptatás után a tűfülek alakját hidegen sajtolják.

8. ábra. Ütőmű tűfülek alakítására.
E célra oly gépet használnak, aminőt a 8. ábra láttat, amelynek jellemzője a következő: A fő tengely (A) a P jelü köldököt határolja, ami által az F jelü rúgó megfeszül. Ez a rúgó kellő pillanatban belöki a köldököt. A köldök S alakverővel van felszerelve s ezzel szemben az S1 alakmás van; e kettő közé kerül a tűszár, miért is sajtolást (alakítást) szenved. A tűszárak szabályos elhelyezését az alakverő s alakmás közé az etető készülék végzi. Sajtolás után a tűszár alakja olyan, aminőt a 9. ábra láttat.

9. ábra. Az alakverőből kikerült tűszár.
Ebből az ábrából kitünik, hogy a tű füle már mélyítve van s hogy barázdája is kellőleg alakítva van, csakhogy még nem lyukas, továbbá kitünik, hogy a tű feje is megkapta alakját s végre, hogy a kisajtolt anyag nagy méretü sajtolási élt alkot. Ezt a sajtolási élt, valamint a tű fülében levő anyagot lyukasztással távolítják el. Lyukasztás után a kettős tűszárat a tűfejek között levő helyen eltörik s igy egyszerü tűhosszuságu darabokat kapnak.

10. ábra. Vakok számára készült varrótű füle. 11. ábra. Tűzőtű. 12. ábra. Kárpittű. 13. ábra. Zsáktű. 14. ábra. Kötötű. 15. ábra. Horgolótű. 16. ábra. Hálókötő tű. 17-18. ábra. Spékelő tű.
A további munka abban áll, hogy a fejrészeken maradt anyagtöbbletet lekoptatják, a netalán elgörbült tűket kiegyenesítik s végre edzik (keményebbé teszik). Az edzés céljából a tűket izzó vaslapokon vörös izzásig felhevítik s olajban hűtik, azután ismét forró olajban sárga v. kék futtatásig felhevítik s vizben hűtik s végre korpával ledörgölik. Edzés után a tűket fényesre csiszolják és végre a füleket kissé megeresztik azáltal, hogy izzó vassal addig érintik, mig kék szint vesznek fel, s lassan hűtik. A többi tűfajok gyártása a gombostű s varrótű gyártásával lényegileg azonos, csak a munkaszakok sorrendje módosul a tű alakjának változásával. A leggyakrabban használatos tűalakokat a 10-22. ábrák láttatják. A 10-18. ábrák ugyanis a kézi tűket, a 19-22. ábrák a gépüzem tűit ábrázolják.

19-20. ábra. Gépvarrótű. 21. ábra. Géphimzőtű. 22. ábra. Gépkötőtű.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages