Tubero
Tubero Lajos, dalmát történetiró, szül. Ragusában 1459., megh. 1527. Ragusai patricius családból származott. Eredeti neve Yelin v. Carvio, latinosan Cervarius. A párisi vagy mások szerint a sienai egyetemen jártakor, púposságáról vette föl a régi rómaiaknál sem ismeretlen T. nevet. 1484. bencés szerzetessé lett s a S.-Andrea szigetén lévő zárdában élt 1502-ig, midőn a Meleda-szigeti szt. Jakabról nevezett zárda választotta meg apátjává. Fő munkája: Commentarii de rebus, suo tempore, in Pannonia et finitimis regionibus gestis, melyet először Cravelius Adelar adott ki (Frankfurt 1603); másodszor ennek alapján megjelent Schwandtnernél (Scriptores rerum Hungaricum, a II. kötetben, Bécs 1746); harmadszor kiadta Occhi K. A. (Ragusa 1784). E munka a renaissance-kornak kivált erkölcsi történetére nézve elsőrendü kútfő. A magyar, a török és az olasz viszonyokkal foglalkozik 1490-1522. Magyar forrásai: 1495-ig főként Bonfin, azontúl valószinüleg a kalocsai és bácsi egyházmegye főbb embereitől Magyarországon nyert értesülései. Összeköttetésben állott ugyanis földijével, Frangepán Gergely kalocsai érsekkel, kinek művét is ajánlotta, Beriszló Péter kalocsai kanonokkal s Bánffy Bernát bácsi főesperessel. Ő az emberi tettekben mindenütt a morált keresi és látja. Egyetemes szempontja a korabeli nemzetek és egyének megitélésében teljesen azonos kortársa Machiavelli felfogásával. Mint a török torkában fekvő Dalmácia szülötte s lakosa, természetszerü érdeklődéssel kiséri T. az előrehaladó törököket, kikről De Turcarum origine cím alatt külön munkát is irt (kiadva Firenzében 1590.). A pápaság s az olasz viszonyok mint papot érdeklik, s azokról a legelitélőbben nyilatkozik. VI. Sándor pápa - szerinte - helyesebben hóhérnak lett volna nevezhető. Gyülöli Velencét, ezt a kalmárhadat mely mélyen elsülyedt a testiség kultuszában. Különösen részletes a dalmáciai, főleg a ragusai események leirásában, de itt is általános szempontok vezetik s adnak szint előadásának. Sehol sem sülyed a falu tornya hisztorikusává, bár fajszeretete oly erős, hogy a szlávság irányában néhol kedvezően elfogultnak látszik. Korfestő rajzaiban mindig egyetemes eszmék lévén szeme előtt, a körülötte lévő, ismeretkörébe fölvehető minden ország erkölcsi világa érdekli. Évszámai, hely- és személynevei inkorrektek s ennélfogva oly korban, midőn a részletkutatások virágzanak, nagyon csekélyre becsülik. Katona csak itt-ott ad hitelt neki; ellenben az általános eszmék uralma idején, szükségkép nagynak kell őt tartani, amint hogy Bél Mátyás szerint: a magyar történetirók közt senki sincs, aki különb lenne nálánál (nulli scriptorum Hungaricorum secundus).
