Tűsző
Tűsző (lat. folliculus a. m. kis bőrzacskó, tömlő), a köztakrón és a nyálkahártyákban gazdagon előforduló, a hámréteg kesztyüujjszerü kitüremkedéséből származó s tehát hámmal bélelt csövek, melyek e hártyákon szabadon nyilnak; ilyenek a bél csöves Lieberkühn-mirigyei, a bőr szőr-T.-i a beléjük szájadzó faggyumirigyekkel. Egyes szervekben (apizsmirigy, petefészek) a T.-k golyóalakuak és zártak; de ezek is a hám betűrődéséből s másodlagos lefűződéséből származnak. Vannak azonban nem hámból képződő, hámot nem tartalmzó, hanem nyirokszövetből (limfadenoid szövetből) álló képletek, melyeket szintén T. névvel jölöl az anatomia. Ilyenek a nyirokmirigyek kéregállományában fekvő folyóalaku képletek; a nyelv gyökén, a garatban, a belekben előforduló gombostűfejnyi és nagyobb, helyenkint (Peyer-plagne) nagyobb szigetekké összeálló képletek; a lépben előforduló Malpighi-féle T.-k. A köztakarón gyakran válnak lob székhelyeivé (T.-s bőrlobok: akne). - T. a növénytanban: egyetlen egy termőlevélből alakult olyan egyrekeszü, száraz toktermés, mely a hasi oldalon hosszant nyilik fel és gyakran, körbe helyezkedve, társasan többedmagával (sisakvirág, hunyor, l. az ábrát) szokott kifejlődni (a hunyornemüeké), ritkán magános, mint a mezei szarkalábé, de már a hegyi szarkalábfajoké társas. A T. magva a hasi forradáson van. Az állattanban a T.-nek összetétele használatos, p. haj-T., nyálka-T.
A Helleborus tüszője együtt, balra egy felrepedve.
