Tüzelőszer,
Tüzelőszer, minden szerves anyag, mely a levegő oxigénjével hő- v. fénytünemény mellett egyesülni képes. Tulajdonképen a fémek, a kén és a foszfor is képesek erre, de T.-ül csakis kőszén, barnaszén, tőzeg és fa használatos. Tágabb értelemben T.-ek a gáz, a sztearin s a zsírok is, de ezek inkább fény és világosság kifejtésére használtatnak. A T.-ek célja, hogy hőt fejtsenek ki; a hő vegyfolyamat eredménye, amelynél a T.-ben levő szén átalakul szénoxiddá, a benne levő hidrogén pedig vizzé és igy a T.-ek hőfejtő képessége (hőeffektusa) azok szén- és hidrogéntartalmától függ.
A következő táblázat mutatja a T.-ek tartalmát százalékokban:
A T. annál jobb, azaz annál több hőt fejt ki, minél kevesebb benne a hamutartalom, vagyis az a szervetlen alkotó rész, amelyik nem képes oxigénnel vegyülni, továbbá minél szárazabb; de függ a hőkifejtés a T. mennyiségétől és a tüzelőhelyiség nagyságától is. A T.-ek hőkifejtő képességét kaloriával mérik (l. Hőegység). A T.-ek hőfejtő képességét a következő táblázat mutatja ki kaloriákban:
A T.-ek, akár növényi, akár ásványi eredetüek, hőfejtő képességüket a naptól kölcsönzik, mert a nap melege alkotja a széndioxidból és vizből a sejtanyagot (C6H10O5), s ez a növények tulajdonképeni életfolyamata és ez a sejtanyag bomlik szét égésnél ismert széndioxidra s vizre, mialatt hőt fejt ki. A T.-eknél még tekintetbe jön annak kigyulási képessége, égési tartama és lángzó képessége. A kigyulási képesség annál nagyobb, azaz a T. annál hamarább gyul ki, minél több benne az illó anyag. A láng annál nagyobb, minél több benne a hidrogén, az égési tartam pedig a sejtanyag mennyiségétől függ, különben egyenlő körülmények mellett (hőfok, légvonat stb.). A T.-ek között foglal helyet a koksz (l. o.) és a faszén (l. o.) is. Ezek már mesterséges T.-ek, amennyiben a koksz a kőszénből, a faszén a fából készül, száraz lepárlás által.
