Tyche,
Tyche, az ókori mitologiában a véletlen szerencsének istenasszonya, akit azonban a költők különböző helyek iktattak be az istenek családfájába. Hesiodos Okeanos és Tethys leányai között sorolja fel, Pindaros a moirák között emlékezik meg róla. Képzőművészeti ábrázolásaiban különféle jellemző tárgyakkal fordul elő. Apelles óta mutatkoznak az ülő T.-szobrok, melyek sajátságos módon csaknem mind falkoronával birnak. Minden jel arra mutat, hogy ez a felfogás keleti eredetü és hogy T.-t a keletiek a városokat óvó Astartéval azonosították, aki a helléneknél Aphroditévá lett ugyan, a diadochok városalapításai alkalmával azonban megint puszta személyesítéssé változott vissza.
Tyche (Róma, Vatikán).
Ez alkalommal lett abból a diadémszerü fejdíszből, mely különösen Hera és Demeter szobrain jelenik meg, a szimbolikus falkorona. E falkoronás ülő T.-szobroknak legremekebb példája Eutychides antiokiai T.-je (l. az ábrát). Igy lett T. egyes államoknak s városoknak megőrzője, jelképe és belőle alakultak a művészetben azok az újkori falkoronás nőalakok, melyek képeken és pénzeken (p. a kiegyezést megelőzőleg használt régi osztrák papirosforintokon) fordulnak elő. T. neve a rómaiaknál Fortuna (l. o.). V. ö. Allegre, Études sur la déesse grecque T. (Páris 1892).
