Vádper,
Vádper, igy nevezték az irásbeli büntető eljárást, mely hazánkban 1853-ig nemesek ellen rendszerint, nem nemesek ellen csak súlyosabb bűncselekmények esetén volt alkalmazható. A biróság, ha a vizsgálat alapján rendes aljárásnak helyét találta, perbefogó határozatot hozott. Némely biróság még előbb hitelesítő tárgyalást tartott, melyen a vádlottat s a tanukat kihallgatta. A perbefogással egyidejüleg felhivták az ügyészt vádlevelének benyujtására. Ezt a per felvétele és a feleselés követte, melyre a vádlottat még akkor is megidézték, ha fogva volt (citatio ex vinculis). Az itéletet a zárt ülésben előadott ügyiratok alapján hozták.
