Vág,
Vág, a Duna balparti mellékfolyója; két fő ágból, a Fehér- és Fekete-Vágból ered. A Fehér-Vág Liptó vármegye ÉK-i szögletében, a Magas-Tátra Kriván csúcsa alatt fekvő Zöld-tóból (2016 méter) folyik ki; kisebb hegyi csermelyekkel gyarapodva magába veszi a Furkota patakot, utóbb a Mlinicát és Vázsecnél eddigi déli irányát NyDNy-ival cseréli fel; keskeny völgyben folyik Király-Lehotáig, ahol a Fekete-Vággal egyesül; hossza idáig 30 km. A Fekete-Vág Liptó vármegye DK-i szögletében, az Alacsony-Tátra Királyhegye tövében, több forrásból fakad; igen szép keskeny völgyben eleintén ÉNy., majd Ny. felé folyik; hossza mintegy 40 km. Az egyesült Vág folyó a széles liptói lapályra lépve ki, kisebb-nagyobb kanyarodásokkal egészben véve K-Ny-i irányt követ; Rózsahegynél az a hosszu szoros képződik, mely a Nagy-Fátra hegységet az árva-liptói mészkőhegységtől választja el s mely az Árva folyó felvétele után a szép kralováni szorossal a turóci termékeny lapályra nyilik; ezt É-i részében félkör alakjában keresztül szelvén, a szépségéről ismert sztrecsnói szoroson át (mely a Veterna holát a Kis-Fátrától választja el) rohamos folyással Trencsén vármegye földjére lép át; Várna és Zsolna közt szép lapályt öntöz, azután majd keskenyedő, majd szélesedő völgyben, változatos vidéken DNy-ra veszi folyását s ezt Nagy-Bittse, Vág-Beszterce, Illava és Trencsén érintésével egészben véve Vág-Újhelyig tartja meg, ahol völgye mindinkább kiszélesedik (8-10 km.) s délre fordul. Szered táján a Vág kilép a kis magyar síkságra, DK-i irányt vesz és Gutánál a Kis-Dunába ömlik, mely Vágduna néven 25 km.-rel lejebb, Komáromnál az Öreg-Dunával egyesül. A Vág hossza 375 km., forrásának torkolatától való egyenes távolsága 190 km. 90 km. hosszban gőzösökkel járható, 317 km. hosszban pedig (Liptó-Újvártól kezdve) tutajozható, de kisebb tutajok Liptó-Újváron felül is járnak és a faúsztatás ott igen jelentékeny. Vizkörnyéke 11,050 km. Esése igen nagy; a Fehér-Vág 2016 m. magasban, a Fekete-Vág mintegy 1800 m. magasan fakad; a két folyó egyesülésénél Király-Lehota mellett még 670 m. a tenger feletti magassága. Még Liptó vármegyében is jelentékeny az esése; tenger feletti magassága ugyanis Liptó-Szent-Miklósnál 576, Rózsahegynél 470, Kralovánnál 410, Ruttkánál 375, Zsolnánál 320, Nagy-Bittsénél 301, Vág-Besztercénél 276, Illavánál 241, Trencsénnél 203, Pöstyénnél 158, Szerednél 124, Gutánál 110, Komáromnál 108 m. Folyása általában véve igen rohamos, legkivált felső szakaszában, továbbá a kralováni és sztrecsnói szorosban, mely utóbbiban a Besna szkala s Margita sziklák soká rettegtették a tutajosokat. Áradásai nagyon és pusztítók, az utóbbi évtizedek szabályozásai és védművei folytán ugyan csökkentek, de még mindig igen kártékonyak. Mellékvizeinek száma igen nagy; jelentékenyebbek: jöbb felől a Hibbica (Hibbe községen alul), Béla (Liptó-Újvárnál), Szmrecsanka (Verbic mellett), Bobróci patak (Andrásfalunál), Kvacsanka (Párizsházánál), Árva (l. o., Kralovánnál), Varinka (Várna mellett), Kiszuca (Budatin mellett); ezen alul számos párhuzamos folyásu kisebb patak, minők: a Petrovszka, Styavnik, Papradni, Marikovszka, Belavoda, Zubák, Tavarszki, Vlára, Drietomica, Bossác, Klanecnika és Jablonka; említendő még a Vágba ömlő Dubovából kiszakadó Dudvág (l. o.). A baloldali mellékvizei közül jelentékenyebbek: az Ipoltica (Fekete-Vág mellett a Fekete-Vágba ömlik), Boca (Király-Lehotánál), Deménfalvi patak (Kis-Palugyán alul), Krszjanka (Szakolcs mellett), Lupcsanka (Szt.-Mihálynál), Revuca (Rózsahegynél), Lubochna (Lubochnánál), Turóc (Ruttkánál), Rajcsanka vagy Zsilinka (Zsolnán alul) és Teplicska (Teplánál); a Vág-Dunába még a Nyitra ömlik Komáromon felül.
Szabályozása.
A Vág szabályozása a földmívelés, ipar és kereskedelem érdekeit egyaránt érinti: alsó folyásában kiterjedt árterülete van, melyet rendszeres kultura részére meg kellett hódítani; bő vize és nagy esése az eleven erőnek ipari fölhasználására hivta föl az embereket; végül mint közlekedő út a tutajozás s alsó részén a hajózás szempontjából kiváló fontosságu. Ezért már régen igyekeztek a Vágot szabályozni. A XVI. sz.-ban országgyülés elé került az ügy. A XVII. sz.-ban több törvénycikk rendelkezik a Vág szabályozásáról, igy az 1659-iki LXXIV. és az 1867-iki XVI. t.-cikkek. Később 1715-ben a LXXXIX. t.-cikk a Vágnak Trencsén körüli szabályozását rendeli el.
1724. Lipótvárnál törtéik szabályozás. 1725. már a Vág hajózhatóvá tételének eszméje is fölmerül. Az 1751-iki XX. t.-cikk elrendeli, hogy Liptóvárnál történt szabályozás folytán elterelt Vág a régi medrébe visszatereltessék. 1765. és 1766. Mária Terézia rendeletéből Liptó, Árva, Turóc és Trencsén vármegyékben történt nagyobb szabályozás. 1755. Szalóki Nepomuki János készített e célból tervet. De aztán szüneteltek a munkálatok egy századon át. A jelen század hetvenes éveiben a Vág-szabályozás céljaira külön mérnöki hivatalt állítottak föl, mely részletes fölvételeket és terveket dolgozott ki, de ezekből alig került kivitel alá valami. Később az alsó szakasz ármentesítése érdekében megalakult a vágbalparti ármentesítő társulat; majd hivatalból megalakították a vágjobbparti ármentesítő társulatot; ily módon mintegy 215,000 h. földet vontak ki az árvizek elöntései alól. Újabban a Vág alsó részének hajózhatóvá tételére és a viz eleven erejének ipari célokra való kihasználása tekintetében folynak műszaki fölvételek és tervezések.
