Vágó
Vágó Pál, festőművész, szül. Jász-Apátiban 1854. Atyja V. Ignác jászkerületi kapitány volt, de korán elhalt s igy a gyermek fölnevelése az anyára és rokonokra hárult, kik minden áron hivatalnokot akartak belőle csinálni. V. be is végezte Budán, Besztercebányán, Eperjesen a gimnáziuot, azután Budapesten a jogi tanfolyam egy részét, midőn mind erősebben felébredt benne a vágy, hogy magát művészszé képezze. Hozzátartozói még ekkor is le akarták beszélni szándékáról s csak olyan igéret mellett bocsátották el Münchenbe, hogy ott a jogi vizsgálatokra készül s csak szabad óráit szenteli a művészetnek. Mindez 1877. történt. V.-nak az akadémián szokatlanul nagy sikerei voltak; előbb Benczur, utóbb Wagner Sándor iskolájában egymás után nyerte el a díjakat s első képe: a Jár a baba! már a budapesti képzőművészeti társulat kiállításán is érdeklődést keltett. Szép sikere volt a Menekülők címü képének is, bár ez még egészen a müncheni iskola hatása alatt áll; a Gyík-kal pedig, melyet már Párisból küldött hozzánk, mint önálló művészi egyéniség jelent meg az 1885-iki országos kiállításon. Visszatérve hazájába, az Alföld poetikus tagjait s a magyar népélet érdekes jeleneteit kezdte festeni, sok erővel és eredetiséggel. E nemü munkái közül különösen kivált a Vonós négyes. De festett történeti tárgyakat is, és nagy vázlata: a Magyarok Kijev előtt azt mutatta, hogy több nyugalom mellett jeles történeti festő válhatott volna belőle. Ez a vázlat jelenleg Klotild főherceg asszony tulajdona. V. az ezredvi ünnepélyekre sok előtanulmánynyal a nagy történeti felvonulás tervét készítette. Legutóbb a Jan Styka lengyel müvész által tervezett Nagy-Szeben ostroma címü körkép megfestésében volt tevékeny része.
