Vas,
Vas, vármegye (l. a mellékelt térképet) hazánk dunántúli részében; határai É-on Alsó-Ausztria és Sopron vármegye, K-en Veszprém, D-en Zala vármegye, Ny-on Stájerország.
VAS VÁRMEGYE.
)
Területe 5035,31 km2. Földalakulatára nézve Vas vármegye két részre osztható; kisebb keleti fele lapály, mely a kis magyar alföld vagy pozsonyi medence része, Ny-i része ellenben hegyes-dombos s különösen az ország határán tetemesb magasságig emelkedik. Vas vármegye hegysségei mind az Alpok rendszeréhez tartoznak s 3 csoportra oszlanak; legmagasabbak a vármegye ÉNy-i részén emelkedő hegyek, melyek egyfelől a csoportos alakulatu, s a szerpentin fellépése által jellemzett Borostyánkői hegycsoportra (l. o., Kőhalom 829 m.), másfelől az ettől a vágodi nyereg (502 m.) által elválasztott gerinces kifejlődésü Kőszegi hegységre (l. o.) oszlanak; utóbbinak legkiválóbb emelkedései az Irottkő (883 m., a Dunántúl legmagasabb pontja), a Szarvaskő (862 m.) és a kőszegi ezredéves emléktorony által koszoruzott Óház (609 m.). Ezen, tövükben kitünő szőllőktől övezett jelentékeny hegységeket a Pinka völgye választja el a vármegye második, de már jóval kisebb hegycsoporttól, a Németújvári hegycsoporttól; ez egy messzire szétterülő és sokfelé elágazó dombvidék, mely legömbölyített tetőivel s kevésbbé meredek, részint erőd, részint felszántott lejtőivel lényegesen elüt az előbbi hegységtől; legmagasabb csúcsai az Óvár feletti Vashegy (415 m.) és a németújvári Kúphegy. A Rába völgyén túl a még alacsonyabb Dobrai hegycsoport (367 m.) vagy dombvidék terül szét. Legmagasabb gerince a Rába jobb partját kiséri s Körmendtől kezdve tetemesen keskenyedve, a folyót ÉK-i irányban, 3-4 km. széles, hosszura elnyuló hullámos fensíkként szegélyezi s a vármegye keleti részét képező lapályba messzire benyulva, azt két részre osztja; a lapálynak igen csekély (120-150 m.) tengerfeletti magassága van s egyike hazánk legjobb gabonatermő vidékének; a Rába mentén, mely közepén hasítja, messzire felnyulik DNy. felé, de csak Körmend és Csákány táján szűkül 3-4 km.-nyi keskeny völgygyé, mely odább Ny. felé, főképen Szt.-Gotthárdnál, még inkább összeszorul. Ezen lapály nagy része teljesen sík, legfeljebb gyenge földhullámok mutatkoznak rajta, de K-i részében, melyet Kemenesaljának (l. o.) neveznek, két egészen magányosan álló kúpalaku bazalthegy emelkedik ki belőle, t. i. a jó bortermő Ság (291 m.) és a Kis-Somlyó (220 m.).
Vas vármegye címere.
Folyóvizekben elég gazdag; fő folyója a Rába Fehring közelében lép a vármegye területére s azt eleintén Ny-K-i, azután DNy-ÉK-i irányban hasítja; keskeny völgye Szt.-Gotthárdnál tágul s Körmendnél nyilik a nagy lapályra. Mellékvizei közül legnagyobb a vármegye Ny-i határát jelölő Lapincs, mely Szt.-Gotthárdnál ömlik beléje, a Pnka, melyet Körmendnél vesz fel, a Szombathely felől aláfutó Perint (Rum közelében torkollik beléje) és a borostyánkői hegységben eredő, Kőszeg és Szombathely mellett elfolyó Gyöngyös, mely Sárváron alul egyesül a Rábával. A vármegye É-i határát a Répce is érinti kisebb területen; K. felé pedig a Marcal jelöli a határt Veszprém vármegye felé. A vármegye D-i részében ered még a Kerka és Zala, legdélibb szögletét pedig a Mura és Lendva is öntözi. Nagyobb állóvize nincsen. Ásványos forrásai közül a tarcsai jód- és brómtartalmu savanyuviz, a szécsénykúti (petánci) és sóskúti savanyuforrások említendők.
Éghajlata a lapályon az Alföld égaljához hasonló, azaz igen nagy nyári meleg mellett kemény telü; a nyugati hegyes vidéken egészben véve zordabb ugyan, de oly nagy hőmérsékleti szélsőségeket nem mutat fel. Az évi közepe hőmérséklet Borostyánkőn 7,3, Felső-Lövőn 8,8, Kőszegen 9,1, Kis-Cellen 9,6 C°, a hőmérséklet szélsőségei pedig Borostánkőn 30,8 és -18,5°, Kőszegen 34,8 és -20,2, Kis-Cellen 36,3 és -22,0°, ugy hogy az abszolut ingadozás a 619 m. magasságu Kőszegen 55,0, a csak 142 m. magasságu síkságon épült Kis-Cellen pedig 58,3 C°. Csapadék mindenütt bőven van, legkivált a Ny-i hegyes vidéken; évi mennyisége Borostyánkőn 920 mm., Kőszegen 836, Felső-Lövőn 702, Szombathelyen 687, Kis-Cellen 641 és Szt.-Gotthárdon 864 mm.
Terményei.
Az ásványország leginkább az ÉNy-i hegyes vidéken szolgáltat fontosabb termékeket, minők kőszén (Máriafalva, Buglóc), antimon (jelentékeny bányatelep Bánya község határában), pirit (langecki üveghuta), mánesvas, vaspát és rézkovand (Borostyánkő); szerpentin (u. o.), mészkő, agyagföld (Buglóc, Borostyánkő, Kőszeg), kallóföld (Pinkafő). A növényzet mindenfelé változatos és buja tenyészetü. Vas vármegye termőterülete 525,610 ha., miből szántóföld 264,957 ha., kert 6655, rét 55,848, legelő 38,917, szőllő 4837 és erdő 154,406 ha.; a földadó alá nem eső terület 21,871 ha. Földje, mely a Rába mentén alluviális völgytalaj, ettől Ny-ra inkább homokos, egyébként agyagos síkság, általában véve igen termékeny; a földmívelésre leginkább a K-i lapály alkalmas, ahol a gabona minden faja kitünő minőségben terem; a Ny-i részekben kevesebb a gabonanemü, de bőven terem hajdina, köles, kender, burgonya és répa. Az 1894-iki adatok szerint be volt vetve búzával 67,638 ha. (termése 986,682 q), rozszsal 56,067 ha. (termése 749,890 q), árpával 26,814 ha. (406,981 q), zabbal 27,027 ha. (352,682 q), hajdinával 4953 ha. (34,125 q), tengerivel 15,181 ha. (143,369 q), kétszeressel 184, kölessel 1284, repcével 283, lennel 975, kenderrel 433, hüvelyes veteményekkel 1069, cukorrépával 6433 ha. (termése 640,053 q), takarmányrépával 6433 ha., burgonyával 20,954 ha (termése 1.258,683 q). A gabona Szombathelyen, Kőszegen, Sárváron és Körmenden kerül vásárral. Pinkafő vidékén és a Lapincs völgyében igen jó minőségü komló terem, melyet leginkább osztrák kereskedők vesznek meg. Felső-Lövő vidékén a répa, káposzta, sárgarépa és különböző füvek magvaival is élénk kereskedést űznek. A vármegye keleti szélén, Jánosháza és Karakó határában azelőtt dohányt is termeltek. Gyümölcs bőven és jó minőségben terem, névszerint alma és körte, amivel Kőszeg vidékének lakossága Bécs és Budapest felé kereskedik. Szőllőmívelése, melyet a filloxera pusztítása még nem érintett, jelentékeny; legjobb borai a Sághegyen, a Kis-Somlyón, Kőszeg és Rohonc vidékén teremnek, kivitelre azonban csak kevés jut: 1894. összesen 10,762 hl. bor termett, túlnyomó részben fehér, kevés siller és vörös bor. A mezőgazdassági egyesület, a muraszombati gazdasági egyesület és a répceszentgyörgyi gazdakör, a marcalvölgyi és a Cinca-lecsapoló társulat Kis-Cellen. A vármegyében 2 közcélu szőllőtelep van, Kőszegen fatenyésztési miniszteri biztos székel. Az erdőségek igen kiterjedtek; felerészben fenyvesek, felerészben tölgy- és egyéb lomberdők. Az erdőségekben rejlő nagy famennyiség tűzi-, építő-, kádár- és műfa gyanánt jő kereskedésbe, a legnagyobb fapiac Szombathely. Helyenkint faszenet égetnek és nagy mennyiségü fenyőhéjat termelnek.
Az állattenyésztés
Az állattenyésztés igen fejlett; az állatlétszám a következő: 201,485 (túlnyomóan nem magyar fajtáju) szarvasmarha, 1291 bivaly, 25,724 ló, 300 szamár, 12 öszvér, 168,757 sertés, 77,380 juh és birka és 1321 kecske. A szarvasmarhatenyésztés igen virágzó; nagyobb tehenészetek vannak Sárváron (Lajos bajor herceg uradalmán), Német-Újváron, Rátóton (Széll Kálmáné), Szombathelyen, Rohoncon, Acsádon és Felső-Lendván. Élénk marhapiacok vannak Szombathelyen, Felső-Őrön, Kőszegen, Körmenden, Szt.-Gotthárdon, Mura-Szombaton. Jelentékeny a tertermelés, mire különösen az u. n. tájfajtát használják. Sárváron tejgazdasági szakiskola áll fenn. A lótenyésztés kevésbbé fontos; nagyobb ménesek nincsenek, de van 14 fedeztető állomás. A sertéstenyésztés az angol hízósertés terjedése által emelkedik. A juhtenyésztés korlátolt. Aránylag fejlett a baromfi tenyésztése (753,141 db.), melylyel Graz és Bécs felé élénk a forgalom. A méhészet egyes vidékeken virágzik, a kasok száma 23,000, a méhtermékek (901 q méz és 69 q viasz) értéke 1895. 33,908 frt volt. A selyemtenyésztés jelentéktelen. Vad, u. m. őz, vaddisznó, nyúl, róka, borz, görény, menyét, nyuszt, vidra bőven van. Néhány nagyobb uradalomnak vadaskertje, fácánosa is van; újabban örvendetesen szaporodik a süketfajd. Szárnyas vad nagy mennyiségben tenyészik. A halászat a Rábában (menyhal, potyka, compó, csík) és néhány hegyi patakban (pisztráng) csekély jelentőségü.
A lakosság
A lakosság száma 1870-ben 331,706 volt, 1881-ben már 360,590 és 1891-ben 390,371, mihez még 1532 főnyi katonai népesség járul. Egy km2-re 77,8 lakó esik, ugy hogy Vas hazánk legsűrübben népesített vármegyéi közé tartozik. A lakosok közt van 197,389 magyar (50,6%), 125,526 német (32,2%), 18,197 horvát (4,7%) és 47,080 vend (12%). A magyarság 10 évi szaporulata 20,761 lélek, vagyis 11,8%. A nem magyar ajku lakosság közül 24,106 lélek, vagyis 12,5% beszél magyarul. A magyarság leginkább a vármegye K-i és D-i részében van elterjedve, ellenben a németség ÉNy-on, a vendség DNy-on. Érdekes magyar szigen az u. n. Őrség (l. o.). Vallásra nézve van 289,309 r. kat. (74,2%), 80,192 ág. evang. (25,5%), 11,470 helvét (2,9%) és 9335 izr. (2,4%). Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség 2362, őstermelés 102,009, bányászat 284, ipar 22,709, kereskedelem 3023, hitel 119, közlekedés 1024, járadékból élő 3180, napszámos 27,329, házi cseléd 9803, háztartásban 69,768, egyéb foglalkozásu 926, foglalkozás nélküli 14 éven alul 134,279 és 14 éven felül 11,660. A lakosság fő foglalkozása a föld- és szőllőmívelés és állattenyésztés, az ipar és kereskedelem azonban szintén eléggé fejlett. A kisipar helyzete ugyan kedvezőtlen, de gyári ipara szépen fejlődik; nevezetesebb gyári vállalatai: 2 gazdasági gépgyár és vasöntő (Szombathely), 1 vashámor (Felső-Őr), 1 bőrgyár (Szombathely), több gyapjufonó-, szövő- és pokrócgyár (Pinkafő, Kőszeg, Léka), 1 gyufagyár (Szombathely), 2 sörgyár (Kőszeg, Alsó-Lövő), 1 cukorgyár (Sárvár), 1 szeszgyár (Rohonc), 1 dohánygyár (Szt.-Gotthárd, 345 munkás), 1 nagy villamos műtelep (Ikervár), mely Vas vármegye több községét és Szombathelyt is villamos árammal látja el, 6 gőzmalom (Szombathely 2, Kőszeg, Csehi, Körmend, Ikervár), 1 lenbeváltó és kikészítő ipartelep (Őri-Szt.-Péter), 1 vasúti javítóműhely (Szombathely), több tégla- és ecetgyár. A Pinka és Lapincs völgyeiben a házi ipar egyes ágai (szalmaszékfonás, faáruk készítése) is virágoznak; hasonlóképen igen elterjedt a szeszfőzés (több mint 1000 kis szeszfőző). A kereskedelem első sorban a helyi szükségletek kielégítésére szorítkozik; kivitel tárgyai a hízlalt marha, a gabonanemüek és gyümölcs; Felső-Őr vidéke deszkával és épületfával űz kereskedést. A hiteligényeket 2 bank, 28 takarékpénztár és 29 szövetkezet elégíti ki, összesen 2,6 millió frtnyi tőkével. Közlekedést igen gazdag vasúti hálózat (központja Szombathely), melynek hossza 325 km. (55 állomással), továbbá 217 km. állami, 993 km. törvényhatósági és 428 km. községi út közvetíti.
Közművelődés
Közművelődés tekintetében Vas vármegye elég kedvező helyet foglal el: a 6 éven felüli férfilakosságnak 19,3, a női lakosságnak 25%-a nem tud irni-olvasni és a tanköteles gyermekeknek csak 3,7%-a nem jár iskolába. A vármegye területén összesen 538 tanintézet áll fenn, u. m. 1 hittani intézet (Szombathely), 4 gimnázium (Szombathely, Kőszeg, Szt.-Gotthárd, Felső-Lövő), 1 reáliskola (Felső-Lövő), 1 gazdasági (Sárvár), 16 ipari és kereskedelmi iskola, 1 katonai alreáliskola (Kőszeg), 1 tanítő- (Felső-Lövő) és 1 tanítónőképző intézet (Kőszeg), 5 polgári és 489 elemi népiskola, 15 kisdedóvó, 2 árvaház és 1 börtöniskola. A szellemi élet központja Szombathely, Kőszeg, Felső-Lövő és Szt.-Gotthárd.
Közigazgatás. Vas vármegye 10 járásra oszlik és van benne 2 rendezett tanácsu város, u. m.:
A vármegyében van a 2 rendezett tanácsu városon kivül 8 nagy- és 609 kisközség. A községek általában véve kicsinyek; 2000-nél több lakója csak 17-nek van; legnépesebbek: Szombathely 16,133, Kőszeg 7076, Körmend 5334, Rohonc 3913, Jánosháza 3457, Felső-Őr 3410 és Vasvár 3172 lakossal. Székhelye Szombathely. Az országgyülésbe Vas vármegye 10 képviselőt küld.
Története.
Vas vármegye területe egy része volt ama tartománynak, mely a római uralom alatt Pannoniának (Felső-Pannonia) neveztetett, s igy Pannonia története joggal azon terület történetének is tekinthető, melyet most V.-nek nevezünk (l. Pannonia és Sabaria). Róma uralma számos nyomát hagyta e vármegye területén, mely valóságos bányája az ama napokból itt maradt régészeti tárgyaknak. Kiválóbb lelőhelyek a római korból: Szombathely, Szőllős, Szt.-Király, Hermán, Sárvár, Csénye, Bögöt, Bőd, Pór-Porpác, Nagy- és Kis-Paty, Söpte, Kozár, Surány, Meszlen, Vép, Salfa, Katafa, Körmend, Ják, Nárai, Felső-Oszkó, Alsó-Mesteri, Ság, Nagy-Sitke, Kéthely, Borostyánkő, Szénégető, Rohonc, Bucsu, Bozsok, Királyfalva, Raks és Szalafő.
A vezérek idejéből keveset olvasunk a vármegye területének szerepléséről. Géza uralkodása alatt babenbergi Lipót osztrák herceg győztes seregei átlépték az ország határát s 984. annak több városát, ezek között Szombathelyt is elfoglalták. Aventinus Szombathelyt is azon városok közt emliti, melyeket Szt. István nejének, Gizellának, jegyajándékul adott. Mikor a magyarok az országot elfoglalták, a már itt talált, vagy akkor emelt várakat, mint a haza védelmének fokhelyeit, közjavak gyanánt tartották fenn, s a törzsfők által kormányoztatták. Kétségtelen, hogy a vármegye székhelye már első szent királyunk alatt Vasvár volt, s nevét is tőle vette. Sőt nem valószinütlen, hogy e vár már a vezérek alatt is nevezetes szerepet játszott a dunántúli rész történetében. Hajdan királyi város s a Szt. István király által felállított s a győri káptalannak kiegészítő részét tévő vasvári káptalan (capitulum ecclesiae sancti Michaelis de Castro-ferreo) székhelye, mely az 1578-iki pozsonyi országgyülés rendeléséből Szombathelyre, mint biztosabb helyre tétetett át. 1311. János, Nagy Henrik bán fia, mint Csák Máté szövetségese, a németeket a káptalan templomába szorítván, azt rájuk gyujtatá. Ulászló alatt Miksa seregei ostromolták, de a várbeliek meglepvén az ostromlókat, mind lekaszabolták őket. A közjavaknak tekintett várak azonban nem mindig birtak elég tekintélylyel az ellensége törekvések meghiusítására, mert p. Frigyes osztrák herceg 1241. IV. Bélától egész Vas, Sopron és Moson vármegyét is kicsikarta. Ezért és főként a tatárjárás után sűrüen emelkedtek egyes hatalmasok várai is. Egyik nevezetessége a vármegyének a németújvári vár (l. Újvár).
Kőszeg (l. o.) legkorábbi ismert birtokosai a hirhedt németújvári grófok voltak. Nevezetes az 1532-iki ostromáról, mely alkalommal a hős Hurisics a törököt, ki már Rumot, Ikervárt, Szombathelyt megvette, Kőszeg alul oly vitézül verte vissza. Léka (l. o.) hajdan a Nádasdyak birtoka. Az uradalmat most Esterházy herceg birja. Szalónak (l. o.) meredek szikláin épült lovagvár. Korábban a Batthyányak tulajdona, most azonban másnak is van benne része. Borostyánkő (l. o.) régi lovagvár, mely Kőszeggel s más vármegyei helylyel ismételve is osztrák uralom alatt állott. Sárvár (l. o.) cölöpökre épített vár volt. Régebben a Nádasdy és Draskovics grófok, jelenleg Lajos bajor királyi herceg nejének tulajdona. Falai között gyakrabban időzött a «büszke Csejte várnak hatalmas asszonya», a vérszomjas Báthory Erzsébet. Az egykori szombathelyi várról már csak a történet lapjai beszélnek. Azon a tájon állt, hol most a nyugdíjas papok háza s a püspöki kert terül el. A mult század végén teljesen eltünt a föld szinéről. Egykor ez is viszontagságos napokat látott. Szombathelyen köttetett meg a béke 1441. Ulászló és Utószülött László között. Ugyanitt állította föl Hunyadi János 1446. táborát, mikor Frigyestől Lászlót és a magyar koronát visszafoglalni akarta. 1579. papi gyülés szinhelye, melyen a trienti végzések kihirdettettek. Körmenden, Vörösvárott, Muraszombatban, Vépen, Bogáton régibb és újabb keletü úri kastélyok, Herényben a csillagvizsgáló intézet szemlélése gyönyörkodteti a vándort, kit útja a vármegyén vezet át.
Jelentékeny szerep jutott V.-nek már a hitujítás első korszakában is. Batthyány Boldizsár és Nádasdy Tamás országbiró élénk rokonszenvet tanusítottak az új eszmék iránt. Különösen ez utóbbi Újszigeten (Sárvár) könyvnyomtató műhelyt, s több helyen ágostai iskolákat állítván, hatalmas lendületet adott az ügynek. A XVII. sz. elején a Bocskay-felkelésben van szerepe Vas vármegyének. 1605 nyarán Némethy Gergely hajdu-vezér átkelvén a Dunán, több dunántúli hely között Körmendet és Szombathelyt is meghódította. 1619. és 1620. Bethlen Gábor lobogóit lengette a szél e vármegye terein. 1644 aug. 1. Szent-Gotthárdhoz közel, a nagyfalusi határban ment véghez azon emlékezetes ütközet, melyben Montecuccoli és Zrinyi a Köprili Ahmed által vezérelt török hadat tönkre verte, s mely után a győző félre oly annyira hátrányos u. n. vasvári béke köttetett. De ragyogóbb történeti események szinhelye lőn Vas vármegye a XVIII. sz. elején. Rákóczi Ferenc szabadságharcának történetében fényes betükkel vannak feljegyezve az 1707-iki dunántúli hadjárat eseményei, melyekben e vármegyének oly kiváló szerep jutott. Itt ragyogtatta Bottyán János fényes hadvezéri tehetségeit. Alig van a vármegyének része, mely ne hallotta volna a tárogatók szivet rendítő bánatos és mégis lelkesítő hangjait. 1774. a vármegyei közélet köréből mutat fel nevezetes mozzanatot. Ekkor kezdték meg a vármegye jelenlegi székházának felépítését, mely 1779. már tető alatt állott. A vármegye gyüléseit korábban a szombathelyi várban, majd bérházakban tartotta. A mozgalom azonban az iránt, hogy a vármegye tulajdon székházzal birjon, már az 1641-ik évben megindult. Tartott a vármegye gyüléseket Rohoncon, Körmenden, Vépen, Német-Újváron, Kis-Cellben, Monyorókeréken, sőt Szőllősön is, amint azt a háborus idők, vagy egyéb körülmények szükségessé tették. Nevezetes a szőllősi gyülés arról, hogy itt 1619 nov. 31. két vármegye: Vas- és Sopron vármegyének egy közös főjegyzője volt. 1777. az által nyer kiválóbb fontosságot a vármegyére, hogy akkor állíttatott fel a szombathelyi püspökség, hatósága alá rendeltetvén egész Vas vármegye s Zalából egy kis rész.
A Martinovics szomoru esete sem hagyta érintetlenül a vármegyét. Vas vármegyéből, mint a mozgalom részesei, a következők fogattak el: Sigray Jakab gróf, Szabó körmendi plébános, Rosty Pál táblabiró, Rosty János kerületi táblai jegyző Kőszegen, Brehm János rohonci seborvos, kik közül gonoszság és butaság a vérpadra vitte Sigrayt oly eszmék miatt, melyek korunkban minden tisztességes állam alapját vetik meg. 1797. a felkelő nemesség a szombathelyi táborban gyült össze, s a harcias leventék látása emelkedett hangu ódára lelkesíté Berzsenyi Dánielt, a vármegye koszorus lantosát. 1809. alkalmul szolgált a vármegye nemességének újra, hogy harci lelkesülését bebizonyítsa. Az elrendelt nemesi felkelés szervezése és kiállítása tárgyában 1808 dec. 10. tanácskoztak a vármegye karai és rendei. A közgyülésen Széchenyi Ferenc gróf adminisztrátor, halhatatlan Széchenyi Istvánnak édes atyja elnökölt. 275 lovas és 2303 gyalogos felkelő gyült lobogó alá s 1809 jun. 14. részt vettek a hirhedt győri csatában. Hat havi táborozás után, 1809 dec. 14. tértek vissza a vitézek a vármegyébe. Örök dicsőségére szolgál e vármegyének, hogy hatósága már 1820. s a következő években hathatós rendeléseket tett a magyar nyelv terjesztése céljából. Alapot alkotott, melyből azon tanítók, kik a magyar nyelv terjesztésében érdemeket szereztek, jutalmakat nyertek. Ez az alap, változásokon átmenve, maig is fennáll és rendeltetésére fordíttatik. Kiváló hatósági pártolásra talált a vármegyében a magyar szinügy már e század első tizedeiben. A kebelében megjelent társulatokat ugy erkölcsileg, mint anyagilag hazafiasan támogatta, s 1880. díszes csarnokot emelt a magyar szini muzsának.
Az események központjától távolabb esvén, az 1848-49-iki nagy napok hullámai Vas vármegyét csak érintették. Mozgalmasabb napjai azok voltak, mikor nemzetőrei a Drávához vonultak, vagy mikor felkelt népe a Theodorovics tábornok által vezetett csőcseléket, mely Ausztriából Vas vármegyén át akart hazájába visszatérni, Léka vidékén Stíriába szorította. Különben is a magyar világ az ország nyugati részén, s igy Vas vármegyében is 1848 utólján már véget ért. Nugent tábornok 1848 dec. második felében átlépvén a határt, dec. 25. délután 4 órakor már Vas vármegyében, Körmenden állott, s onnan Althan gróf alezredes parancsnoksága alatt egy mozgó csapatot Szombathelyig és onnan tovább előre tolván, kijelenté, hogy a megszállt és megszállandó vármegyéket katonai kormányzás alá veszi. A sötét borut, mely Világosnál a nemzetre telepedett, csak 1867. kezdé deríteni az újraébredés napja. Az azóta lefolyt 30 év a hazafias munka ideje minden terén. Örvendetes, fényes és zajos napoknak volt részese a vármegye, s különösen Kőszeg városa az 1893-iki őszi hadgyakorlatok alkalmával, amikor a magyar királyt, s annak koronás vendégeit: a német császárt és a szász királyt üdvözölhette területén. A király szept. 16. érkezett Kőszegre, s a nagy szabásu hadgyakorlatok szept. 21. értek véget.
