Vastagh,
Vastagh, 1. Géza, állatfestő, V. György fia, szül. Kolozsváron 1866. Elvégezvén tanulmányait a piaristák budapesti gimnáziumában, 1885-ben Münchenbe ment a képzőművészeti akadémiába s itt első sorban az állatfestészet tanulmányozására adta magát. Először baromfiakat: kacsákat, tyúkokat festett, majd később oroszlán- és tigrisképeivel keltett figyelmet. Ez utóbbiak ugyszólván kivétel nélkül Angliában találtak amateurökre. Oroszlánokat ábrázoló képével nyerte el Budapesten 1888. a Páth-féle díjat is. Újabban gyakran megfordulván az alföldön, a magyar gulyák kötötték le érdeklődését, s megfestette Ki a legény a csordában? címü nagy képét. A karakterisztikus festmény a képzőművészeti társulat kiállításán általános figyelmet keltett s az állam nagy aranyérmét szerezte meg a fiatal művész számára. A kép a nemzeti muzeum tulajdona.
2. V. György, genre- és arcképfestő, szül. Szegeden 1834 s u. o. járta iskoláit is. Már tanuló korában legboldogabbnak akkor érezte magát, ha a rajzóra következett s mestere, egy Stech nevü piarista rajztanár különféle ábrákat tett eléje másolás végett. Stech bátorítása oly nagy hatással volt az akkor 15 éves V.-ra, hogy még álmában is a művész babérjai lebegtek a szemei előtt s talán ott is hagyja az iskolát, ha szivében egy még a művészet szereteténél is szentebb érzés: a hazaszeretet nem vet lángot s arra nem ösztönzi őt, hogy fegyvert ragadjon a haza védelmére. A gyermek honvéd ekkép végigszenvedte a szabadságharc sanyaruságát, mig a Temesvárnál vívott utolsó csata alkalmával az oroszok foglyává lett. A szabadságharc lezajlása után ismét megkezdte iskoláit, de a tanulás helyett folyvást festegetett s egy Gerstenberg nevü német festő oldala mellett olyan haladást tett, hogy 1853. már magának is voltak megrendelései. Festett arcképeket, oltárképeket s az ekkép szerzett pénzen utazott újra és újra Bécsbe, majd a dunai fejedelemségekbe tanulmányok készítése végett. Megnősülvén, Kolozsváron telepedett meg, itt azonban nem talált kedvező talajt s visszatért Bécsbe, hol oláh genreképei csakhamar ismeretessé tették a nevét. A Fonó cigánynő, a Gombaszedő leány, a Vásárról hazatérő oláh, a Légyott nagyon ismert és kedvelt képekké váltak Bécsben. A bécsi első világkiállítás után csak rövid ideig maradt az osztrák fővárosban. A magyar arisztokrácia Bécsbe felránduló tagjai erősen sürgették hazatérését, Zichy József gróf, akkori kereskedelmi miniszter pedig kis is jelentette, hogy Budapesten akarja megfestetni vele arcképét. A művész még ekkor sem gondolt arra, hogy véglegesen nálunk maradjon, de alig készítette el Zichy gróf arcképét, a szó szoros értelmében elhalmozták újabb és újabb megrendelésekkel. Azóta egész képtárt festett össze arcképekből s ebben a gyüjteményben a magyar társadalom csaknem minden osztálya képviselve van. Vallásos tárgyu újabb képei közül József, Mária és Szt. István József főherceg alcsuti kápolnájában láthatók, mig Krisztus szivét ábrázoló nagy méretü festménye Gyomán Wodianer Albert báró tulajdonát képezi. Festette ezeken kivül a belvárosi plébániatemplomot is. A dalműszinházban a foyer mennyezetének díszítése jutott feladatául s V. ezt a munkát olyn bravourral végezte, hogy számára freskó-festőink közt is az első helyek egyikét kell kijelölnünk. A művész nevezetesebb arcképei: József főherceg és Kotild főhercegasszony (a történelmi képcsarnokban), Mária Dorottya főhercegnő, Zichy József gróf, Majláth István, Toldy Ferenc, Csengery Antal, Szigligeti Ede, Ormós Zsigmond, Horváth Mihály, Wekerle Sándor miniszterelnök, Szmrecsányi Darius, Perczel és Jankovich főispánok stb.
3. V. György ifj., szobrász, az előbbinek fia, szül. Kolozsváron 1868. Művészeti tanulmányait Zala Györgynél kezdte meg, kinek műtermében másfél esztendőt töltött. Ezután Münchenbe ment s miután itt Hackl iskolájában két évig rajzolt, egy éven át Eberle Sziriusz tanár vezetése alatt folytatta szobrászati tanulmányait. 1894. tanulmányutat tett Párisba, majd onnan visszatérve Budapestre, a földmívelésügyi miniszter megbizásából az állam tulajdonában levő különböző ló- és szarvasmarhafajok tenyészanyagairól készített szobrokat a millenniumi kiállításra. Ugyancsak ekkor az országos gazdasági egyesülettől is kapott megbizást, hogy a szarvasmarhák tájfajairól tanulmányokat készítsen. Ambiciózusabb munkái: Leselkedő oroszláncsoport, melyet Münchenben vásároltak meg bronzban való sokszorosítás céljából, s a Tevehajcsár, melylyel 1894. a Károlyi gróf-féle díjat nyerte el s mely jelenleg a király tulajdonában van. Készített ezeken kivül több apró állatképet és mellszobrokat.
