Védjegyoltalom. A belajstromozott védjegy kizárólagos használati jogot biztosít és pedig a bejelentés időpontjától kezdve. Megtámadhatja azonban a belajstromozott védjegyet az, ki azt előzőleg tényleg használta, ha a védjegy a forgalomban ismeretes is volt. A védjegy azonban csak az illető árunemre részesül védelemben, amelyre belajsromoztatott. A védjegy csak azon vállalattal együtt ruházható át, amely részére kéretett, a vállalattal megszünik; a vállalatban történt változással védjegy átszáll, de az új tulajdonos három hó alatt átirni tartozik. A védjegy oltalma kettős: 1. büntetőjogi, aki más védjegyet utánoz, más védjegyével jogtalanul ellátott árut, ezt tudva, forgalomba hoz vagy árul, kihágást követ el és a sértett fél indítványára 200-600 koronáig terjedő birsággal, két éven belüli visszaesés esetén pedig 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbirsággal sujtatik, egyúttal az utánzásra használt szerszámok és készülékek hasznavehetetlenekké tétetnek, az utánzott készlet pedig megsemmisíttetik s az itélet közzétehető. Egy a védjegyutánzással az oly védjegy előállítása, mely az utánzottól csak különös figyelemmel különböztethető meg; 2. magánjogi, a védjegybitorlás kártérítésre ad jogot, a kár megállapításában a biróság szabad belátása szerint határoz; a kártérítési követelés a büntető eljárás útján is érvényesíthető, azonban csak 5000 frt erejéig. A védjegyek belajstromozása 10 évenként megújítandó, ennek elmulasztása a védjegy törlését vonja maga után. A védjegyek használati jogának törlése, ugyszintén a megszünése s hatályának kérdései közigagatási útra tartoznak; illetékes a kereskedelmi miniszter. A V.-ban voltakép csak magyar és a velök egyenlősített osztrák honosok részesülnek, számos állammal azonban szerződésünk van, amely a kölcsönös védelmet biztosítja, igy Portugáliával (1872. V.), az északamerikai Egyesült-Államokkal (1872. XV.), Oroszországgal (1875. XI.), Angliával (1876. XLIX.), Svéd- és Norvédországgal (1880. XVI.), Belgiummal (1860. XXII.), Franciaországgal (1884. VI.), Svájccal (1886. IX.), Braziliával (1887. XXXIX.), Hollandiával (1887. XI.), Dániával (1888. XVI.), Németországgal (1892. IV.), Olaszországgal (1892. VI.), Szerbiával (1893. XX.), Romániával (1893. XXIV.), Spanyolországgal (1897).