Veress,
Veress, 1. Benedek (farnasi), erdélyi főúr, kitől Hunyadi János kormányzó korában négy falut: Bocsárdot, Unokát, Magyar- és Száz-Filpest cserélt el, melyeket később Szilágyi Mihály visszaadott neki. Midőn Mátyás különösen a csehekkel folytatott hosszas hadjáratai következtében nagy adót vetett ki az országra, V. majdnem az egész Erdélyt fellázította ellene és Szentgyörgyi János akkori vajdát kiáltotta ki királylyá. Mátyás erélyes fellépése következtében a lázadás hamar megszünt és V. János nevü rokonával együtt Lengyelországba menekült, ahol annyira kegyeibe jutott a királyi udvarnak, hogy midőn Albert lengyel király testvérével II. Ulászló magyar királylyal békét kötött, a békeszerződés pontjai V.-t is belevétette.
2. V. Ferenc, 1848-49-iki honvédtüzér-őrmester, V. Sándor emigráns öcscse, szül. Sarkadon (Bihar) 1830 dec. 3., megh. Középfalván (Szolnok-Doboka) 1894 nov. 30. Bátyja hivására 1860-ban telepedett meg Romániában, ahol gazdatisztje lett Obrenovics Mihály szerb fejedelemnek, majd Stirbei hercegnek és 30 évet töltvén künn, tért vissza. Sokat tapasztalt, gyakorlati ember és hires gazda volt. Szabad idejében Feriz álnév alatt a Vasárnapi Újságban sok tréfás cikket és szabadságharci visszaemlékezést közölt. Életrajza a kolozsvári 1848-49-iki Történelmi Lapok 1892. évf. 24. sz.-ban jelent meg.
3. V. Ferenc (ónodi), fényképészeti szakiró és föltaláló, szül. Kolozsváron 1832., hol 1854. fényképészeti műtermet nyitott, mely az első volt Erdélyben. A szines fényképészet (heliokromia) problemájának megoldása körül folytatott kisérletei világhirüvé tették nevét. Már 1867. kezd foglalkozni ezekkel, 1881. a kolozsvári egyetemen a fényképészet magántanítója lesz, 1882. indítja meg szaklapját a Fényképészeti Lapokat, mely pártolás hiján hat év mulva megszünt. 1888. ismét nagy sikert arat a szines fényképészet terén, melyet a következő évi párisi világkiállításon Laude a fényképészeti osztály főnöke felolvasásokban ismertet. A fényképészetben korszakot alkotó szárazlemezek használatában a külföldet is jóval megelőzte. Önálló műve Fényképészeti álomképek (Kolozsvár 1887).
4. V. Sándor, mérnök, történetiró, szül. Sarkadon (Bihar) 1828 dec. 3., hol atyja, Ferenc ref. lelkész volt, megh. Bukarestben 1884 okt. 27., hol a magyar ref. temetőben nyugszik. Tanulmányait szülővárosában, Békésen és Debrecenben végezte. 1848. mint Dobozy-huszár állott be Erdélyben az Urban ellen vonuló hadseregbe. Részt vett a kolozsvári futásban, a csucsai ütközetben, majd önkéntesen a bihari 27-ik honvédzászlóaljba állván, végigszolgálta Bem alatt a fáradalmas téli hadjáratot. 1849 máj. az ő serege vágta el a Temesvár fölmentésére betörő Puchner hadserege útját, s ettől fogva zászlóalja Orsován és vidéken maradt, mig aug. 23-án az utolsó (mehádiai) csata után zászlóaljával, mint hadnagy, a haza határain átnyomatva, a törököknek letette a fegyvert és kimenekült. Tiz évig tartott emigrációi élete rendkivül változatos. Várnán megtanulja és Konstantinápolyban folytatja a szabómesterséget, a keleti háboruban Krimben tolmács az angol táborban, s boltja, vendéglője van. Visszatérve onnan, bejárja Kis-Ázisát. Igy némi vagyonra tett szert, s Dobrudsában gazdálkodást kezdett, Konstantinápolyban butorkereskedést nyitott, de sikertelenül. 1858. Párisba indult, hogy a mérnöki szakmában kiképezze magát, de ott legyőzhetetlen akadályokra találván, Londonba ment, ahol tanulmányait befejezte. 1859-ben az olasz-osztrák háboru az olaszországi magyar légióba sodorta, mint kapitányt, de feloszlása után Oláhországba ment és Bukarestben telepedett le, ahol közel 25 éven át az ország egyik legkiválóbb mérnöke, aki meghonosította ott a háromszögelési és tagosítási rendszer szerint való felmérést és mérnöke volt Obrenovics Mihály szerb fejedelemnek, a Stirbei hercegeknek és I. Károly királynak is. Irodalmi működése sokoldalu. Emlékirata A magyar emigráció a Keleten címen 1878-ban jelent meg előbb X. Y. betük alatt a Pesti Napló reggeli tárczáiban, majd külön is saját neve alatt két kötetben az Athenaeumnál. E mellett 1870-72. irt a Magyarország és a Nagyvilágba, majd állandóan sokat dolgozott a Vasárnapi Újságba, melyben leginkább ∞ jegy alatt föld- és néprajzi, útleirási és történeti cikkeket közölt Romániáról. - Fia V. Endre, szül. Békésen 1868 febr. 15., dévai tanár, történetiró.
5. V. Zoltán, festőművész, szül. Kolozsváron 1868. A gimnáziumot szülővárosában elvégezvén, nem tudott ellenállani régi vágyának, hogy a festészeti pályára lépjen s 1890. csakugyan Münchenbe utazott. Itt először Knirr H. magániskolájában nyert oktatást a rajzolásban, azután pedig a képzőművészeti akadémia növendéke lett, s Hackl, Liezen-Mayer és Höcker voltak a tanárai. Budapesten pár év előtt apró tanulmányfőkkel keltett figyelmet, 1895. Egy nóta c. nagyobb festményét állította ki, 1896. az Örökség (a kormánytól megvásárolva) és 1897. két arcképen kivül a Szamarak padja.
