Virozsil
Virozsil Antal, jogtudományi iró, szül. Selmecen 1792 ápr. 14., megh. Bécsben 1868 máj. 19-én. Bölcsészeti és hittudományi tanulmányait a besztercebányai papnevelő intézetben, a jog- és államtudományokat mint magántanuló végezte s 1816. jogdoktori, majd 1833. bölcsészetdoktori oklevelet nyert a pesti tudományegyetemen. 1822 őszétől a pozsonyi jogakadémián, 1832 őszétől 1861 végéig pedig a pesti egyetemen működött mint jogtanár, a jogbölcselet, jogtudományi enciklopédia és a magyar közjog tantárgyait adván elő. Munkái: Jus naturae privatum (3 köt., 1833); Epitome iuris naturae seu universae doctrine iuris philosophiae (1839, ezen művét magyarra Márki József és Hoffmann Pál fordították 1861.); Encyclopaedie und Methodologie des juridisch-politischen Studium (2 rész, 1851); Juris publici regni Hungariae specimina (6 rész, 1850-54, magyar kivonatos kiadásban megjelent 1861., németül 1865-66-ban, 3 köt.). 1862. nyugalomba lépett és Bécsbe költözött. Pauler Tivadar tartott 1868 nov. 2. emlékbeszédet fölötte a pesti tudományos egytemen.
