Vitaliánusok,
Vitaliánusok, neve azon tengeri rablóknak, kik a XIV. sz.-ban az északeurópai országok partjait nyugtalanították. Midőn Margit dán-svéd-norvég királynő 1391. Stockholmot ostromolta, a szorongatott Albrecht király rokonai, a mecklenburgi hercegek kalózokat fogadtak zsoldjukba Margit ellen. Ezeket a rablócsapatokat nevezték V.-nak, amennyiben az ostromolt Stockholmot viktuáliákkal, eleséggel látták el. Sikeres harcaik folyamán számuk is szaporodott és ekkor már nagyon is rakoncátlankodtak. 1392-ben Gotland szigetét is hatalmukba kerítették, honnan azonban Jungingen Konrád, a német lovagrend nagymestere őket hat évvel később elűzte. Erre Hamburg, Lübeck, valamint Margit királynő is közös ellenségnek jelentették ki őket. A V. egy része most hazájába tért vissza, a nagyobb rész azonban az Északi-tenger felé fordult, ahol a fríz szigeteken szivesen fogadták. Most innen dézsmálták meg a tengeri hajókat, különösen a Hanza és angol kereskedők hajóit, mignem 1401. a hamburgiak ellenében Helgoland közelében csatát vesztettek, melyben erejük megtört. 1429. kirabolták és felégették ugyan bergent, de ezentúl nevük eltünik. V. ö. Voigt, Die Vitalienbrüder (a Raumer-féle Hist. Taschenbuch 1841. évf.); Koppmann, Hanserezesse (4 köt., 1877).
