Vitorlás-viráguak
Vitorlás-viráguak (növ., pillangósak, papilionaceae), kétszikü családja a hüvelyeseknek. Egy- vagy többnyáréltü füvek, cserjék vagy fák. Levelök váltakozó, nyeles, pálhás, ritkábban ágatlan, többnyire ágas, háromágu (lóhere), többágu (dárdahere, csillagfürt) vagy szárnyalt. A pálha vagy melléklevél lehet nagy, levélnemü, mint p. a borsóé, másé középszerü vagy apró, gyakran maradandó, a koronafáé tövis (pálhatövis). A virágzat leginkább fürt, füzér vagy gömb, némelykor csak magános virág. A virág többnyire hiánytalan, kétoldalas arcképü (l. Vitorlás virág). Kelyhe egytagu, ötfogu, de a foga többnyire nem egyenlő, kétajaku. Öt szirma a kehely tövéhez nő, a kehely fogaival váltakozik. A V. a ma élő virágzó növényeknek egyik legnagyobb családja. (l. Fészkesség), több mint 4000 faja az egész föld kerekségén s valamennyi klima alatt él. A nagyobb szám azonban a melegebb meg a forró vidéken terem. Itt egész különös fajai, köztük cserjések és fák is uralkodnak, holott a mérsékelt és hideg vidékeken leginkább füvek. E családnak ásatag maradéka több mint a többi kétszikü zárva magzóéi együtt véve. Kivált a harmadkor fiatalabb és középső rétegeiben levelét, hüvelyét és magvát lelni s ezek majd a ma is élő fajok (zanót, cukorkóró, Cassia, berzsenyfa, Barchinia, Dalbergia, júdásfa stb.), majd egész ősnövények maradványa, melyek ma már életben nincsenek (Podocarpium, Phaseolites, Palaeolobium stb.). V. ö. De Candolle, Mémoires sur la famille des légumineuses (1-15 köt., Páris 1825, 70 táblázat és 2 geogr. térkép); Fischer, Synopsis Astragalorum Tragacantharum (Moszkva 1853). L. Hüvelyesek.
