Vizakna
Vizakna (Salzburg, Okna), rendezett tanácsu város Alsó-Fehér vármegyében, (1891) 925 házzal és 3772 lak. (közte 1245 magyar, 59 német és 2414 oláh); van járásbirósága, királyi közjegyzősége, sóhivatala, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. A város keleti felén elterülő óriási sótömeget már a rómaiak bányászták; e bányák vizzel megtelvén, kisebb-nagyobb sóstavakat képeztek, melyek ma fürdőül szolgálnak. Az itt keletkezett fürdőtelep több épületből áll, melyekben 30 szoba áll a fürdővendégek rendelkezésére. Fürdésre öt tó szolgál, u. m. a belső és külső Vöröstó (42 m. mély), a belső és külső Zöldtó (Asszonytó, 46 m. mély) és a sóban legdúsabb Thököly-tó (33 m. mély). A tavak hőmérséklete 25-32° közt változik. 1000 g. vizben van a Zöldtóban 53,38, a Vöröstóban 71,00, a Thököly-tóban 157,65 g. konyhasó; jelentékeny még a magnéziumklorid- és nátriumszulfáttartalom. A tavakban fürdésre kosármedencék és szabad uszodák vannak berendezve. A tavak vize a fürdőházba bevezetve, ott melegített kádfürdőkre is szolgál. A hegyoldalban három sósforrás bugyog ki, melyek vize ivókúrára szolgál. Görvélyesek, csúzos és köszvényes bántalmakban szenvedő betegek kitünő sikerrel használják a sóstavak fürdőjét. A telep a m. kir. kincstár tulajdona. V. régi felhagyott sóbányatelepének aknái a Megyeri-bánya, Thököly-akna (most fürdő), Középakna, Ferenc-akna, József-akna, Ignác-bánya, Kis- és Nagyakna; utóbbit 1817. öntötte el a víz. E körül folyt le 1849 febr. 4. Bem tábornok és az osztrákok közt az a hires csata, mely után 300 honvéd holtteste az aknába dobatott (közelében márványsíremlék), melyből az 1890 julius 3-iki felhőszakadás hét tetemet egészen ép állapotban kimosott. A vizmentes Ignác-aknában ma is bányásznak sót, az évi termelés átlag 32 000 q kősó.
Vizakna város címere.
